Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

555 Az országgyűlés 51. ülése 1948, tott földbirtokaiért eddig semmiféle kárpótlást nem kapott. A kormányzat részéről eddig ki­utalt összegek a tisztviselők fizetésére sem vol' tak elefí»3ndők. A könyvtárt máig sem sikerült újra rendezni s így nemcsak a közönség szá­mára nem nyílhatott meg, hanem a kutatók is nehezen férnek a részben még becsomagolt könyvekhez. A tudományos élet pang, mert ha meg- is indult a munka a hiányosan felszerelt labora­tóriumokban ós intézetekben, eredménye nem láthat nyomdafestéket, csak a felolvasások — terem híján maroknyi — hallgatósága elé juthat. így sem belföldön nincs elég vissz­hangja, sem a külföldi tudományos életbe nem kapcsolódhatik bele.« Majd ismétli a jelentés (olvassa): »Az Aka­démia elvesztette minden vagyonát, jövedel­mét; ezzel megállt tudományos, életének vér­keringése, lüktetése. Munkássága nem szünetel ugyan, de tudósaink nagyrészt íróasztaluk fiókjának dolgoznak. Folyóirataink, könyv­kiadásunk folytatása anyagiak híján nem ké­pes újból megindulni. 1945-ben tartalékössze­geinkből még öt művet tudtunk közrebocsátani, azóta a nagyobb munkák megjelenése meg­akadt. Az Egyetemi Nyomdában 1944 óta két nagy természettudományi mű hever félig kész állapotban, egy másik nyomdában hat kötet, de befejezésükhöz hiányzik anyagi erőnk. Könyvtárunk elveszti korszerű színvonalát, újabb' művekkel való kiegészítése elmaradt. Öt­száznál több külföldi tudományos ' intézettel állunk könyvcsereviszonyban; a kapcsolat a legtöbbel felújult, számos intézmény rendszere­sen küldi kiadványait, de mi nem tudjuk vi­szonozni, így félő. hogy a csere lassan abba­marad. Sűrűn érkeznek meghívások külföldi kongresszusokra, de az útiköltség hiánya meg­hiúsítja a kiutazást, pedig tárgysorukban szí­vesen kínálnak helyet tagjainknak előadás tar­tására: fontos is volna:, hogy legalább ott szó­hoz jutnának, ha már itthon nem tehetik nyil­vánosakká munkásságuk eredményeit. Való­ban ez a helyzet: tudósaink munkája nem jut el a nyilvánosság elé sem itthon, sem a kül­földön; ha ez így tart, szinte kimaradunk a kultúrnemzetek sorából.« (ORTUTAY Gyula miniszter: Szerencsére nincs így!) Nem tudom; miután ez az Akadémia hiva­talos jelenítése és miután a miniszter úr. akivel szerencsés vaigyok egyazon Akadémia tagjá­nak lenni, bizonyára legalább úgy tudja az adatokat, mint én, (ORTIITAY QyaA&toinisz­s ter: Valamivel jobban!) így .mégis kénytelen vagyok hivatalos adatokra támaszkodni, (KUN­SZERI Gyula (nrd): Kodály is eléggé elfogad­ható szaktekintély!) amelyekhez a saját egyéni tapasztalataim s az akadémikus társaim keser­ves tapasztaltató járulnak hozzá. Én nemrégi­ben mutattam rá egy európai hírű egyetemi tanár biokémikusnak, élelmiszerkémikusnak az esetére, aki — véletlenül játszódott le a szom­szédomban — egy kis_budai kocsmába ebédre jött be és egy üres káposztát rendelt, (HEGY­ALJAI KISS Géza (md): Olvastuk!) A pin­cér, aki őt ismerte a régebbi időkből, csodál­kozva nézett rá és erre — természetesen nem vagyok ' feljogosítva rá, hogy a nevét közre­adjam — kénytelen volt szégyenkezve el­ismerni: nem jut neki többre, mint egy egy­szerű üres- káposztaebédre. Igen t Országgyűlés! Lehetséges- hogy na­gyon lehangoló ez az akkord, amellyel