Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

553 Az országgyűlés 51. ülése 1948, Nem szereltnek itt belemenni azokba a legutóbbi hetekben és napokban lezajlott vitákba, hogy egyházi férfiak részéről ilyen, vagy olyan kevésbbé szerencsés kijelentések estek. De igazán, úgy, ahogy már a sajtóban többször megtettem, kórnem ós könyörögnöm kell íít nyilvánosan _ az illető felelős egyházi férfiakhoz, hogy amikor a laikus állani, amikor a köztársaság, amikor a demokrácia ilyen bőséggellátja el a felekezeti és egyházi célokat, (Úgy van! úgy van! a kisgazdapárton) akkor talán még' sem lenne, szabad célzásokat tenni, hogy moslt vonul el a gonoszság felettünk stb. Valami olyan szerencsétlen szembeállítása ez a demokráciának ós a vallásos gondolatnak, hogy ez talán nem is méj/tó az egyházhoz^ s főként igen- szerencsétlen ós balkezű politika. Most azonban ezzel szembe kell állítanom ós ezért volt tulajdonképpen, hogy a'felekezeti eélokait így külön taglaltam, a tudoimánvos célok támogatását. Kezdjük megint mindjárt az 1. címnél. Ott, ahol a miniszter az egyházi intézmények helyreállítására 966.000 forintot szánt, ott tudományos intézetek helyreállítására, ismétlem, 386.000 forintot jelöli meg, tehát körülbelül egyharmadát. /(ORTUTAY Gyula miniszter: Cstak itt az egyetemeik náimcsenek (benne!) Mondjuk, hogy ezek átmeneti jellegű kiadások, hogy a háborúban több templom, mint tudományos műhely ment tönkre. Ellenben figyeljük meg, hogy például az egyetemeiknél minő tételeket találunk ezen a címen az elméleti ós gyakorlati oktatás szükségleteire. A budapesti egyetemen 900.000 forint, a* debreceni egyetemen 190.000 forint, a pécsi egyetemen 378.000 forint, a szegedi egyetemen 270.000 forint, a műszaiki egyetemen pedig 1680.000 forint szolgál erre 'a célra, összesen 2,418.000 forint tehát az öt egyetemen együttvéve a tudományos kutatások céljaira körülbelül olyan összeg szerepel, mint amennyit a költségvetés!a katolikus és görögkatolikus lelkészek, özvegyek és árvák támogatására vett fel, De legyünk igazságosak. Van a büdzsében külön főtétel! is, amely azt mondja': >tudományos célok táimjogatása*. Nem tudom ugyan iniiért, de ezja szöveg háromszor szerepel, mindig kisebb és (kisebb betűvel és tételben, mint egy japán skatulya, amelyben a belső skatulyáik [mindig kiseíbbek lesznek. Erre a, célra a [miniszter úr összesen 11,285.000 forintot vett fel, tehát á vallási ós egyházi célok támogatására szánt összegnek egyötödéi Ebben azonban benne foglaltatnak olyan intézmények, mint aminő a Magyar Nemzeti Múzeum, összes gyűjteményeivel, a Teleki Pál, illetve most mari Keleti Tudományos Intézet, a tihanyi ibior lógiai iiitézet, a Gyermeklélektani Intézet és az Országos Könyvtári Központ. Ezek összesen 6,790.000 forint költséggel szerepelnek, s így ezektől elválasztva, a tulajdonképpeni tudományos célok támogatására összesen -1,495.000 forint jut, vagyis a fele annak az összegnek, amelyet az állam az általános iskolák és gimnáziumok felekezeti oktatására költ. Tessék elképzelni: az összes tudományos intézmények támogatása egy bizonyos • felekezeti oktatásnak a felét öleli fel! De ne higgyük, hogy itt csak holmi mellékes luxuskiadásokról van szó. (KERESZTES Sándor (dn): A színházaikat is össze lehetne hasonlítani!) Bocsánat, jön még sor na az is! Azt kell mondanunk, hogy az egész magyar élet jövője volna ebbe a tételbe beállítva. (KEévi február hó 23-án, hétfőn. 