Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-55
905 Az országgyűlés 55. ülése 1948. utat, amelyet a magyar külpolitika az elmúlt év alatt^ befutott. Elindulva a legsötétebb helyzetből, amikor nevünkhöz az a megszégyenítő ós megbélyegző, jelző járult, hogy Hitler utolsó csatlósa voltunk, az emberi haladás élén járó országok közé kerültünk, s ott vagyunk a többi népi demokratikus kis ország mellett, Jugoszlávia, Bulgária. Románia, Lengyelország, Csehszlovákia oldalán és ott vagyunk a szocialista Szovjetunió oldalán. Ezzel jelölhetjük meg igazán azt a fordulatot, amely Magyarországon — még egyszer hangsúlyozom — nemcsak külpolitikában, hanem a belpolitikában is bekövetkezett. T- Országgyűlés! Ha rá alkarunk térni ennek az útnak részleteire és jelemtőségéire, akkoír elsősorban, összehasonlítást kelll tennünk Magyarország: helyzete és az olyan kisállamok helyzete között!, amelyek — boey úgy motndjam — kevésbbé szeren esésen választották meg partnereiket. Nalgyon jól tudjuk, hogy a háború befejezése neon jelentette egyúttal azt is,'hogy a küzdelem, befejeződött volna. A háború befejezése után nem valamiféle általános lés egyöntetű béke alakult ki, hanem az ellentettek előtérbe (kerültek; ai háború Jbef ejeizése után továbbra is szemben álHott egymással a démtDfcrácia és az imperializmus, a szocializmus és a kapitalisták hódító vágya. Természetes, hogy minden ; ilyen szenibanállásbó't, minden ilyen össze*- i ütközésből elsőisortban a kisországok azok, amelyek valamilyen formán a két összeütköző erő közte kerülmak. Így volt ez az elmúlt két világháború folyamán is. így volt ez, amikor az első világháború alatt a vilinosi Németország a, maga haditervét úgy állította fel, hogy Belgiumon és Hollandián át, ezeknek semlegességét Összetörve, támadja meg Franciaországot, a; vele szembenálló nagy hatalmat; ós így .volt < ez a második világháború folyalmán is, amikor a hitleri stratégia ugyanígy azt nézte, hol talál gyenge pontot. Először Lengyel országot vette . célba, amely ha nem is volt kis országnak nevezhető, de belső szétezakítottsága, uralkodó osztályának romlottsága miatt gyemg© ellenfél volt, másodiknak Skandináviai feílié tört előre és harmadiknak ismét a kisállaimok. Belgium és Hollandia felé indult' hódító útjára, lábbal tiporva ezek semlegességét. Magától értetődő és örök szabálya iasz) imperialista támadásnak, hogy a gyengébb elemfelet keresi ki és ha gyengébb eMénfeletl keres, akkor kisországokaft keres arra, ahol megvetr heti lábát s ahonnan hódító politikáját veszély nélkül elindítja. Ez a stratégia jellemzi az ójmperializmus új képviselőit is, a nyugati imperializmus képviselőit ás. Megint csak a kisországok! A fegyverek még nem hallgattaik el Európaszerte s egy kis országinak, Görögországnak véráztatta földje az. ahol ai fegyverek rnéig mindig dörögnek és itt próbálják megvetni lábúikat. De magától értetődő, hogy az új aggresszió nem állott meg csak annál p, ^ tervnél, hogy Görögországban vesse meg lábát. Megkísérelte feltartóztatni a keleteurópai kis országok demokratikus átalakulását is és egyik legfőbb célpontja ezen a téren igenis, Magyarország volt- És ez nem véletlen! Ez nem azt jelenti, hogy vattiaanifiéle megkülönböztetett. helyzetben lennénk, hameon éppen azt hogy Magyar országinak egész történelműi múltja azt .bizonyította, hogy gyaSkínam iffen mélyem be Lesüllyedtünk, heleme^ttofe i» WímWzö tmperiatlis% éwieévi február hó 27-én, pénteken. 