Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-52

641 - Áz országgyűlés 52. ülése 1PÍ8. mószettudományoknak az; Őket megillető he­lyet, ha a természettudományi szakot a tudo­mányegyetemeken nem önállósítjuk,, nem adunk nekik önálló életet és fejlődési lehe­tőséget. Amikor tavaly ezt a kérdést felvetettem, Keresztúry, akkori, közoktatásügyi miniszter úr arról biztosított, hogy ez már megtörténik, de semmi nyomát sem Hatom annak, hogy ezt a kettéválasztást csakugyan megkezdték volna. Sokan azzal érvelnek ellene, hogy új dékán kell. stb, de ezek ia; szempontok eltörpülnek amellett, hogy az egyetemeken ' a természet­tudományos szaknak sokkal nagyobb és dön­tőbb fontosságot kell tulajdonítani, mint amennyit eddig tulajdonítottak neki. Én mint marxista, &, legkevésbbé sem ki­csinykém le a társadalomtudományok jelentő­ségét, de ha már a társadalomtudományokról beszélünk, akkor beszélj ünk_ arról is, hogy mennyi és milyen súlyuk van a mi tudomány­egyetemeinken a komoly, a tudományos társa- ­dialomtudományoknak. Én az.t hiszem, nagyon kevés. És itt rátérek arriav amiről kénytelen, va­gyok beszélni, bár tudom, hogy közoktatási kor­mányzatunk igyekszik ezen a téren mindent megtenni, amit csak tehet: az egyetemek szele­mére. Utóvégre nem tótok, hogy a magyar egye­temek sem mívó tekintetéibein, sem modernség tekintetében, sem demokratizmus tekintetében nem ütik meg azt a mértéket, amelyet egy de­mokratikus ország legfontosabb főiskoláinak me^ kellene ütniöfc. Haladás van ezen á téren, az kétségtelen, de ez a haladás nyomásra történik. Azt, hogy milyen szellem uralkodik az egye­temieken, legyen szabjad egy leveliéi illusztrál­nom, amelyet a szegedi egyeteminek egy címze" tes egyetemi tanársegédje szinte kétségbeesésé" ben írt nekem. Egyszer Szegeden voltam, akikor személyesen nem ismerkedtem meg vele. de utána ezt a levelet íritia nekem. A levélből a kö­vetkező részleteket legyen szabad idéznem (olvassa); »Mielőtstl elmentem az egyetem bfl" csószkaráról. 1940-ben, ^tanársegédként dolgoz­tam ott. Mikor onnan elikentem, az akkori idők* höz mérten haladó szellemű tanárok adtak elő: Zolnay Bélai, Sík Sándor, Maróth Károly. Tet­taman.tii Béla ós mások. Ma egy etilen liberális sem akad az előadó professzorok között.« Egyet­len liberális sem-! (Tovább olvassa); »Eomimoi­nista csak egy.« Azt hiszem, nem jól érzi magát ott aiz az egy kommunista. (Derültség.) Amit most mondok, azt megint ,a tevéi mondja: {ol­vassa); »Viszont ia papok számai megszaporo­dott. Neveléstamit két szerzetes ad. elő: Mester —-annakidején az olasz fasizmusról írt köny" vet — és Bognár Cecil. Magyar történelmet szerzieites tárnáit: Hermann Egyed. Magyar nyel­vészetet szerzetes: Klemm Anta:l«. (14.00-)' (ORTUTAY Gyula miniszter; Klernni kitűnő ínyeivészünk). Kérem, kérem, én csak a-levelet olvasom. (ORTUTAY Gyula miniszter; De ia/ levélre' is szabad reflektálni? — Derültség-) Majd én megmagyarázom a Levelet. (ORTU­TAY Gyula miniszter: Mind iái négy professzor még a felszabadulás ejott nevezteteitlt ki!) A mi; niszter úr kommentálja a levelet, mielőtt azt befejezitem. Engedje meg a miniszter úr. hogy majd én kommentáljam, ha befejeztem. (ORTTJ­TAY Gyula miniszter: Ez igaz!) (Tovább olvassa); »Az egyetem bölcsészeti kiara folyosóján a köszöntés: Laudeatur. Felltle­szem a kérdést — nem én teszem fel, hanem a ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ itt. évi február hó 24-én, kedden. 