554 RESZTES Sándor (dn): Miért csak az egyházakba köijbelef) Lássuk csak a tudományos tételeiket, a fontosabb pontokban. Tudományos egyesületek és kiadványok támogatására szerepel itt 650.000 forint. Aki ismeri a mai nyomdai árakat, az tudja, mit lehet ebiből produkálni. Tudloimányos intézetek támogatására a költségvetés előirányoz 400.000 forintot, ,a felsőoktatás tudományos céljainak támogatására 2,615.000 forintot, közkönyvtárakra 70.000 forintot, természettudományi kutatások támogatására 240.0001 forintot, az orvosi, mérnöki és tanári továbbképzésre együttvéve 150.000 forintot, a belföldi kutatási ösztöndíjaikra 120.000 forintot és — még &gy fájdalmas pont, amelyre majd külön is ki kell térnem — a Magyar Tudományos Akadémia segélyezésére 250.000 forintot. A tavalyi költségvetésben szerepelt itt még egy tétel, amely azonban aiz idén eltűnt. Az a tétel így szólt: »Tudományos intézmények berendezésének és felszereléséinek pótlásárai 606.000 forint«. Ezidéii orrc a célra már nincs fedezet. Kérdezem: gondolhatjuk-e. hogy a magyar tudományos intézetek támogatására felvett 240.000 forint csak távolról is elegendő axrai, hogy például az atomkutatást csak nyomon is követhessük, csak az irodalmát megszerezhesr sük ennek a kérdésnekT Gondolhatjuk-e. hogy a belföldi kutatási ösztöndtíjakra felvett 120.000 forinttal fel tudjuk kutai ni a magyar föld kincseit, amelyek létünk alapjait adják meg? • S azután most itt van a Magyar Tudományos Akadémia kérdése. Tudom, ez a kérdés "már évtizedek óta a legjobb esetben bizonyos jótékony mosolyt, agaitán kiesinylést váltott _ki. Bevallom., egy jó ideig én magam is azok közé tartoztam fiatalabb koromban, akik bizonyos finn-ugor nyelvészeti mütyürkéket' bizony nem egészen tudtunk volt a nemzeti célok egyetemével összehasonlítani. De most van egy kitűnő összehasonlító anyagunk. Kodálv Zoltán írja a, következőket (olvassa).* »A kétéves ostrom alatt agyonfoonibazott Leningrád kulturális épületei újra régi épségükben állnak s az Eremitagéban újra látható Rembrandt Tékozló fiúja. Keresztlevétele g annyi más remekmű. Az Akadémia moszkvai palotája, amelynek tervét láthatjuk az Akadémia 220 éves jubileumi emlékkönyvében, közeledik a megvalósuláshoz. Ne mondtja senki, hogy a Szovjetunió korlátlanul rendelkezik,'az újjáépítéshez szükséges eszközökkel. Rettenetes háborús kárához képest kevés az és Leningrád közvetlen környéke meg mai is a legszörnyűbb pusztítás képét mutaftj". De az. hogy a szovjet állam elsőnek a kulturális intézmények helyreállítását szorgalmazta mutatja, mily nagy fontosságot tulaj• donit a kultúrának. Ott komolyan veszik a bibliai igét, hogy elvész a nép, mely tudomány nélkül való. Ezért nem állnak meg az épületek helyreállításánál, újak emelésénél. Hisz az épület csak kerete a munkának, aminek benne folyni kell. , , „ / Ahogyan a Szovjetunió tudósait es művészeit ellátja, munkájuk minden akadályát elhárítja, arról példát vehet minden állani, amely a kultúrai fenntartását állami feladatinak tekinti. És arról is, hogy mindezért semmi egyebet nem kíván tőlük, csak hogy munkájuknak éljenek.« S ezzel szemben a magyar helyzet, megint Kodály Zoltánnak, az Akadémiai elnökének előadása szerint (olvassa): »Az Akadémia felosz-