Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-52

641 - Áz országgyűlés 52. ülése 1PÍ8. mószettudományoknak az; Őket megillető helyet, ha a természettudományi szakot a tudományegyetemeken nem önállósítjuk,, nem adunk nekik önálló életet és fejlődési lehetőséget. Amikor tavaly ezt a kérdést felvetettem, Keresztúry, akkori, közoktatásügyi miniszter úr arról biztosított, hogy ez már megtörténik, de semmi nyomát sem Hatom annak, hogy ezt a kettéválasztást csakugyan megkezdték volna. Sokan azzal érvelnek ellene, hogy új dékán kell. stb, de ezek ia; szempontok eltörpülnek amellett, hogy az egyetemeken ' a természettudományos szaknak sokkal nagyobb és döntőbb fontosságot kell tulajdonítani, mint amennyit eddig tulajdonítottak neki. Én mint marxista, &, legkevésbbé sem kicsinykém le a társadalomtudományok jelentőségét, de ha már a társadalomtudományokról beszélünk, akkor beszélj ünk_ arról is, hogy mennyi és milyen súlyuk van a mi tudományegyetemeinken a komoly, a tudományos társa- dialomtudományoknak. Én az.t hiszem, nagyon kevés. És itt rátérek arriav amiről kénytelen, vagyok beszélni, bár tudom, hogy közoktatási kormányzatunk igyekszik ezen a téren mindent megtenni, amit csak tehet: az egyetemek szelemére. Utóvégre nem tótok, hogy a magyar egyetemek sem mívó tekintetéibein, sem modernség tekintetében, sem demokratizmus tekintetében nem ütik meg azt a mértéket, amelyet egy demokratikus ország legfontosabb főiskoláinak me^ kellene ütniöfc. Haladás van ezen á téren, az kétségtelen, de ez a haladás nyomásra történik. Azt, hogy milyen szellem uralkodik az egyetemieken, legyen szabjad egy leveliéi illusztrálnom, amelyet a szegedi egyeteminek egy címze" tes egyetemi tanársegédje szinte kétségbeesésé" ben írt nekem. Egyszer Szegeden voltam, akikor személyesen nem ismerkedtem meg vele. de utána ezt a levelet íritia nekem. A levélből a következő részleteket legyen szabad idéznem (olvassa); »Mielőtstl elmentem az egyetem bfl" csószkaráról. 1940-ben, ^tanársegédként dolgoztam ott. Mikor onnan elikentem, az akkori idők* höz mérten haladó szellemű tanárok adtak elő: Zolnay Bélai, Sík Sándor, Maróth Károly. Tettaman.tii Béla ós mások. Ma egy etilen liberális sem akad az előadó professzorok között.« Egyetlen liberális sem-! (Tovább olvassa); »Eomimoinista csak egy.« Azt hiszem, nem jól érzi magát ott aiz az egy kommunista. (Derültség.) Amit most mondok, azt megint ,a tevéi mondja: {olvassa); »Viszont ia papok számai megszaporodott. Neveléstamit két szerzetes ad. elő: Mester —-annakidején az olasz fasizmusról írt köny" vet — és Bognár Cecil. Magyar történelmet szerzieites tárnáit: Hermann Egyed. Magyar nyelvészetet szerzetes: Klemm Anta:l«. (14.00-)' (ORTUTAY Gyula miniszter; Klernni kitűnő ínyeivészünk). Kérem, kérem, én csak a-levelet olvasom. (ORTUTAY Gyula miniszter; De ia/ levélre' is szabad reflektálni? — Derültség-) Majd én megmagyarázom a Levelet. (ORTUTAY Gyula miniszter: Mind iái négy professzor még a felszabadulás ejott nevezteteitlt ki!) A mi; niszter úr kommentálja a levelet, mielőtt azt befejezitem. Engedje meg a miniszter úr. hogy majd én kommentáljam, ha befejeztem. (ORTTJTAY Gyula miniszter: Ez igaz!) (Tovább olvassa); »Az egyetem bölcsészeti kiara folyosóján a köszöntés: Laudeatur. Felltleszem a kérdést — nem én teszem fel, hanem a ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ itt. évi február hó 24-én, kedden. 