Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-52
655 Az országgyűlés 52. ülése 1948. gatni!) és annak az én. véleményem szerint is egy kissé szenzációhajhászó címet választ, ennek azonban ehhez a komoly tanácskozáshoz e pillanatban semmi köze .gines. Ez a magyar törvényhoizás terme, nem humoristáik gyakorlótere! (ügy van! Ugy van! — Élénk tets-zés és taps a kormánypártokon. — KUNSZEEI Gyula (md): Összetéveszti, a humort a szatírával! — PKIESZOL József (kp): El kellene égetni az ilyen embert! —Elénk derültség. — Az elnök csenget.) Engedje meg nekem a t. Országgyűléshogy folytassam. 1848-bain az a társadalimi fejlődés, amelyet Petőfiék és Aranyék az irodalomban jelentetteik, a nagy remények és zord csalódások, torz eposzában elvetélt. Nem véletlen, hogy a magyar irodalom éppen a világháborút pár évvel megelőzőleg, — persze az akkorihoz mérten kisebb arányokban — megújrázta magát, éppe ü a magyar népiesség tekintetében. T. Országgyűlés! A magyar .alkotó értelmi; ségnek — mieirt hiszen mik voltak mások a mi nagy költőink és íróink? — valamikor akadtak mecénásai, kevés számban. Példáuil Festeitlich György. Csokonainak és Berzsenyinek a keszthelyi Helikonon. De ha meggondoljuk azt, hogy a zuhanás azóta ahhoz a; Festetich Tasziló herceghez vitt, akinek példíául a végakarata az volt. hogy koporsóját ne vigyék végig az utcán, amelyet szerinte »egy haszontalan fiskálisrók, Kossuiíh Dánosról neveztek el, vagy Festetich Sándorhoz, ,a nyilasvezérhez, -a darizó uiangárhoz, vagy Festetich Dózsihoz, Domonkoshoz* a politikai selyemfiúhoz, ime előttünk áll a tár* saidteülmi hanyatöás színvonalának pontos ábrázolása. Ha ezzel szemben valaki azt mondania, hogy minden kollektív felelősségrevonás igazságtalan, és hogy voltak Széchenyiek, Eötvösök, Kemények, akkor mi azt válaszolhatjuk, hogy ezek T haMiaitiatkm halottak osztályukból kihullott, . osztályukat megtagadó és különösen o.sztályuk tói megtagadott emberek voltak, és noha hozztájuk származás szerint közelállt az a réteg-, amely hivatja lett .vdlna százezer- holdak birtokában a magyar szellemi életet ápolni és támogatni, úgy aranylott hozzájuk, minit a bűdösfcöves gyufához a ragyogó^ égitest, hogy egy nagy írónk hasonlatát használjam. (15.00) Most, hogy végleg és visszavonhatatlanul elmultak, meni mondhatunk egyebet felőlük, "mint iaimit Tacitus is, a nagy halottak történelmi evangélistája, niomdbtit a maga idején: , »Sí intJerissent. vile damnum.« »BDa elpusztul" tak, ócska silány kár«. Ha megírná valaki ia> főurak szerepét a magyar irodalomban,' ilyen címmel lehetne megírni: »Főurak és főurak a magtyiair ÍToda<loinhan«, ahol az első főurak a született arisztokráciát és azt a péniz^risztokráciát jelentik, amely Baüzac szerint egyikét! tisztelieitireméltó kivételtől eltekintve még utálatosabb a valódi" • nál. A második »főurak« cím jelentené mindazokat 'a r szegény pincéreket, akik bizony mondóim, őszintébb és áldozatosabb miecenásaá voltak sokszor a magyar irodalomnak, mint a<z első főurak. A mi' szegény, eknált Szerb Antal barátunk egy alkalommal három nagy részletre etiapozta el a magyar irodalmait, főnemesi, köznemesi és polgári korszakokra., T. Országgyűlési Mi láttuk a valamikor