Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-52

645 Az országgyűlés 52. ülése 1948. erre az ágazatára. Ma tehát .26 miillióval többet áldoz la kormány, mint egy konszolidációs állapotban, 1938-ban. Természetes, hogy itt még nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ezen a*z összegen kívül indítványozták ós valósítják meg az úgynevezett Kossuth-díjat, ami szintén nagyon szép összeg. Tehát a művészek és az irodalmárok részére anyagilag sokat jelent, de ezenkívül sokat jelent mint erkölcsi megbecsülés is. Sem ilyen anyagi, sem ilyen erkölcsi megbecsülésben ennek az országnak írói és művészei eddig még nem részegültek. (ORTUTAY Gyula miniszter: Ez igaz!) En mint író és művész természetesen a legnagyobb hálámat fejezem ki ezért a kormányzatnak. Ez aliaítt a rövid idő alatt majdnem csak ' tőmondatokban szólhatok hozzá a kérdésekhez és fájlalnom kell, hogy eddig az általános vitában a képviselő urak közül jóformán senki nem tért ki a művészet és irodalom kérdésére. Egy képviselő úr kitért rá, és sokallotta azt az összeget, amelyet a színházaknak adunk. (ORTUTAY Gyula miniszter: És azt hogy a munkások az Operába járnak!) így felületes. látással egy kicsit furcsa is,-hogy a színház ennyit kap, de bJai viszont átgondoljuk azt, hogy a színház hivatása többé nem az, mint ami a múltban volt, — a múltban egyrészt egy kiváltságos osztály szórakoztató helye helye volt, másrészt a kiváltságos osztály anyagillag is el tudta tartani a színházat, most pedig a színház pedagógiai eszközzé is átváltozott. (KUNSZERI Gyula (md) gúnyosan: Az a baj, hogy kevés olyan jó darab van, mint a Kassák-darab! — Derültség az ellenzéken.) akkor látjuk, hogy nemcsak művészetet aikar produkálni, de egyben olyan művészetet is ,amely az emberiség fejlődésében feltétlenül hasznos hatást érvényesíthet. Tehát nem lehet sokallani, mert ha még nincs üt az országban az az osztály, amely a színházakat el tudná tartani, ha az állam erre nem adnia; elegendő pénzt, akkor megtörténnék az, hogy kikapcsolódnék ez a művelődési eszköz életünkből. Ezt nem kívánhatjuk, sőt örömmel vesszük, hogy ennyit áldoz a kultuszkormány a színházakra; ellenben én mint író fiizt mondom, helyeslem, hogy ennyit kap a színház, .viszont keveslem azt, amit az irodai'oni kap. (TERNAY István (md): Ugy van!) Ne értsük félre egymást, nem sokall ok valamit, hanem keveselek valamit, keveslem azt, almit az irodalom kap, mégpedig azért, mert ha megnézzük a művészetek sorrendjét, akkor az irodalom az úgynevezett alapművészet. A színház sem élhetne az irodalom közreműködése nélkül, az iskola sem élhetne az irodíalom közreműködése nélkül. Kérem a kultuszminiszter urat, úgyis mint minisztlert, úgyis mint kutató tudóst és úgyis mint írót}, hogy szívlelje. _ meg kérésemet és megjegyzésemet s amennyibe^ lehet, a jövő költségvetésébeim vagy .valamilyen módon még az idén is járuljon hozzá ahhoz, hogy az írók és művészek részére több juttatás jusson, mint eddigNem helyeslem azt, hogy nem szóltak a-képviselő urak az irodalomról és művészetről, lázért isiem, mert ejz. egy •művelődési szektor is. Igaz, hogy az iskola, mint az ismeretek^ terjesztője, aiz alapműveltséget adja aa ifjúkorú B'mbílrOken és gyermekeken keresztül. ^ utána van a köznevelés^ amely már tágabb látókörű és mélyebbre szántó yalami, s azután van, atz irodalom és a művészet. Az irodalom és évi február hó 24-én, kedden. 