Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

579 Az országgyűlés 51. ülése 1948. új világ-irodalomnak léte magyar irodalomnak alkotásait mutatják be. Gügyögő versek, os­toba, alamuszi vagy egyein-esen a környező né­pek ellem izgató szövegek, hamis és híazug ir­redenta, hamis és hazug fajgyűlölet helyett, mi hat- és hétéves gyermekeink szániára is megszólaltatjuk Tolsztojt, megszólaltatjuk Petőfit, megszólaltatjuk Arany Jánost, Ady Endrét, József Attilát, Radnóti Miklóst; a leg­nagyobb magyar prózaírók, a legnagyobb ma­gyar költők és ja világ legnagyobb költői és írói kezdik tanítani már a hat-hét éves gyerme­ket. Az állami tankönyvekben, már a hat-hét éves gyermeket & világirodalom klasszikusai­nak legmagasabb igényei szerint neveljük, de úgy, hogy az rögtön közel van a gyermek szí­véjhez. Olyan Ady-verset, olyan Tömörkény; prózát választunk, amely a gyermek értelmi fejlettségéhez illik, azonnal appercipiálható és ugyanakkor magasrendű Ízlést és igényességet fejleszthet ki benne. Azt Ihiisizem, ez' sem jelentéktelen módszeri és felfogásbeli eredmény, mert mi (a magyar ifjúság számára falun és városon egyaránt — és ezt ia pedagógiai rágalmakkal szemíben szeretném leszögezni — a legmagasabbrendű igényt akarjuk nyújtani- Mi azt akarjuk, hogy végre a magyar falusi ember, a magyar mun­kás, gyermekei ne a selejteset kapják, ne a hit­ványát és a jelentéktelent, hanem a lehetősé­gek szerint a legjobbat. (Élénk helyeslés és taps a kormánypártokon). A másik jellemvonás, amelyéé szeretnék rámutatni, tankönyveinkben, az. hoifry e tan­könyvek a realitásérzékre, a valóságérzékre, itt Kelet-Európában elfoglalt halyünkiismere­iére, valamint racionális, értelmes gondolko­dásra nevelnek. ,Azt akarjuk, hogy a magyar ifjúság kinőjön 7 a babonákból; azt akarjuk, hogy a magyar ifjúság kinőjön a hamis érzel­miek .által keltett szellemi, eszmei és erkölcsi zűrzavarból, azt akarjuk, hogy a magyar ifjú­ság ne szalmalánglelkesiedósű legyen, azt akar­juk, hogy a magyar ifjúság ne higyje azt, hogy ő az egyiedüli úr a világon és ő a leg­különb nép, hanem ismerje meg az egész vilá­got és benne a magyarság jó és méltó helyét, s ugyanakkor megőrizze a maga magyar nem­zeti öntudatát. Éppen ezért a magyar népköl­tészetnek, a magyar népismeretnek a régebbi­nél siókkal nagyobb hangsúlyt és nyomatékolt adtunk, amikor helyes világlátásra, helyes valóságlátásra szoktatjuk; mert azt^szeretnők, ha a magyar ifjúság és a jövendő magyar nemzedékek végre semilyian babona, semilyen kaland, semmiféle érzelmi beugratás révén nem mennének fejjel a fainak, nem esnének befiie Újabb és újabb halálos csapdákba. Szeretném azonban megmondani, — de azt a kérdést nem kívánom részletezni — hogy az eddig megjelent felekezeti iskolai tankönyvek őszinte sajnálatomra nem elégítik ki azt az igényt, ameíyet az állami tankönyvkiadás maga elé tűzött. Ha nincs indokunk, ha nincs is okunk artra, hogy ezeknek a tankönyveknek megjelenése ellen vétót mondjunk, ha nem is kell vétót mondanunk, annyit megmondhatunk, hogy nem érik el — messzemenően nem érik el — azokat a követelményeket,_ amelyeket a modern pedagógia tankönyveivel, ameddig egyáltalán tankönyvek íesziniek. — hiszen a fejlődés elhalad a tankönyvektől — el lehet érni. Szeretnék rámutatni arra, hogy nem állunk me^g az általános iskolai tankönyveknél Készít­ési február hó 23-án, hétfőn. 