tündöklő, nagynevű főúri, esiailádok köniyvtá- j évi február hó 24-én, kedden. , ; 656 rait s meg kellett állapítanunk, hogy eiz a könyvtár fejlődése számos helyen 1790-ben megálMT. Még megvoltak benne mind a nagy francia enciklopédisták, db aztán csodálatosképpen miegmérevedett ez ia könyvtár 1790nél. A Martinovics-Összeesküvésben kivégizettt ilhr minált Sigray Jakab késői utóda, iatz, aranygyapjas Sigray Antal miár csak angol sportlapokat olvasott. Ha a köziépnemesség, a köznemesség könyvtárait vizsgáljuk, akkor ugyanezt látjuk, Körül'beilül 1850—1860 körül ezek is megmerevedtek. Jól _ ábrázolja ez, t.. Országgyűlési, azt a szociális zuhanást, hanyatlást, azí a riasztó utat, latmeílyct Kölcsey Ferenctől Kölcsey Istvánig és Moesáry Lajostól Möcsáry Dánielig tett meg ez az osztály a magyar történelemben. Beszélhetnénk a polgári könyvtárakról is, ahieljyiekiröl ennek a kérdésnek nem kisebb ismerője, mint Lukács György professzor állapította meg, hogy valami csodálatos mérték-, bein jelentkezik náluk a helytelen asszociáció két írója, Herezeg Ferenc és Molnár. Ferenc. A magyar irodalmat az utóbbi időben egy szabadon lebiegő, sokszor mindennapi tápláléka árán könyvet vásároló oisiztálytailan intelligencia hordozta elsősorban, s ez niost — hála Istennek — változóban van. Azokban az időikben, amikor éhben a háborúban ia gyilkosság lett a törvény és a gyűlölet az erény, a magyar irodalom — és eat meg kell mondanom az előadói székről — nehezen állta meg a helyét,' illetve! nem állta meg olyan mértékben, mint annakidején f a szabadságharc és a reformkorszak után Akadtak az Edwardoknak éljent zengő próféták, akik szerint Hitler hadserege állt ki ja humanitásért sízárazon, vizén és levegőben és ma ezek szemiriebbenés nélkül írják az ellenkezőt. Nem walesi bárdokat írtak, mint Arany" János annakidején Ferenc József első magyarországi látogatása alkalmával. De erről ne beszéljünk többéit, mert ha valakinek, nekünk igazán fáj az ilyen példái. • T- Országgyűlés! Biztosan hisszük, hogy a magyar irodalom mieg fogja találni a maga természetes hordozóit a magyar parasztság és munkásság soraiban, ahogyan ezt most már keizdi meg'talál'ni Ady Endre és József Attila ezekben a rétegekben, akkor nedig talán nem is lese sízüikség arra* amit Kassák igen tisztelt képviselőtársunk óhajtott, hiszen az igazi író nem is szereti talán az altiam támogatását, erre nem iszóruL Most- azonban még átmeneti idő'van nálunk, óriási rétegcsere, a legnagyobb és hozzátehetem, a legbékésebb forradalom jegyében, amely valaha ezen a földön lejátszódott. Ez alatt a provizórium alatt, ezekben az az években szükség van olyan állami díjakra, mint amilyen a Kossuth-díj, azonban reméljük, .hogy ezek J5«i egyre inkább feleslegessé válnak. Azt mondották rólunk, magyarokról, hogy mi a nagy szíelliemeinknek legalább szép temetést tudunk rendezni, bár ezt sem mindig, mert Kölcsey sírját (Közbeszólás a kisgazdapárton: És József Atibiláét!) kövekkel dobálták megKölcseyről kevesen tudják és akik tudják sem mondották el, hogy utolsó éveiben ki akart vándorolni ebből a hazából, miután lelkileg már régen kivándorolt -osiztályából és József Attila haláláról és annak körülményeiről sem