642 levél írója — »hogyan kerülhet ki demokrataszemléletű tanár személyzeit ezeiknek a nevelőknek a kezéből!« Én is felteszem ezt a kérdést. Lehet, hogy ezek kitűnő szakemberek. A szerzetesek ellen sincs kifogásom, jóllehet kommunista vagyok. A szerzetesek ott, ahol jó inunkat végeznek jó munkát végeznek. Ha a miniszter 'úr arról biztosít, hogy ezek kitűnő szakemberek ... (ORTUTAY Gyula miniszter: Én Klemm Antalról beszéltem!) Tehát csak egyről. Hogy a, liberális tanárok eltűnnek, és helyüket szerzetesek foglalják el. ez nem egyéni, hanem elvi kérdés, és rossz tendenciáit mutat egyetemeink fejlődése irányában. (ORTUTAY Gyula miniszt ter: Ismétlem, mind a négyen jóval a "felszabadulás előtt kapták meg a tanszéket, a 30-:as években!) Nem hibáztatoim. (ORTUTAY. Gyula mi" niszter: Én nem a hiba ellen védekezem. Szeretném megmondani, hogy itt nem lehet fejlődési tendenciáról beszélni, mert hiszen a 3ű-as években neveztettek ki!) Nem fejlődési,"hanem viszszafejlődési tendencia. Mert ha a liberális tanár rok eltűnnek, és helyükre csak egyetlen új szerzetes tanár is jön. akkor sem emelkedik az ő számúk. Ez pedig nem fejlődési, hanem visszafej lődési tendencia. Azt hiszem, ezit mindenki elismeri. (MATHEOVICS 'Ferenc (dn): Egy szakember többet ér, mint tíz politikus! — FÖLDES Mihály (kp): Kár volt önnek beleszólni! Mi köze magtárnak a szakemberekhez? — Folytonos zaj. — MATHEOVICS Ferenc (dn): Annyi, mint önnek, egészen biztosan! — FÖLDES Mihály (kp): Levitézlett .bíró! Pécsett utálják, oitt meg sem mer jelenni! Kinézik Pécsrői! — MATHEOVICS Ferenc (dn): Anynyira mégsem, mint önt!) ELNÖK: Csendet kérek! RUDAS'LÁSZLÓ (kp): Én ezzel egyáltalában nem akarok túlsóiét képet festeni, csak azt mondom, hogyha egyéb téren már lényeges haladást tettünk, ezen a téren még csak kis haladást • tettünk, s a haladásnak nagyobbnak kell lennie, meg kell gyorsítani. Ugyanez vonatkozik nevelési módszereinkre is. Kétségtelen ítény, hogy ta tudományok nivója és áz egyetemek, főiskolák nivója attól függ, hogy azok mennyire demokratikusak. Utóvégre nagyon tiszteleni Aquinói Szemt Tamást, azután Canterbury Jeromost, dé ezek a VIII., X., XII. században éltek, utánuk pedig lefolyt jó egynéhány évszázad, s ebben a jó egynéhány évszázadiban az emberi elme mégis csak hozott létre valami újat, és nem kell mindig az egyetemeken — és mellesleg szólva a parlamentiben, sem — Szent Ágostonra vissaamenni. hogy igazunkat bizonyítsuk. (SZABÓ Piroska (kp): Bizonyítsa Mindszentyvel az igazát! — Zaj.) Lehet' bizonyítani a modern tudománnyal is"> (ORTUTAY Gyula miniszter: Ez helyes!) és a modern tudomány a legszorosabb összefüggésben van a modern társadiallmí fejlődéssel. _ A modern társadalmi fejlődés pedig a demokratizmusnak mindig magasabb foka felé halad, s azok a főiskolák, amelyek a demokrácia terén nem tartanak lépést a társadalmi fejlődéssel, visszafejlődnek a tudomány terén is. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárton.) Mindaddig, ameddig egyetemeink nem lesznek szerves részei a magyar demokráciárnak, azt állítom, hogy a magyar egyetemeken a tudomány visszaesni, hanyatlani fog, nempedig előremenni és emelkedni. (Élénk helyeslés és taps a kommunistapárton.) « Ideje már, hogy összhangot teremtsünk a 41