64ő a művészet hivatása az, hogy az embereket lelkűikben megművelje. Az irodalom nem pedagógiai módszerrel dolgozák, az 'irodalom nem ismeretterjesztő iskolai érteilembein, de viszont az irodalom és a. művészet az'az erő, az euiberi szellemnek aiz az ereje, amely ^z embereket megműveli,^ kultúrainyaggá formálja át, és minél töbíb művészetiét lát valaki, minél tölbb irodalmat olvas, annál fogékonyabb lesz a tudó* mánydk és így a társadalomtudományok iránt is és az emberek egymás közötti életviszonyainak felismerésére is annál fogékonyabb lesz. Az irodaloannak tehát igenis pedagógiai hatóereje is van. Kérem a (kultuszminiszter urat, hogy amennyiben lehetséges, az irodalom és a művészet-kérdésének kezelése a miiúsztériumábain,, ne esalk a hivatalnoki apparátuson keresztül történjék. Amennyire tehet, kapcsolja be oda a művészeket!, mert la hivatalnokok részben nem ism'sriík ta problémák lélektani mélységét, részben pedig mint adminisztrátorok alkalomszerűéin, vagy szimpátiaszerűem eltolnak dolgokat. Nagyon jó volna, ha be lehetne kapcsolni ide a művészeket és írókat. Felhívom a kultuszminisztérium, "figyelmét arra, hogy nagyon kritikus pontra került a magyar művészet és a magyar közönség egymáshoz való viszonya. . A magyar közönség általában nagyon alacsony fokom áll művészeti és irodalmi tekintetben. Ez nem az ő bűne, dfe amint már jeleztem, nemcsak huszonöt év, hanem hosszú évszázadok tették lehetségessé azt, hogy a nép lemaradjon fejlődésében, isrényei elsatnyuljanak és ugyanügy érzékenysége is elsatnyulj om. , Ma az irodalom sokkal magasabb és komplikáltabb szinten áll, mint maga a néplélekEbből konfliktusok adódnak naponta. Részben támadják a művészetet, mint érthetetlent, mint nbsiatraktot, mint amely a néppel nem azonosítja magát. Mi művészek viszont nagyon jól érezzük azt, hogy mi igenis a népben gyöke" rezünk és a világban terebélyesedünk szét. Nem a néphez kötődünk le, hanem a népből akarunk felinőni mérhetetlen magasságba- Természetesen ez a nép, amely sokkal alacsonyabb nívón áll múltjánál fogva, mint mi, koiafiktusba kerül velünk. Lehetetlenség lenne viszont azt cselekedni akár a poMtikusoknok, akár a társadalomszervezőknek, hogy álművészek szabad kísérletezési lehetőségiéit,^szabad kereséseit gátolják. Ebből sem az országnak, sem a politikának, sem a demokráciának semmi haszna nem lennie- (Egy hang a néppárton: Ez igaz!) Meg kell ellen-ben találni a módot, hidat kell építeni a nép és művészei között-. Ajánlanék valamit a kultuszminiszter úrnak, ami talán indokolható. Én, mint munkás* összesen négy elemiiskolát végeztem, tehát, ha ma valamit tudok, aizt valószínűleg a magam szorgalmából Ikelliett privátim megszereznem. Azt, >íbogy valahogyain elkezdődött a fejlődésem, ta, szocialista szervezetek könyvtárának köszönhetem- Ki kell azonban jelentenem, hogy az akkori jszoeiaÜtista könyvtáriak nem olyanok voltak, mint a maiak, hanem sokkal különbek. Akkor a Choriuok*ott nem helyezkedhettek el, hanem elhelyezkedett az úgynevezett k'laszszikus irodalom sok kiadványa. Zolán, Balzacon, Flaubartan, Tolsztojon, Dosztojevszkyn, Anatole Franee-on nevelődtem. Ha megnézzük ma a könyvtárakat, ilyen könyvek alig vannak 41*