zárni szeretném szavaimat, Az Akadémiában meg­él'? február hó 23-án, hétfőn. , 556 van — igenis, tudom: megvan — a szándék, a törekvés, hogy együtt haladjon a demo­kráciával. Tudom, a t. túlsó oldalnak vannak bizonyos kifoigásai a személyi összetételére nézve. (Közbeszólások a kommunisfiapárton: Vannak!) Itt -sajnos, egyszerűen a. lehetetlenü­lés állott elő. Szent-Györgyi igen t. akadémiai alelnök úr vállailita annakidején, hogy az Aka­démiát ellátja az "ipari vállalatok, a sajtó, a közgazdasági vállalatok segítségével minden szükséges anyagi eszközzel, de ezzel szemben követelt egy akadémiai reformot; amely fent —- ez demokratikus követelés — eltörölte a tiszteleti tagságok újabb kreálását, lent pedig numerus clausust teremtett meg. Én igazán vele volnék abban, hogy éppen a túloldalnak igen kiváló tudósai bekerüljenek az Akadé­miába. Például a maga szakmájában Molnár Erik a magyar őskornak olyan 'kutatója, amilyent keveset produkált még a magyar tu­domány. Gondolok "azután Lukács Györgyre. Vájjon van-e valaki; aki ne boldogan venné fel őket a tagok közé? Azzal azonban, hogy Szent-Györgyi ezeket az intézményes változá­sokat megkövetelte, egyszerűen lehetetlenné vált ez, ha csak nem akarunk a gerontofagia-ra, aiz idősebb emberek felfalására berendezkedni. Most egyszerűen képtelenség ezen a helyzeten változtatni. Remélem és hiszem, tal £111 cl kul­tuszminiszter úr is tud nekünk ezen a téren segíteni, hogy egy kissé fellazítsuk itt is a túl­merev kereteket. Bár személyesen a legnagyobb bizalommal viseltetem a kultuszminiszter úr iránt, hiszen húsz évvel ezelőtt, — ha még visszaemlékezik — körülbelül magam voltam, aki az egész ma­gyar irodalomban és a napi sajtóban képvi­seltem azt a kitűnő kezdeményezésű és kitűnő hatású munkát, amelyet ők szegedi fiatalok végeztek ott a settlement; körül, mondom, isme­rem az ő tudományos szándékait, mégis, mi­után a büdzsében ezeket az ellentéteket látom, sajnos ezt a magam és pártoim nevében nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéken.) ELNÖK: Szólásra következik a feliratko­zott szónokok közül? * FARKAS GYÖRGY jegyző: Vészy Mátyás! (KISS Ferenc (félegyházi) (md): 'Jégtörő Mátyás! — Derültség.) VÉSZY MÁTYÁS (pk): T. Országgyűlés! Nagyon nehéz eleget tenni a parlamenti szo" kasnak, hogy Supka Géza igen t. képviselő­társam komoly és mélyenszántó felszólalásá­val foglalkozzam, (Felkiáltások a kommunista­párton: Hangosabbaii!) de valahogy az az érzésem: helyesebb, ha én azt az utat követem a költségvetésnél, amelyet a földmívelésügyi tárca során követtek a felszólalók. A magyar kultúra- nekünk szellemi dolgo­zóknak körülbelül az, ami ia magyar gazdia­közönségnek a földművelésügy. S ahogy ők a maguk nemesítését tartják döntő és nagy­jel emtőségű kérdésnek, ugyanúgy nekünk is aiz aprólékos kérdésekkel kell — és akarok én is —< foglalkozni. Az egyház és tudomány nagy problémájához nem mernék itt hozzászólni. Vannak kérdések, amelyekhez nagyon finoman és nagy elővigyázattal kell nyúlni. (Úgy van! a néppárt oldalán.) Az egyház és a tudomány egy nemzet életében ugyanolyan, mint a kül­politika- csak más vonatkozásban. Az adatok sem állnak úgy rendelkezésemre, hogy ezzel foglalkoznom lehetne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom