Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-51
539 Az országgyűlés 51. ülése 1M8. EOS Ödön (dn): Nagyon sok iskola volt!.— Egy hang a néppárt soraiból: Legalább történelmet tanulhatott volna! — Zaj. — A közbeszóló felé): Legyen szíves türelemmel (meghallgatni. (GERENCSÉR György (kp): Nem szeretik ezt hallani!) Kérem az elnök urat. hogy ha zavarnak, beszédemet megfelelő időtartalommal hosszabbítsa meg, mert így nem tudom mondanivalóimat a házszabályokban , megszabott időtartamon belül közölni. (HALÁSZ Aladár (r): Nem kell észrevenni.) , ELNÖK: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják Kende képviselőtársunk beszédét! KENDE ZSIGMOND (r): IL József próbált ugyan ezen változtatni, megpróbálta az elemi oktatást teljesen állami irányítás alá venni, de ez a kezdeményezése egyéb reformterveivel együtt halála után teljesen meghiúsult (15.30) és eizizel a magyar elemi oktatás ügye, úgyszólván száz esztendőre teljesen a felekezeti, egyházi intézmények kezébe került. Tudom, hogy az egyházak oktató tevé• kenységének bármilyen kritikája érzékeny húrokat érint. E,z azonban nem lehet akadálya az igazságos objektív tudományos kritikának. Ez pedig abban foglalható össze, hogy az egyházi szervezetekre alapított magyar népoktatási rendszer sohasem felelt meg a követelményeknek. (Felkiáltások a néppárton: Tévedés!) Ennek bizonyítására elég talán arra a • szembetűnő tényre hivatkozni, hogy a magyar népoktatás százéves évfordulóján, 1870-ben a hat éven felüli analfabéták száma Magyarországon 67 százalék volt. (Zaj a kommunistapárton.) Ez az igen magas arányszám, csak 1881-ben esett le 57 százalékra, majd 1891-ben 47 százalékra. E két évtized emelkedése már az Eötvös-féle 1869., évi népoktatási törvény hatálybalépésiének idejére esik. Ez csak _ egyetlenegy kirivó, sokatmondó adat, mert hiszen az a tudás, amelyet az elemi iskola általában nyújtott, dé (különösen az, amelyet vidéki iskoláink a század elejéig nyújtattak,- mindig olyan minimális volt, hogy annak a 33—43 százalékot kitevő írni-olvasni tudónak, akit iskoláink produkáltak, tudása, műveltségé, messze alul maradt azon a fokon, amelyet az illető kor általános követelményeinek tekinthetünk. (Egy hang a kommunistapárton: Ájtatos kis versikékből állt a tudomány! — PETE Ferenc (dn): Nézze meg most az általános iskola szinvonalat!) Majd nézze ' meg néhány év elteltével az önök pusztításai után. Távol áll tőlem, hogy népoktatásunknak ezeket a hiányosságait egyedül az egyházi iskolák terhére írjam fel, hiszen 1869-től kezdve már a magyar polgári, helyesebben félfeudális állam is vállalta a közoktatás kötele r zettségét és felelősségiét. Ennek a vegyes rendszernek közös bűne tehát az a megdöbbentő^ kép, amelyet Kunfi Zsigmond, az októberi forradalom későbbi* kultuszminisztere a századfordulón a magyar népoktatásról szóló kis monográfiájában rajzolt, s amelynek joggal adta ezt a címet: »Népoktatásunk bűnei.« Csak néhány adatot sorolok fel belőle. 