906 kek szövevényébe- Hiszen, ha tragikus nemzeti múltról kell beszélnünk, akkor az volt az igazán, tragikus vonás a magyar múltban, hogy az osztrákok mellett, a németek mellett, de sohasem igazán a magyarok mellett, sariat érdekeink mellett álltunk, dolgoztunk, harcoltunk és ^véreztünk. És ez kedvet csinált arra a gondolatra, hogyha a, magyaroknál ez a tradíció, akkor miért ne válthatná fel a Habsburgok uralmát. Hitler uralmát esetleg a hódító imperialista angolszász erőknek az uralma is. Természetesen nem gondolhattak arra, hogy közvetlenül fegyveres beavatkozással, egyszerűen bevonulással. * megszállással olyan március 19-e módjára hajtsák a maguk uralma alá a kis Magyarországot. De azért dolgoztak a fegyveres beavatkozás meséjével! 1945 elején^ amikor a paraszt először indult rohamra sajiáít földjének megszerzéséért, hány helyen ütötte fel a falvaikban fejét az az agitáció, hogy »ne nyúljatok a, földhöz, itt vannak a határon az angolok, az amerikaiak és keserűen meglakoltok érte, ha a földhöz mertek nyúlni«. Bizonyos visszhangot el is értek ezzel és nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak a parasztság körében, hanem az elmúlt évek alatt a középrétegek, az értelmiség körében is, sajnos, nagyon gyakran egy olyan természetű háborús pszichózist igyekeztek a maguk rémhíirterjesztéséve!l elérni, amely arra volt szánva, hogy visszatartsa a tömegeket a saját érdekük felé való fordulástól, visszatartsa a tömegeket a nyugodt építő munkától, megingassa bennük azt a hitet, hogy ^tfódl az országa Mert ha állandó háborús veszély tői és külföldi beavatkozástól kell félnünk, akkor elmondhatja-e a dolgozó ember nyugodtan, hogy »tiéd! az, ország«? Nem, mert hiszen az egész magyar múlt is mutatta, hogy sohasiem volt igazán övé az ország, mert a háborúnak ez a veszélye mindig fejünk fölött lebegett'. De ha nem is futott az aggresszoirok erejéből arra, hogy Görögországot csináljanak Magyarországból is, és hogy a háborút permanenssé tegyék. hogy megkíséreljék a polgárháború kiváltásált és ilyen módon avatkozzanak be, azért a maguk lehetőségei között nyugodt lelkiismerettel — ha ugyan lehet nekik nyugodt lelkiismeretük — elmondhatják, hogy a gazdasági nyomástól, a politikai, diplomáciai nyomástól kezdve az összeesküvések sorozatának szervezéséig, a demokratikus pártokba való benyomulásig, a rémhírek terjesztéséig mindent megtettek s minden eszközzel rajta voltak, hogy Magyarországon állandósítsák a veszélyérzetet-, hogy Magyarországon ez a nyugodt és határozott elindulás a sízoniszédok oldalam késedelmet szenvedjen, hogy permanensen ott maradjunk abban a helyzetben, ahol évekkel ezelőtt voltunk, az imperialisták játékszereként, 13 ez legyen a sorsunk továbbra is, hogy Magyarország n« a haladásnak bástyája legyen Kelet-Európában, hanem a külföldi hódítók beavatkozásának, a nyugati hódító szándékoknak képviselete ásí bástyája legyen. T. Országgyűlés! Az adatok sorozatát mondhatnám el arra vonatkozólag, hogy ez a szándék tényleg fennállt. Talán csak egy-ikét idézetet mondok. Rossz és sötét emlékekelt elevenítek fel ezzel, amelyek azt mutatják, hogy annak az összeesküvésnek, amely több mint e,gy évvel ezelőtt bontakozótt ki itt Magyar országon, tulaj donképpemi mozgató ,erői nem is annyira Magyarországon voltaik. Itt
