Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

919 Az országgyűlés 55. ülése 1948. menten kiviil, hogy mi tulajdonképpen elzárkózunk a nyugat elől, hogy mi nem akarjuk az előnyös 'kölcsönöket felhasználni, egyoldalú- elfogult a külpolitikánk. Sőt mondották azt is, hogy esztelenség, szélhámosság arra gondolni, hogy mi a valutáinkat saját erőnkből megszilárdítjuk; szélhámosság arra gondolni, hogy saját erőnkből felépítjük ezt az országot. Nos, azoknak, akik annyit beszéltek arról, hogy nekünk hídnak kell lennünk kelet és nyugat között, akik azt mondták, hogy kis ország vagyunk, ne engedjük meg magunknak azt & fényűzést, hogy beleavatkozzunk a nagyok vitájába, azoknak a címeres reakciósoknak és imperialista ügynököknek, akik itt a Házban az örök semlegesség kimondását javasolták, azoknak a vonala ma már egészen világos. Ma már világos, mit jelentett volna az, ha igenis mi is kitárjuk kapuinkat az amerikai kölcsönök felé. "Én azt hiszem, egy óv elmulta után, a múlt esztendő és .az utolsó hónapok tapasztalatai alapján egészen nyugodtan megállapíthatjuk: nem veszítettünk semmit azzal, hogy elhatároztuk, hogy saját erőnkből építjük fel az országot. Voltak olyanok, akiknek — • magyarán mondva — a nyáluk csordult az óhajtástól. amikor azt olvasták az újságban, hogy^ minekután Francia országban a kommunistákat kibuktatták a kormányból, Amerika negyedmilliárdos kölcsönt adott Franciaországnak. Volltaík olyanok, akik akkor- amikor mi nem mentünk el a párisi konferenciára a Marshall-terv megtárgyalására, nemcsak hogy csóválták a fejüket, hanem megvádolták a demokratikus kormányt, hogy vétkes politikát folytat. Most már láthatj nk azt, hogy mit mulasztottunk. Azt hiszem* senki ebben az országban. akinek a szívén fekszik a magyar nép ügyenem sajnáltja azt, hogy nem kaptuk meg azokat az amerikai kölcsönöket, amelyekbe Anglia — az erős Anglia — kezd lassan belepusztulni. Azt hiszem, ma már senki nem mondhatja azt. hogy mulasztottunk valamit azzal, hogy nem engedtük valutáinkat az amerikai nagytőke érdekében leértékelni, mint Franciaországban, hogy nem adtuk meg a lehetőséget arra. hogy olcsó áron összevásárolják (legfontosabb iparágainkat és gazdasági kulespoziei óinkat. Azt hiszem, senki nem fogja sajnálni — ma már senki nem fogja sajnálni. — hogy nem. mentünk el a párisi konferenciáira és nem lesz módunkban nyersany againkkal és a gyeirmekemk szájától elvont élelmi szerrel újra felépíteni a ruhrvidéki hadiipart, újra felépíteni a Marshallterv értelmében a német imperializmust; hiszen csak egy ezredéven át kellett nekünk harcolnunk e aiámeit imperializmus ellen! Azt hiszem, senki nem fogja ebben az országban sajnálni, — egy becsületes magyar em. ber sem — azt, hogy nem leszünk tagjai annak a vámuniónak, amelyet nyugaton az amierikai nagytőke teremteni akar a maga számára, mint Lebensraumot. miut aihogyan senki sem fogja sajnálni azt, hogy nincs olyan izgalmakban részünk, mint Görögország szerencsétlen népének, amely népet reméljük,, 'nemsokára Markosz tá