642 levél írója — »hogyan kerülhet ki demokrata­szemléletű tanár személyzeit ezeiknek a neve­lőknek a kezéből!« Én is felteszem ezt a kérdést. Lehet, hogy ezek kitűnő szakemberek. A szer­zetesek ellen sincs kifogásom, jóllehet kommu­nista vagyok. A szerzetesek ott, ahol jó inunkat végeznek jó munkát végeznek. Ha a miniszter 'úr arról biztosít, hogy ezek kitűnő szakembe­rek ... (ORTUTAY Gyula miniszter: Én Klemm Antalról beszéltem!) Tehát csak egyről. Hogy a, liberális tanárok eltűnnek, és helyüket szer­zetesek foglalják el. ez nem egyéni, hanem elvi kérdés, és rossz tendenciáit mutat egyetemeink fejlődése irányában. (ORTUTAY Gyula minisz­t ter: Ismétlem, mind a négyen jóval a "felszaba­dulás előtt kapták meg a tanszéket, a 30-:as évek­ben!) Nem hibáztatoim. (ORTUTAY. Gyula mi" niszter: Én nem a hiba ellen védekezem. Szeret­ném megmondani, hogy itt nem lehet fejlődési tendenciáról beszélni, mert hiszen a 3ű-as évek­ben neveztettek ki!) Nem fejlődési,"hanem visz­szafejlődési tendencia. Mert ha a liberális tanár rok eltűnnek, és helyükre csak egyetlen új szerzetes tanár is jön. akkor sem emelkedik az ő számúk. Ez pedig nem fejlődési, hanem vissza­fej lődési tendencia. Azt hiszem, ezit mindenki elismeri. (MATHEOVICS 'Ferenc (dn): Egy szakember többet ér, mint tíz politikus! — FÖLDES Mihály (kp): Kár volt önnek bele­szólni! Mi köze magtárnak a szakemberekhez? — Folytonos zaj. — MATHEOVICS Ferenc (dn): Annyi, mint önnek, egészen biztosan! — FÖL­DES Mihály (kp): Levitézlett .bíró! Pécsett utálják, oitt meg sem mer jelenni! Kinézik Pécsrői! — MATHEOVICS Ferenc (dn): Any­nyira mégsem, mint önt!) ELNÖK: Csendet kérek! RUDAS'LÁSZLÓ (kp): Én ezzel egyáltalá­ban nem akarok túlsóiét képet festeni, csak azt mondom, hogyha egyéb téren már lényeges ha­ladást tettünk, ezen a téren még csak kis hala­dást • tettünk, s a haladásnak nagyobbnak kell lennie, meg kell gyorsítani. Ugyanez vonatkozik nevelési módszereinkre is. Kétségtelen ítény, hogy ta tudományok nivója és áz egyetemek, főiskolák nivója attól függ, hogy azok mennyire demokratikusak. Utó­végre nagyon tiszteleni Aquinói Szemt Tamást, azután Canterbury Jeromost, dé ezek a VIII., X., XII. században éltek, utánuk pedig lefolyt jó egynéhány évszázad, s ebben a jó egynéhány évszázadiban az emberi elme mégis csak hozott létre valami újat, és nem kell mindig az egyete­meken — és mellesleg szólva a parlamentiben, sem — Szent Ágostonra vissaamenni. hogy iga­zunkat bizonyítsuk. (SZABÓ Piroska (kp): Bizonyítsa Mindszentyvel az igazát! — Zaj.) Lehet' bizonyítani a modern tudománnyal is"> (ORTUTAY Gyula miniszter: Ez helyes!) és a modern tudomány a legszorosabb összefüggés­ben van a modern társadiallmí fejlődéssel. _ A modern társadalmi fejlődés pedig a demokratizmusnak mindig magasabb foka felé halad, s azok a főiskolák, amelyek a demo­krácia terén nem tartanak lépést a társadalmi fejlődéssel, visszafejlődnek a tudomány terén is. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárton.) Mindaddig, ameddig egyetemeink nem lesznek szerves részei a magyar demokráciárnak, azt állítom, hogy a magyar egyetemeken a tudo­mány visszaesni, hanyatlani fog, nempedig előremenni és emelkedni. (Élénk helyeslés és taps a kommunistapárton.) « Ideje már, hogy összhangot teremtsünk a 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom