Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-52
643 Áz országgyűlés 52. ülése 19Á8. magyar demokrácia szükségletei és az egye% tem elzárkózottsága között. Utóvégre sem én, sem pártom nem vagyunk ellenségei az egyetemi _ autonómiának. Az autonómia fontos valami, de csak olyan kormánnyal szemben, amely az egyetemmel (ellentétes, vagy pedig olyan kormánnyal szemben, amellyel az egyetem ellentétes. Attól félék, hogy nálunk az egyetemi autonómia nagyon sokszor nem arra szolgál, hogy az .egyetem érdekeit védje egy ellenséges kormánnyal szemben, mert ilyen nincs, hiszen kormányunknak szívügye a magyar egyetem fejlesztése, (ORTUTAY Gyula miniszter: Igy_ van!) ellenben sokszor az egyetemi autonómia arra szolgál, hogy kvázi az egyetemet elhatárolja az élettől, védőbástya ^ legyen az élet behatolásával szemben. (Közbeszólás a demokrata néppárton: Hogy elhatárolja a politikától! — Felkiáltások a kommunistapárton: Maguk is politizálnak!) Ha azt hiszi t. képviselőtársam, hogy van ember, aki nem politizál, nagyon téved, mert ha azt mondja, hogy nem politizál, akkor politizál leginkább, viszont nagyon sok olyan ember volt, aki nem akart politizálni, s azokért eljött a politika és elhurcolta őket a gázkamrákba, (Ugy van! TJgy van! a kommunistapárton.) Ne jöjjön senki a politika ós a tudomány különbségével. A tudomány a nép tudománya* '«• és ha a. tudomány elzárkózik a társadalmi fejlődés elől, az a tudomány nem ér egy garast sem a nép szempontjából. (Élénk helyeslés és taps a kommunistapárton. — PRIESZOL József (kp): Kár, hogy ezt a csendőrvédő képviselő úri nem hallotta!) A magyar_egyetemeknek éppúgy a tudomány fellegváraivá kell lenniök, mint ahogy a bennünket környező országokban az egyetemek lényeges változáson mentek át. Az egyetemek kapujára* fel kellene írni: a tudomány a népért, nem pedig az egvetem az egyetemi tanárokért. (ZOLTÁN Pál (dn): Ez igaz!) Az egyetemekneik, a főiskoláknak a népet kell szolgálniok, és ha a népet kell szolgÚki^pk, akkor a demokráciát kell szolgálniolk. (MÉSZÁROS Ödön (dn): A miniszter úr is beszélt az autonómiáról. — Zaj. —• Az elnök csenget) Meg vagyok róla győződve, hogy a mai közoktatásügyi kormányzat mindent elkövet, ami erejétől függ, hogy az egyetemeket a demokratikus Magyar ország' főiskoláivá tegye. Amint már beszédem elején mondottam, mi nem követeljük, hogy egy év alatt csodákat csináljanak. Ez nem lehet. De azt meg lehet követelni, hogy a tempó kissé frissebbé váljék. Egy csomó öreg professzortól, aki nem akart hozzáidomulni az új időkhöz, megszabadultunk, ideje azonban, hogy necsak az öreg professzoroktól szabaduljunk meg, hanem fiatal demokratikus nevelők jöjjenek az egyetemre és neveljék ifjúságunkat a demokratizmus irányában. (Élénk helyeslés és taps a kommunistapárton.) Abban a reményben és biztos tudatban, hogy a közoktatásügyi kormányzat előbbutóbb mégis erre az útra fog térni, és anyagi erőinkhez viszonyítva* a,z egyetemeket úgy fogja megreformálni, ahogy azt a modern korszellem megköveteli, a magam és a pártom nevében a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a kommunistapárton.) ELNÖK: Kíván-e valaki & 10. címhez .^szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. évi február hó 24-én, kedden. 644 * I Kérdem, méltóztatnak-e a 10. címet elfogadni? (Igen!) Ha igen, a 10. címet elfogadottnak jelentem ki. Következik a 11 cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. HAJDU ERNÖNÉ jegyző '(felolvassa a 11. címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Felolvassa a 22. címet.) ELNÖK: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? HAJDU ERNÖNÉ jegyző: Kassák Lajos! KASSÁK LAJOS (szd): T. Országgyűlés! A közoktatásügyi tárca költségvetésének vitá_ ját figyelemmel kisérve örömmel állapítottam meg, hogy három esztendő alatt elérkeztünk oda, hogy a közoktatásügyi tárcát ilyen komolyan, ós ilyen hozzáértéssel, s egymás iránti lojalitással vitatjuk, tárgyaljuk. Ennél a tárcánál a fő gondot laiz állami és felekezeti iskolák kérdése adja. Meg kell állapítanunk, hogy ennek ia kérdésnek vitatása közben bizonyos politikai tendencia „lappang. Ezt a politikai tendenciát a kormányzatnak Valahogy fel kell tárni, és meg kell szüntetnie- mert lehetetlenség az. hogy még az oktatási kérdésbe is olyan politikai ellentéteket vigyenek bele. amelyek alapjában véve oktatásunk gátlását jelenti, s a demokrácia fejlődését és megerősödését hátráltatják. Kérem a kuituszkormányí, hogy ebben a kérdésben tegyen meg mindent annak érdekében, hogy mind a tárgyalás folyamata^ mind a fejlődés fö%amata minél vi-* lúgosabb, tárgyszerűbb és reálisabb legyen.* Meggyőződésem, hogy a demokrácia megmaradása, fejlődése nem utolsó sorban a népesség kulturáltságán fog múlni. Az elmúlt rezsimeknek, hogy fennmaradhassanak, megerősödhessenek, szükségük volt arra, hogy a' népet lenyomják, a kulturálódástóL elzárják, Minél tudatlanabb;, minél igénytelenebb volt ez a nép, annál jobbam építhette meg fellegvárait aiz uralkodó osztály> annál jobban aknázhatta * ki az ország gazdasági javait. Az a rezsim tehát, a népek együgyűségén épült fel. Az új demokratikus államformának a nép tudatosításain, etikáján, igény ősségén kell felépülnie. Ha ez a nép művelődik, akkor semmi kétségünk nincs azirányban, hogy ennek az államnak a kormányformája emberséges, szociális és .humánus lesz. Örömmel kell megállapítanom, hogy a kul tuszköltségvetés a művészetek és az irodalom neszére 34 millió forintot irányozott elő és akar felhasználni. Ha ehhez hozzávetjük, még a tájékoztatási és külügyminisztériumban előirányzott összegeket, ez összesen körülbelül 40 millió. Ez olyan- nagyon szép összeg az ország szegénységre való telkintettel és arra va'ó^ tekintettel, hogy ez az ország most éli politikai és gazdasági lázállapotát, hogy ha ennek az országnak a kormányzata ennyit tud aa irodailomra és a művészetre áldozni, akkor nem lehet előttünk kétséges, hogy valóban a nép gondozását akarja elérni azért, hogy a maga pozícióját, a ariaga államformáját megerősítse, mert ez a nép és kormányzat ebben a pillanatban egy és azonos. Ha összevetjük ezt a 40 milliót az 3_938-as kultuszköltségvetésben a művészetre és irodalomra előirányzott összeggel, akkor azt kell látnunk, hogy az akkori rezsim a maga formájában konszolidált rezsim volt és ha az ő összegét átszámítjuk - forintértékre, akkor mindössze 13 milliót áldozott a kultúrának