Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

907 Az országgyűlés 55. ülése 1948. évi február hó 27-én, pénteken. 908 túlságosan gyenge lett volna az uralmát veszített nagybirtok és túlságosan gyenge lett volna még a nagytőke is ahhoz, hogy eizeket az összeesküvő bábokat — mert nem nevezhetjük őket másnak — saját érdekében mozgassa. Nagyobb erőiknek kellett lenniök, hogy a realitásnak valiami magvát, valami csiráját vigyék bele az ilyen őrült vállalkozásba. Hadd emlékeztessek például Nagy Ferenc titkárának, Kapocs Ferencnek vallomására. aki így beszélt (olvas.sa); »Az összeesküvés célja a mai demokratikus köztársasági rend szernél lényegesen jobboldalibb kibontakozásra való törekvés volt, amely az angolszász hajtaílmakra támaszkodott volna, a Szovjetunió teljes kikapcsolásával, illetve a Szovjetunió ellen.« Kovács Béla vallomásából (olvassa): »Beismerem, hogy Raffay annakidején az én tudtommal és hozzájárulásommal ment ki Ausztriába, abból a célból- hogy ott az angol megszállókkal felvegye az érintkezést^ Szentmiki óssy István vallomásából, aki az összeesküvés egyik katonai vezetője volt (olvassa): »Pünkösdy László százados 1946-ban, mint angol kém tért vissiza Magyaroirszág[ra.« Sizentmiiklóssyn keresztül azután fel vette a kapcsolatot az összeesküvés irányító fezervével. Legutóbb a Peyer—Pisky-Schmidt—Gábor- féle kémkedési ügy tárgyalásán ugyanilyen természetű vallomások hangzottak el, és ugyanígy világosság derült aii'ra, hogy az igazi mozgató erők az ország nyugati határain túl voltak. Ismerjük az Ausztriában és Bajorországban szervezett Szent László hadosztály feladatát és hivatását, hogyan álltak ott határainkon túl, határainkoaa kívül ugrásra készen a levitézlett magyar fasiszták és az új hódításra törekvő nyugati imperialisták összefogva azért, hogy az első alkalmat megragadják, hogy ha csak egyetlen lépégnél megtántorodik a magyar demokrácia, ha itt az ellen forradalom belső erői annyira előre tudnak törni, hogy reálissá válik ez a beavatkozás, akkor a beavatkozás valóban meg is történjék, és valóban egy második Görögországot csináljanak Magyarországiból. T. Országgyűlés! Ma már nyugodt, szívvel élmondhatjuiki, hogy Magyarországon belső ellenség soha többé nem fogja tudni megingatni a magyar demokrácia alapvívmányait Most

1 már nem lehet a paraszttal úgy beszélni, hogy: jönnek az angolok vagy az amerikaiak, ne, nyúlj a földhöz. Néhány év alatt a kedvezőtlen időjárás ellenére is tapasztalta, hogy ahhoz a földhöz úgy kell ragaszkodnia, mint ahogyan életéhez ragaszkodik. És a munkáshoz is hiába beszélnek ma ilyenhangon. Nemcsak a, paraszt, most már az államosításion keresztül a munlkás is világosan megérti, hogy csakugyan »tiéd az ország«, és a legjobb, legöntudatosaibib munkások már úgy lépnek be üzemeikbe, mintha hazamennének, és úgy vigyáznak a termelés érdekeire, mint ahogyan otthon saját házuk táján a sajátjukra vigyáznak, mert nagyon jól tudják, hogy a termelésen keresztül saját jólétükön munkálkodnak. (FÖLDES Mihály (kp): ügy van í) És ugyanez a helyzet a demokratikus értelmiség körében ás, amely most már nem dől be a rémmeséknek; akármilyen célzatnak • is azok, tisztán és/világosan látja, hogy most nejn aaról van BEÓ. hogy valamiféle magyar ' átok- valamiféle tragikus magyar sors folytatódjék, hanem most van először szó arról hogy saját kezünkben van sorsunk: nem Bécsben és nem Berliniben döntenek a magyar sorsról és jövőről, hanem Budapesten és minden kis faluiban döntenek a magyar sorsról és a magyar jövőről, a magyar demokrácia valóság lett és semmiféle belső ellenség azt megingatni nem fogja tudni soha többé. T. Országgyűlés! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezek az imperialista erők már lemondtak volna mindenféle beavatkozás kísérletéről. Mi lett volna a magyar biztonságból, ha csak a belső megerősödésre vesszük az irányt? Egy kicsit úgy járhattunk volna, mintha valaki olyan helyre építi házát, ahol tavasszal kiont a" víz és az ár elviszi házát, yagy a hegy' oldalába, ahol azután jön egy lavina, és összelapítja a házát. Nekünk nemcsak saját házunkkal kellett törődnünk, hanem azzá] is kellett törődnünk, hogy biztosítsuk a külső veszélyekkel szemben 'ezt a házat* annál is inkább, mert nem a természet szeszélyeitől kellett félnünk, hanem az imperialisták semmitől vissza nem riadó cselsizövényétől. Éppen ezért párhuzamosan azzal, hogy a magyar demokrácia belső biztonságát döntően megalapoztuk, hallatlanul fontos volt az is, hogy a külső veszélyekkel is meg tudjunk mérkőzni. Ha külső veszélyekről szólok t. Ország" gyűlés, akkor természetesen a háborús uszítás, az új világhódító ábrándok veszélyeiről kell szólnom. Voltak sokan, még ebben az országgyűlésben is, akik valamiféle semlegességi politikát javasoltak Magyarország számára, akik azt mondották: igen> vannak veszélyek, a demokratikus és imperialista erők ellentétei nagyok és komolyak, még bizony háborús ve" szély is van, de mit csináljon egy kis ország ilyen veszélyek közepette? A leghelyesebb a&, ha nem szól bele a nagyok dolgába, a leghelyesebb, ha semlegességi fogadalmat tesz, ha távol marad ai világ zajától. A két világháború példája nyomán már beszéltem arról, mit jelentett és mennyire védíte meg a ki sor szag okai a semlegesség. A nyugati kis országok. Belgium, Hollandia, Dánia és a többiek beszélhetnének erről egyetrmást. A magyar múlt is nagyon szép példákat mutat arra, hogyan lehet ilyenféle semlegességi politikát vinni, amelynek jelszava lehet olyasmi, hogy »két pogány közt egy hiazáért«, amely megkísérelheti elméletben valahogy a lavirozáat két erő. két hatalom között, de nagyon szépen oda lyukadnánk ki, ahová Horthy kilyukadt: unalma végén, ahová Kállay Miklós eljutott hintapolitiikájával és ahova áz egész ország eljutott, az ilyen politika révén. Mi nem akarunk struccpolitikát folytatni, nagyon jól tudjuk: ha van támadó szándék, az elsősorban a kis országokat fenyegeti és valósággal külön felhívás a támadásra, ha az a kisország úgynevezett semleges ország, ami más-szóval azt jelenti, hogy nincsenek szövet ségesei, egyedül áll > és valósálggial kínálkozik a megtorlás nélküli beavatkozásra és erőszakra. Utó végire két világháború után ilyen vak, ilyen őrült politikát nem leheti vinni Magyarországon. (Ügy van! a komrmmistapárton.) (HM.) Éppen ezért mi levontuk a konzekvenciáit anouki, hogy itt az, országon belül valóiban egy új Magyarországot építettünk, új erőkre és új osztály oknai; ennek megfelelően munSkánk, gyűi möleseat nemesaik pillanatnyilag, hanom az $1-