Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

S4Í Áz országgyűlés 51. ülése 1948. iskolákat. (EOZMA József (kp); Vallásosán kell élni, nem csak beszélni! — MIHELICS Béla Vid (dia): Ezt meg lehet oldani úgy is, hogy aki felekezetit akar, az fizesse oda az adóját!) A felekezeti iskolák építésének költsége is felhozható jogcímnek, A régmúltban valóban úgy volt a dolog, hogy ai felekezeti iskolákat a felekezeteik túlnyomórészlben a maguk költsé­gén létesítették. Ez ,a helyzet azonban az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott és erre nyomatékosan fel akarom hívni az országgyű­lés figyelmét. Nem akarom képviselőtársaim figyelmét részletes adatok felsorolásával fá­rasztani. De ha a'z.álktm által a felekezeti isko­lák n támogatására fordított összegeket az 1906. évtől, vagyis Apponyi Albert íkultuszminisz­terségéneik kezdetétől fogva vizsgálat tárgyává tesszük. — mint ahogyan én meg is tettem ezt — akkor látjuk, hogy ez az év fordulópontot jelentett a magyar állam iskolapolitikájában. Ettől kezdve ugyanis az ilyen célra fordított kiadások meredeken elmélkednek. A kultusz­tárca összes (kiadásainak egyre nagyobb száza­lékát teszi ki a felekezetek támogatására szánt kiadás. "* 1906-ban ezek a költségek 16 százalékot tet­tek ki, majd 1914-ig fokozatosan 32 százalékra, emelkedtek fel- Itt jegyzem meg, hogy a mos­tani költségvetésiben ezek az összegek ugyan­csak 32 százalékot tesznek ki. (SEREGÉLYI József (kp): Mégis sírnak!) A Horthy-reizsim alatt azután még tovább emelkedtek a kultusz­kiadások, egészen a 34—35 százalékig. Nem csekély összegekről van itt szó. ha­nem százmillió aranykoronáikról, majd később sok százmillió pengőről. Ezekben a százmillió koronákban és pengőkben bemmé foglaltatik a felekezeti iskoláknak úgyszólván minden épít­kezési és iskolaalapítási költsége a legutóbbi négy évtized alatt. Ha ehhez még hozzávesz­szük, hogy a (katolikus egyház minden vagyo­nának túlnyomó része állami eredetű és az ál­lam részéről már eredetileg is oktatási célado­niányok voltak, akkor ez a jogcím, is elesik­T. Országgyűlés! Most visszatérek arra az állításomra, hogy a magyar népi demokrácia közoktatásügye a felekezeti iskolák problémái­nak' elintézetleinsége miatt zsákutcába jutott. A kérdésnek azt az oldalát, hogy politikai síkon népi demokráciánk éles ellentétbe került egyes egyházi vezetők felfogásával, illetve azok ke­rültek szembe a népi demokráciával, most egé­szen figyelmen kívül akarom hagyni, nem mintha ""néni volna fontos kérdés, hanem, mert — bár az iskolák körüli helyzetet nagyon kom­plikálja — nem tartozik szorosain ide. Az iskolák államosítását a demokratikus állam oktatási céljai és elvei alapján, vala; mint gyakorlati iskolátechnikai ég pénzügyi okokból kifolyólag még akkor is yégie kellene hajtani, ha sem a felekezetek általában, sem — egy részük nem állana ellenségesen szemben a népi demokráciával­A népoktatásnak a demokrácia elgondolása szerint az - eddiginél sokkal intenzívebbnek és magasabbrendűneík kell lennie!. Űj iskolák tö­megét kell építeni, a régi iskolák legnagyobb részét át kell építeni, bővíteni kell, a tanerők számát lényegesen emelni kell, a pedagógusok fizetését az egész vonalom de elsősorban! az általános iskolák tanítóiét." egyszer végre a de­mokrácia szellemében rendezni kell. Nem tol­dozni-foldozni, a nyomorúságos fizetést némi százalékkal megjavítani, 'hanem olyan módon » évi Jebruár hó 23-án, hétfőn. 