Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

455 - Az országgyűlés 51. ülése 1PÍ8, amelyek — nem minden alap nélkül — vallják azt, hogy a nevelés az az eszköz, amellyel a helyes felismerést, a tudást minél szélesebb körökben terjeszteni lehet. Rengeteg- a tennivaló művelődéspolitikánkban. Ennek felismerése kifejezésre jut' (a jelenlegi költségvetésben is. A tároa kiadási főösszege az előző évi 258 millió forinttal szemben 459 millió forint. Az emelkedés tehát több mint 200 millió forint. A minisztérium ezzel az összeggel, a költségvetés egyes tárcái között a második, a költségvetés tételei között pedig a harmadik helyet foglalja el. (ORTUTAY Gyula 'min&szter: Az első helyet!) Én ,a jóvátételt Is beleértettem. Azt hiszem, senki sincs a t. Országgyűlésben, aki a kultusztárca ilyen előkelő helyezését ne tartaná indokoltnak. Nyilvánvaló, hogy kulturális problémáink megoldása nélkül népi demokráciánk nem szilárdulhat meg és mem fejlődhet ki kellőkép. Műveltebb^ einiber öntudatosabban politizál, gazdaságilag jobban .boldogul és társadalmi helyzetében felszabadultabb. Ennek megfelelően a közművelődés _ elősegítése nem csupán a szellem öncélú kifinomodását kell, hogy célozza, hanem egész nemzeti közösségünk alapvető problémájává kell hogy váljék. A jövő magyar társadalom az iskolákban alakul ki és ezt a kialakítást a rendelkezésre álló minden anyagi és erkölcsi erővel segítenünk, támogatnunk kell. Mert mit ér mindan-" inaik a véghetetlen szenvedésnek vállalása, amit a háború zúdított reánk, mit ér az iái töméntelen szenvedés, mit ér az a véráldozat, amelyet a hősök az ellenállás terén, a zsarnokság elleni küzdelemben ontottak érettük, ha mi embereik a régiek maradunk, a magunk régi, önző antiszociális gondolat- és érzésvilágával? . A tennivalók között a legfontosabb az egységes népműveltség kialakítása. A magyar társadalom beteges eltorzításia, folytán műveltségünk úgy fejlődött, hogy nem alakult ki egységes közműveltség. A felső réteg feudális és polgári kultúrája nem terjedt szét az alsó rétegekben, viszont a paraszti népműveltség megrekedt a kezdetlegesség fokán, a. munkássíáig mozgalma során kialakult kultúra pedig az állandó szorongattatás következtében meglehetősen szűk területre korlátozódott^ A felszabadult országnak a demokratikust átalakulás során legnagyobb kultúrpolitikai feladata az, hogy kialakítsa az egyetemes, minden rétegre kiterjedő magyar közműveltséget. Ez hatalmas alkotó munka és igen széleskörű szervező munkával is jár. amelynek ki kell terjednie műveltségünk minden területére, tudományos életünkre, -művészetünkre éppúgy, mint irodalmunkra. Ha közműveltségünket valóban új szellemben és széle*' alapokon akarjuk kifejleszteni, ennek elengedhetetlen, feltétele, hogy Budapesten centralizált szellemi életünket a vidék nagyobb városaiba szétosszuk és ezekből. is számottevő kultúrgóeokat alakítsunk ki. (16.00.) A kulturális decentralizáció egyik legfőbb alapja annak ia törekvésünknek* hogy közműveltségünk alapjait megerősítsük és a "magas kultúra alkotásainak minél több forrósát nyissuk meg. Csakis ezáltal tudjuk megszüntetni az évtizedeken keresztül kialakult úgynevezett kulturális ollót, vagyis a vidéki parasztság, valamint a városi és -falusi vezető rétegek között meglévő kulturális különbségeket. Jellemző például a kulturális ollóra* hogy míg Budapest egymillió lakosára 40 gimnáOKS-ZÁGGYÜLÉSI NAPLÓ III. évi február hó 23-án, hétfőn. 