1905-ben a községek ezreiben nem volt iskola. A meglévő tizenhat és. félezer iskola 69 százaléka egytanítós osztatlan iskola volt. Egy tanítóra átlag 82 tanuló jutott. Ugyanakkor Ausztriában 46,. Finnországban 35, Belgiumban 42 stb. De egyes falusi felekezeti iskolákban 140 tanuló, is jutott egy tanítóra. Az iskolák állapota, felszerelése, különösen a falusi és tanyai iskolákban minden kritikán évi február hó 23-án, hétfőn. B4Ö aluli volt. A tanítók nyomora leírhatatlan. . Ez volt az általános kép. De lei kell emelni, hogy ezen belül a jobb átlagot az állami és a községi iskolák képviselték, jobb állapotban lévő épületekkel, jobb Itanítói lakásokkal, a • még mindig alacsony, de mégis magasabb fizetéssel s az egy tanítóra eső kevesebb tanulóval. T. Országgyűlés! Ezek a közismert, kétségbevonhatatlan tények, amelyek a vállalt feladat rosszul való elvégzését bizonyítják, nézetem szerint már önmagukban vitássá teszik az egyházak történelmi igényeit. De a ivösubui íe>ünienyek még inkább erre utalnak. Az • egyházak, mint a felekezeti iskolák fenntartói anyagi érvekre ós érdemekre is hivatkoznak. Mi a való helyzet e tekintetben 1 ? (Egy hang a kommunistapárton: A népbutítás!) Az előttünk fekvő költségvetés adatai szerint a nem állami iskolák, — az általános iskolák, líceumok, a tanárképzők, a gimnáziu-mok — melyek elenyésző csekély kivétellel felekezeti iskolák, 100,800.000 forintot kapnak az államtól. Az állam tehát több mint száz millióval segélyezi a nem állami, felekezeti iskolákat. Mármost mennyit költenek ugyanezekre az iskolákra az iskolafenntartók 1 ? Erre vonatkozóan egészen pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de a költségvetés adataiból nagy megközelítéssel kiszámíthatók. Az iskolafenntartók személyi' kiadásai visszatérítés formájában ki vannak mutatva a költségvetésben. Az említett három iskolatípusnál ez 9.2 millió forintot tett ki. (HALÁSZ Aladár (r): A tandíjbevétel! Abból fizetik ezt!) Ami á dologi kiadásokat illeti, itt nem akarom önöket a részletekkel untatni, csak röviden utalok számításaimra. Megnéztem, hogy az állam személyi és dologi kiadásai hogyan állnak. Teljesen arányban' állnak egymással. Körülbelül 10 százalék eltérés van. Nyugodtan lehet tehát mondani, hogy a dologi kiadásokra a felekezeti iskolák sem költenek többet, tehát az lehet 10 millió. Ebből a 10 millióból az állam megint 5 millió forintot megtérít nekik. Marad tehát dologi kiadásokra 5 millió, személyi kiadásokra 9.2 millió, összesen: 14.2 millió. Ennyit költenek az egyházak, a felekezetek az ő iskoláikra. (MÉSZÁROS Ödön (dn): m Miből költenek?) Ha nem tudják fenntartani, itt van az állam. Átveszi. (Taps a kommunistapárton. — Egy hang a kömmunistapárton: Be kell adni a kulcsot!) 4370 elemi és általános iskolára, 94 gimnáziumra, líceumra költik ezt az összeget, ugyanakkor ezekre az iskolákra az állam több mint t 100 milliót ad, vagyis alig valamivel kevesebbet, mint saját iskoláira, amelyeket egyedül tart fenn. Ha most tekintetbe vesszük azt, hogy az állam az iskolák" támogatásán kívül közvetlenül az egyházak támogatására is ad 42 milliót, akkor nyugodtan fejezhetjük ki magunkat úgy is, hogy az állam a felekezeti iskolák összes terheit viseli, ezen kívül az egyházak támogatására évi 28 milliót fordít. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárton. — HALÁSZ Aladár (r): Ezt mondják a számok!) Hol vannak ' tehát itt azok az anyagi érdemek, amelyeknek címén a felekezeteik olyan nagy szerepet igényelnek maguknak a közoktatásban, amilyet tényleg játszanak! (MÉSZÁROS Ödön (dn): A s hivők adójában ván benne! — NAGY Károly (kp): De a nem hivő adója is benne van!) A hívők adójából fenntartja az állam az