580 jük a gimnaziális oktatás tankönyveit, sőt látva az egyetemi oktatás nagymérvű lehanyatlását, minőségi lezüllését, amikor a leghitványabb és a legrosszabb, össze-visszefirkált jegyzetekből kollokválnak az orvostanhallgatók éopúgy, mint a bölcsészek, és a jogászok és a nívó süly­lyedése egyetemieinken katasztrofális, — de nem a legutóbbi három évben, (Ugy van! a kor­mánypártokon.) hanem évtizedek óta — a tan­könyvkiadásnál mutatkozó haszon révén, — mert a tankönyvkiadás hasznotihajtó vállal­kozás lesz az elkövetkezendő évek során és máris jelentős vagyontételt biztosított a ma­gyar demokrácia számára — egyetemi segéd­könyveket, az, egyetemi oktatás számára segéd­könyveket kívánunk kiadni. Ugyanígy az" ál­lami tankönyvkiadás hasznából — és ez a haszon annál nagyobb lenne, minél inkább kapcsolód­nék hozzánk az egyes felekezetek tankönyv­kiadása— gondoskodni kívánunk a szegény­sorsú, falusi és munkásifjúság számára a tan u könyv és tanszerellátás ingyenességének foko­zásáról is. Bevezetőmben rámutattam arra, hogy az iskolaegészségügy költségvetési ellátottságá­val messzemenően nem vagyok megelégedve­A kultuszkormányzat kifejleszteni kívánja az iskolaorvosi intézményt, a neveléslélektani há­lózatot és kifejleszteni kívánja a pályaválaisz; tási tanácsadást is az általános iskola évei számára­Gondoskodni kívánunk — mart sajnos, a tbc ifjúságunk soraiban még mindig messze­menően pusztít — a megfelelő iskolaszanató­riumok és erdei iskoláik létesítéséről, illetőleg fenntartásáról- A népjóléti minisztériummal egyetértésben gondoskodunk a hajdúszoboszlói intézetről ós további munkát kívánunk kifej­teni az elhagyott, kóborló, apátlan-anyátlan gyermekek megmentése ós a társadalomba való egészséges beépítése érdekében. Mielőtt elgyetemeinkről ' szólnék, néhány szóban szeretnék rámutatni arra, hogy a köz­oktatásügyi tárca egyáltalában nem közömbö­sen foglalkozott — »diákszociális intézmények« néven összegyűjtve — ifjúságunk kérdéseivel. E cím keretében — többen elmondották előttem — igen jelentős összeggel ugrott az ifjúsági egyesületeinkről való gondoskodásunk és a Gazdasági Főtanács segítsége révén &z erre" szánt félmilliós összeg jelentősem megnagyob­bodott és megnőtt. Gondoskodni kívánunk az állami kollégiumokról, a Felvidékről, Erdély­ből hozzánk jött egyetemi ifjúság kollégiumai­ról és elhelyezéséről, akik sokszor nagyon si­ralmas köirülmények között fceirültek hozzánk és gondoskodni kívánunk nem utolsó sorban népi kollégiumaink fejlesztéséről. Amellett gondoskodunk a falusa tehetséges gyermekek kiemelésének akciójáról is. Szeretnék rámutatni itt a népi kollégiumok jelentős szerepére. Szeretném hangsúlyozni az igen t. Ház előtt, hogy a magam részéről tör­ténelmi jelentőségűnek ismerem el ós kívánom elismertetni minisztériumom illetékes szervei­vel azt a munkát, ameílyet a népi kollégiumok és közöttük elsősorban a NÉKOSz kollégiumai végeznek- A népi kollégiumokiban látom a jö­vendő új magyar vezető értelmiség kialakulá­sát, vezető csoportjait; a népi kollégiumokban látom a fejlődésnek azt az irányát, amellyel a politikailag képzett, politikailag öntudatos, ugyanakkor messzemenő minőségi igénnyel dolgozó kollégisták az új magyar órtelmiséfiret elénk állítjáikí

Next

/
Oldalképek
Tartalom