458 zium jut, vagyis 25.000 lakosra jut egy gimnázium, addig Szatmár megye 165.000 lakosára eddig egyetlen középiskola sem -esett s most a demokráciában létesült Mátészalkán az egyetlen gimnázium. De pontosan ugyanez a helyzet a kultúra egyéb területein, a művészetben, tudományban egyaránt, nem is beszélve például a könyvtárakról. A _ széles közműveltség alapjait hivatott lerakná, művelődéspolitikánk egyik legdemokratikusabb intézménye, aa általános iskola, mely alapvető tényezője a minőségi nevelésnek és a mindenkire egyformán kiterjedő művelődési lehetőségek megteremtésének. Érthető, hogy népi demokráciánk ellenzőitől olyan nagymérvű támadásban volt része. Zátonyra futott, a falusi és tanyai gyermekek számára csak papíron szervezhető meg — hirdették a kicsinyhitűek; sem élni, sem meghalni nem tudó csecsemő, — kiáltották róla rosszindulatúan. S a helyzet az volt már a múltévben, hogy ,a 2770 általános iskolába négyszer annyi tanuló járt. mint azelőtt a népiskolába* valamint a gimnázium alsó négy osztályába, illetve a polgári iskolába. — Nívócsökkenés, — hallatszott, ismét a túlsó oldalról, holott az általános iskolává alakult népiskolával a fokozatosan javuló színvonalú oktatás^ lehetősége nyílott meg. Magasabb képesítésű tanárok, korszerűbb tanterv, jobb szakrendszer várja a tanulókat. — Egyenlősíteni akarják az emberi természetet falanszterré tenni az iskolát — hallatszott ismét a vád holott tág tere van az egyéniség- kibontakozásának és az általános iskola tekintettel van az egyes tájak, városok és falvak sajátságos adottságaira. A gtámcsvetők persze gondosan elhallgatták az olyan jelenségeket, mint például azt, hogy igen sok tanítót, főleg tanárt nem küldtek ki a tanyákra* falvakba, főleg az egyházi hatóságok, hanem a városok egyházi iskoláit, az úri gimnáziumokat és általános iskolákat^ erősítették meg velük. Megkezdődött .az úri iskolák restaurálása, s folyt is szép csendben, míg a kultuszkormányzat a párhuzamos osztályok felállítására vonatkozó rendeletével némileg gátat nem vetett ennek. Ilyen magatartás után érthető, hogy 1947 március 1-én az volt a helyzet, hogy az állami iskolák 70 százaléka általános iskola volt. iákkor, amikor az egyházi iskoláknak csak mindössze 20 százaléka. Külön meg kell emlékeznem az általános iskolákban használatos tankönyvekről. Ötvenhat különféle tankönyv készült el kétmillió példányban.minden kapitalista s üzleti spekuláció mellőzésével s azzal az igénnyel, hogy a szabadság szeretetére s a szociális érzésre nevelje az ifjúságot. Külön könyvek készültek a falusi, a városi és a fővárosi iskolák használatára. Népszerűségük ma már nemcsak a diákság, hanem a felnőttek körében is közismert. Nyugodt szívvel elmondhatjuk róluk. hogy valóban a gyermekeknek, a diákoknak a barátai. Nem véletlen, hogy demokráciánk ellenségei valósággal pergőtűzet indítottak az általános iskolára, hiszen a

z általános iskola éppen olyan tartozéka népi demokráciánknak, mint ,a földreform s a dolgozók megvédése a kizsákmányoló kapitalizmustól és a .reakció népellenes kísérleteitől. r Minden rágalom, minden vad ellenere az általános iskolák száma folyton nő, sőt ma már nem szervezési, hanem továbbfejlesztési problémát jelent Kitűnő tanterv, útmutatás, 35