Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

543 Az országgyűlés 51. ülése 1948, tesen, hogy milyen haladó szellemben, milyen szakszerűséggel tárgyalták 48-as elődeink a március 15-től az önvédelmi szabadságharc megkezdéséig rendelkezésükre állott néhány hónap alatt a népoktatás kérdését. De négy-öt hónai) alatt nem lehetett korszakos reformokat megvalósítani, legfeljebb javasolni. Ugyanennek a tragikus helyzetnek megismétlődése 1918-ban megint megakadályozta az áldásos reform megszületését. Az 1918-as forradalom egyet mindenesetre megvalósított a 48-as követeléseik közül: az önálló közokta

r tásügyi minisztériumot, a vallásügyek elválasztását a közoktatástól. Ezt ma is megcsinálhatjuk egyik napról a másikra. (SUPKA Géza (pd): ügy van!) és még is kell csinálni a nagy reform előkészítésének' első lépésekónt. ELNÖK: Kérem a képviselő urat, tessék befejezni beszédét. KENDE ZSIGMOND (r): Aíni_ mondanivalóm még hátra van, valamelyik címnél fogom elmondani. A kultusztárca költségvetését a kifejtett okokra való hivatkozással, nem fogadom el. (Taps a r

adikéilispárton és a polgári demokratavárton.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli FARKAS GYÖRGY jegyző: Kerek Gábor! KEREK GÁBOR (pp): T. Országgyűlési Ha egy történetíró arra vállalkozik majdan, hogy megörökítse napjaink történelmi jellegű eseményeit, nemcsak történelmi feszültségekről, helyesebben mondva, tisztulási folyamatokról, amelyek eredményekép napról-napra szilárdabb lesz népi demokráciánk, fog beszámolni, nemcsak az újjáépítés nagyszerű ered• menyeiről ós lendületéről fog számadatokat közölni, hanem meg kell emlékeznie arról. a másik területről, amely gyümölcseit lassabban érleli és eredményeit később mutatja fel, meg kell emlékeznie a szellemi újjáépítésről, az újjáteremtődött és alkotni kezdő tudásvágyról is, és ha objektív, nem marasztalhat el bennünket . azért, amiért ennek a tudásvágynak kielégítése csak napjainkban kezd központi problémává válni, sőt érdemünkül kell betudnia, hogy aránylag rövid idő alatt, alig három év alatt tettük meg az eddig vezető utat. A. három óv "alatt arra kényszerültünk, hogy rangsoroljuk a tennivalókat és mindig egy-egy terrénumra összpontosítsuk minden erőinket, nem azért, mintha nem lett volna a magyar parasztságban, munkásságban és haladó értelmiségiben annyi erő, hogy az élet különböző területein egyforma erővel indítsa meg a küzdelmet a népi- demokratikus elvek keresztülviteléért, hanem azért, mert rajtunk kívülálló okok, háború, aszály stb. akadályoztak bennünket, nem utolsó sorban pedig az a tény, hogy id/őnk és erőnk jelentékeny részét a reakcióval, a haladás elleni erőkkel folytatott sikeres küzdelmünk emésztettél fel. (Ügy van! a kommunistapárton.) Mi örülnénk, ha nem lettek volna és meni leinnének ilyen erők> és az így felszabadí iható erőt, energiát például a művelő dós politika területén hasznosíthatnánk. Az elmúlt három évben életünk miniden szektorában forradalmi átalakulások indultaik meg és zajlottá]? -le. Ezek a. forradalmi átalakulások egyformán érintették politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életünket. Kétségtelen azonban, hogy ezek az átalakulások nem egyforma erővel és nem azonos mértétbévi február hó 23-án, hétfőn. 544 ben következtek be politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életünkben. A legjelentősebb és a leggyökeresebb változás politikai életünkben ment végbe. Gondoljunk csak a nemzeti bizottságokra, a köatársaság megalakítására és védelmének törvénybe iktatására, a demokratikus választójog meghozására, a munkásbíróságok felállítására. A politikai kérdések^ előtérbe hozása természetes, hiszen legfontosabb feladatunk, hogy a dolgozó nép élethez való jogát biztosítsuk* ennek pedig előfeltétele, bogy a hatalom a nép kezében legyen. De a népi demokrácia nem formalizmus, nem üreis jogalkotás, mem elégedhetünk 'meg tehát azzal, hogy törvényeikbe foglaljuk a dolgozók élethez váló jogát, hanem törekednünk kell arra, hogy kényeiét, lehetőleg minél nagyobb darab kenyeret biztosíthassunk számukra. Ennek a célnak elérésére tör

7 téntek azok a változások, amelyek gazdasági életünkben végbementek: földreform, üzemi bizottságok, bányák, üzemek és bankok államosítása, hpgy^ csak a fontosabbakat említsemIlyein előzmény után jutottunk el oda, hogy most már az a. legfontosabb számunkra, hogy az elért eredményeket továbbfejlesszük, népi demokratikus rendünket tökéletesjtsük, maradandóvá, illetőleg értékállóvá tegyük, azaz más szóval, hogy a művelődési politika problémái előtérbe kerüljenek. T. Országgyűlés! Hogy félreértés ne -történjék, szükségét érzem annak, hogy leszegezzem, az előbbiekben nem azt mondtam, hogy a kulturális munka harmadrendű feladat. Állítom és vallom, hogy a helyes politika az, ha párhuzamosan építjük ki tennivalóinkat a különböző szektorokban- Nem lehet azt mondani, hogy a kulturális tennivalók csa,ic az ilyen és ilyen természetű tennivalók, feladatok megoldása után kiövetkezhetnek. A kulturális munka legalábbis egyenrangú minden más munkával. Ennek tudatában az előzőkben csak azt akartam érzékeltetni, hogy az adott időbenT az adott körülmények közepette helyes volt az a politika, amely a fősúlyt nem a kulturális. kérdésekre helyezte. Ebből azonban nem köveltíkezik az. hogy kulturális téren nem történhet semmi, mintha ezen a területen a helyzet teljesen változatlan maradt volinia. Nem is kell nagyon szemügyre venni közművelődésünket, hogy meggyőződjünk róla, ezen a téren is jelentős újítások, átalakulások történtek. Hogy

# nem elegendő mértékben, annak oka az, amit az előbbiekben kifejtettem. Tartozom azonban az igazságnak azzal, hogy megmondjam: nem kis oka van ennek abban is. hogy művelődési politikánkban nem volt egyértelmű, határozott vezetés, különösen az első időkben. Ingadozott, hol ide, hol oda hajlott és nem egyszer előfordult, hogy a kultuszkormányzat szervei szabotálták alkaratának végrehajtását. Most már má»- a helyzet és elérkezett az ideje annak, hogy a kulturális kérdéseket is sorra végiggondoljuk és számukra megfelelő figyelmet, .valamint anyagi és szellemi támogatást biztosítsunk annál is inkább, mivel napjainkban egy érdekes jelenségnek lehetünk tanúi. Szerte a világban erősödik azoknak a, tábora, akik azt vallják, hogy az egész emberiség egy nagy család és az embereknek békében, egymás munkáját megbecsülve és kiegészítve kell élniök, nem pedig kizsákmányolva és elnyomva é£ találkozunk olyan tendenciákkal,