54á rendezni, hogy a pedagógusok díjazásában is kifejezésre jusson az a kiváltságos szerep, amelyet demokratikus államban játszanak és az a különleges megbecsülés, amelyet demokra­tikus, államnak a jövő nemzedék nevelői iránt éreznie kell. Mindez pénzbe, sok pénzbe; fog kerülni. Mi mindnyájan bízunk abban, hogy már az elkö­vetkező években lényegesen többet leszünk ké­pesek áldozni oktatási célokra- Ha pedig a jóvátételi terhek megszűnnek és egy újabb hároméves terv az ország életstandardját lé­nyegesen a háború előtti színvonalra emeli, amiben szintén'tűrhetetlenül, bízunk, akkor a magyar népi állam olyan összegekkel fogja dotálni a magyar közoktatásügyi költségvetést, amilyenekről ma csak álmodozni merünk. Azt akarjuk, hogy az általános iskolát minden gyermek elvégezze és hogy annak színvonala az általános műveltség nyújtása tekintetében elérjö a régi középiskolák színvonalát. Ismétlem, mindehhez sok-sok pénz, új, egy­séges, a mostani tapasztalatok alapján kiala­kuló tanterv szükséges.. Mindezeket a célokat csak úgy lehet megvalósítani, ha az iskolázta­tás kérdésének egyedüli szuverén ura a demo­kratikus állam. Hiszen _ a felekezeti iskolák már most sem bírják az iramot. Az állam tehát most vállaljon minden további költséget a fele­kezeti iskolák fejlesztésére az idők végtelen­ségéig'?. Vagy hagyja őket elsorvadni? Ezt a kérdést gyökeresen rendezni kell. Tu­dom, hogy egyik évről a másikra ilyesmit nem lehet elintézni, de tűzzünk ki egy rövid, néhány­éves prograramot. amely alatt az iskolák teljes államosítása — természetesen az egész tansze­mélyzet átvételével — végrehajtható lesz. (KÉRI Nándor (nt): Kérdezzék meg a válasz­tókat! — Ellentmondások a kommunistapár­ton.) A kérdést a felekezetekkel le kell tár­gyalni, de az államnak e tárgyalások során a, rendelkezésére álló anyagi eszközöket és erő­ket is érvényesítenie kell. Nem vagyok egy nézeten Révai József képviselőtársammal, aki nemrég a demokrati­kus iskolapolitikáról tartott előadásában fel­panaszolván azt a helyzetet, hogy az iskolák 60 százalékában ezidőszerint az állam oktatási intenciói nem érvényesülnek, hozzátette, hogy sajnos e téren tehetetlenek vagyuk. Hát nem vagyunk tehetetlenek, talán csak tehetségtele­nek vagyunk, (Derültség.) ha eddig nem jöt­tünk rá arra, hogy a mai helyzet nem. egy természetes fejlődés eredménye, melyeu most már nemi lehet változtatni, hanem az Apponyi által inaugurált és a Horthy-rendszer alatt folytatott, az állam pénzén, az állam terhére történt céltudatos klerikalizálási munka ered­ménye. , v Miért kell a maigyar népi demokráciának reakciósabb iskolapolitikát folytatnia, _ mint amilyent a múlt század végének liberális osz­tályállama folytatott! Ha csak ide térnénk vissza a liberális osztály állam gyakorlatához, már nagy lépést tennénk. Ahhoz csak. van joga a magyar államnak, hogy egy évtizedes nem. fair gesztiét megszüntessen és annak hátrányaitól magát megszabadítsa. De ne ide térjünk vissza, hanem a 48-as hagyományok­hoz. ELNÖK: A képviselő úr-beszédideje lejárt. KENDE ZSIGMOND (r): Beszédidőm saj­nos* lejárófélben lévén, (Derültség és felkiáltá­sok: Le is járt!) nem mutathatom be részié-

Next

/
Oldalképek
Tartalom