: bornok megszabadít attól az angol és amerikai segítségtől, amely nyilvánvalóan a »féledem nélküli* életet akarja biztosítani a görög nép számára. Azt hiszem, senki nem sajnálja, hogy nincs olyan gyilkosságokban, bombamerényletekben és egyebekben részünk, imint Palesztina népének, amely nép számára úgylátszik — ugyancsak az amerikai ós ao-gol tőke demonévi február hó 2?-én, pénteken. 920 sitráini akarjiai, hogy milyen a nyugati értelemben vett féldlemnálküli élet. Azt hiszem, euiiek az országnak a népe egészen nyugodtan, teljes biztoságbani megállapithatja, hogy nem törtónt hiba, amikorr nem fofogadtuk el sena a Truman-ellvet, sem a Marshall-tervet; sokkal helyesebben, tettük, hogy más tervet fogadtunk el: a mi hároméves újjáépítési terv^ünfcet. Ezt a tervet fogjuk építeni a saját erőnkből és ez a terv. ennek építése sok olyan gyönyörűségtől fog megkímélni bennünket, amelyekkel ékeskedik a nyugati demokrácia és amelyekben nincs nekünk, a »baríbár« keleti demokratikus köztársaságoknak részünk. De tréfán kívül: itt arról van szó, hogy az amerikai nagytőke, az amerikai imperializmus a legkomolyabban és a legelszántabban a német imperializmus nyomdokába akaii lépni. Itt arról van szó, hogy az amerikai finánetőke ugyanazokat a világuralmi terveiket eleveníti íeh amelyekbe egyszer már beletörte bicskáját a német imperializmus. Persze, a német imperializmus és az amerikai imperializmus között a módszereik kérdé I seben sok a különbség. Értem alatta azt, hogy az amerikai imperializmus más körülmények között, más történelmi előfeltételeik között alakult ki. Módszereiben főként a gazdasági zsarolás, a gazdasági nyomás érvényesül, míg a nieanet imperializmus közvetlen katonai erőszak volt. Tudjuk, mindenekelőtt a jellemzője az, hogy az amerikai imperializmus szereti a demokratikus

1 jelszavakat. Gondoljunk csak Wiilson 14. igen tetszetős pontjára a tengerek szabadságáról ós a nyitott kapuk politikájáról. Ez az amerikai imperializmus, ma is úgy lépett fel, hogy a demokráciát akarja vódjgjni a jobbról és balról jövő veszélyekkel szembenKiderült, hogy az amerikai nagytőkéseknek nincs nagyobb gondjuk, mint segíteni szegény Európát. Azok a businesuian-ek, akik vagyonának keletkezéséről, kegyetlen módszereiről, konkurenciaharcairól regényeket és köteteket írtak össze amerikai szerzők, mondom ezek a businesman-ek, a XX. század új rablólovagjai Európában csak az angyalok szárnysuhogását mutatják ós úgy lépnek fel, mintha más gondjuk nem lenne, mint szegény Európa -megsegítése. A segítés ürügyével jöninek ezek az amerikai imperialisták. Valószínűleg minős kit segíteni Amerikában, nincsenek szegény farmerek és szegény munkások. Ök újry jönnek, hogy őket hívják, ők csak segíteni akarnak embertársaikon, és közben az történik, horv gyarmatosítják az európai országokat, tönkreteszik ezeket az országokat. És ne gondoljuk, hogy csak gazdasági zsarolással, I csak politikai nyomással, hoerv csupán arról van szó, hogy ma felhasználják azokat a hatalmas tőkéket, amelyeket igenj épületes módon két világháború hasznából szedett össze az amerikai nagytőke. Ez az amerikai nagytőke egyáltalán mem riad vissza a háborús eszközöktol sem és készíti elő ezt a háborút. Alkalmam volt pár héttel ezelőtt iBéosben végignézni, mit hoz az amerikai propaganda. Higgyék el nekem, hogy amit a háborús uszításban folytatnak, az egy lépéssel nem marad a német fasiszták mögött, mint ahogyan nem maradnak az amerikai fasiszták- mögöttük abban sem, hogy mindenütt, a fasizmus mariadványaira, a fasiszta káderekre építenek, a neofasiszta elemekre; 'hogy mindenütt szövik az összte^siküvések szálait. Katonai csoportokat*