Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

o3f Áz országgyűlés 51. ülése 1948 nem 1948-at írnánk, hanem 1943'at. Ez nagy baj, mert állítom és. bizonyítani fogom, hogy e kérdés helytelen kezelése egyik fő oka annak, hogy a magyar közoktatás demokratikus 'irányban való fejlesztése zsákutcába jutott. (Egy hang a kommunistapárton: Bizony úgy van!) A debreceni nemzeti kormánynak az az elhatározása, hogy az ország nehéz helyzetében nem kezd kultúrharcot, nagyon helyes volt. Helyes volt fátyolt borítani az egyházaknak, szabatosabban szólva, az uralkodó osztályokkal szövetkezett egyes papi személyeknek arra a bűnére, hogy a Horthy-rendszert tűzön-vizen, faji törvényeken, háborún, szovjetellenés keresztes hadjáraton keresztül támogatták. Joggal lehetett remélni, hogy hibáikat belátva;, a nép mellé és ai népi demokrácia mellé fognak állni- (RÁGÓ Antal (kp): Ha visszaadjuk a; birtokot. — SEREGÉLYT József (kp): Az ellenkezője igaz!) Helyes volt proklamálni a vallások s minden hitbuzgalmi tevékenység szabad gyakorlá" sát. Ez különben a demokrácia, szelleméből folyik, de akkor meg kellett nyugtatni a rágalmakkal felizgatott hivők tömegét, akiket 25 éven át azzal ijesztgettek, hogy a baloldal Istentagadó, vallásellenes, sőt a kommunisták, — ahogyan ők mondották, a bolsevisták, — egyenesein kiirtják a papokat, lerombolják a templomokat. (Zaj a kommunistapárt soraiban. — HALÁSZ Aladár (r): Ezt mondották! — Zaj. — Egy hang a kommunistapárton: Ez volt a hivatalos propaganda!) Miután ezeket a rágalmakat széles tömegekkel el is hitették, (OLÁH Mihály (kp): Most azt köszönik, amit velük csináltunk! — Zaj.) nagyon helyes volt e rágalomhadjárattal szemben nemcsak felvilágosító szavakkal, hanem cselekedetekkel is fellépni. De nem volt helyes vállalni a kormány és az állani részéről a felekezeti szervezetek finanszírozásának kötelezettségét és az oktatás terén a felekezeti státus quot akár rövid távra is biztosítani. (MÉSZÁROS Ödön (dn): Ugyan! Ugyan!) Ellenkezőleg, azonnal világosan és félreérthetetlenül meg kellett volna mondani, hogy (Egy hang a néppárt soraiból! Éljenek meg a levegőből! — Közbeszólás á kommunistapárt soraiból: Ugy mint Amerikában! — Zaj.) a magyar népi demokrácia forradalmi hagyományainak legszentebb szellemében teljesíti az állampolgárok oktatása tekintetében őt terhelő kötelezettséget, más" részt ezt kizárólagos jogának is tekinti, amelyből szigorú ellenőrzés mellett mindaddig és annyit enged át más tényezőknek,.—' beleértve a felekezeteket, — ameddig és amennyit az oktatás, a nép és a népi demokrácia érdekei a saiát megítélése szerint megengednek. (MÉSZÁROS Ödön (dn): A szülő joiga, hogy hol nevelteti gyermekét. — GERENCSÉR György (kp): Akit maguk már megneveltek. — MÉSZÁROS Ödön (dn): Azokat a, szülőket kell megkérdezni, akik megválasztották önöket! — . ANDICS Erzsébet (kp): Az oktatás közügv és nem szülő ügy! — Zaj. — Az elnök csenget.) Ebbe álmegoldásba a felekezeti szervezetek örömmel belenyugodtak volna akkor, és a demokratikus nevelés bástj^áinak kiépítése tekintetében ma már egészen másutt tartanánk. Ennek a tiszta,* elvi álláspontnak elfoglalására és gyors tempóban való keresztülvitelére annál is inkább szükség lett volna, mivel hazánkban a közoktatás XVIII. századbeli évi február hó 23-án, hétfőn. 538 kezdetétől fogva hibás, a demokrácia követelményeinek nem megfelelő irányban fejlődött s ebből a hibás irányból a körülmények szerencsétlen alakulása kövekeztében sem az 1948-as, sem az 1918-as forradalomnak nem sikerült a helyes irányba terelni, pedig mind a kettő megpróbálta. E két kísérletről, ha lesz rá időm, később még szólni fogok. Röviden vázolom azt a_ történelmi folyamatot, amelyre a felekezeti iskolák hívei a maguk történelmi jogait alapítják. A.z az elv, hogy az államnak elsőrendű . kötelessége az állampolgárok oktatásáról, minden egyes ember lehető legteljesebb kiműveléséről gondoskodni, nem nagyon régi keletű. Az általános oktatás gondolata és az ezzel összefüggő kétoldalú kötelezettség, kötelezettség az állam és az állampolgárok, illetve szülők részéről a francia forradalomban jutott először világosan kifejezésre és eredete a francia forradalmat megelőző felvilágosodási mozgalomra vezethető vissza. A felvilágosodás filozófusai a társadalomról sok mindenfélét nem tudtak még, amit ma már tudunk. Azt azonban tudták és hirdették, hogy az egyenlőség gondolata üres szólam marad mindaddig, amíg az emberek között tudás és tanultság tekintetében olyan óriási különbségek lebetnek, mint akkor voltak gazdag és szegény, kiművelt és teljesen tudatlan ember között. A felvilágosodásnak ez a szelleme, amely a közoktatás szükségességét felismerte és az állam kötelességének hirdette, tökéletes megvalósuláshoz . a francia forradalomban jutott, de már évtizedekkel a forradalom kitörése előtt megtermékenyítette az európai gondolkodást és még az »Isten kegyeiméből* uralkodó királyok sem tudtak előle kitérni. A mi első közoktatási rendeletünk a hires Mária _ Terézia-féle úgynevezett első Ratio Educationis volt, amelyet a királynő fiának, a későbbi II. József császárnak befolyására adott ki. Ez az 1777-ben kiadott rendelet, amely az oktatás ügyét közüggyé, politikummá, elvileg az állam jogává és kötelességévé nyilvánítja, ennek a felvilágosodási gondolatnak az elhabsburgosított megvalósítása volt. Elhabsburgosított megvalósítása volt egyrészt azért, mert a nép teljes kiművelésének gondolatát nagyon alacsony mértékre szállította le,\ arra á mértékre, amelyet a közoktatás nagyszerű gondolatából minden zsarnoki hatalom megértett, tudniillik azt, hogy bizonyos minimális elemi ismeretek elterjesztése a nép fiainak a katonáskodásban , és magasabbrendű munkában való felhasználásuk szempontjából is előnyös; a felvilágosodási gondolat elhabsburgosított megvalósítása volt ez a rendelet másrészt abban a tekintetben, hogy az oktatás munkáját a felekezetek kezébe tette le, ezek pedig felismerve az oktatás hatalmi jelentőségét, azt szívesen vállalták. (Közbeszólás a kommunistapárt soraiból: Most is " azért ragaszkodnak hozzá! — Egy hang a néppárt soraiból: Kik tartották fenn,az iskolákat?) Nem voltak iskolák, nagyon kévés volt. (Félkiáltások a demokrata néppárt soraiból: Voltak! — Mészáros Ödön (dn) közbeszól. — Zaj és ellentmondások. — Az elnök csenget.) Legyen szíves, niérsékelja magát, ezt jobboldali történetírók állapítják meg. MÉSZÁROS Ödön <dn): Én csak azt inon-., dottam, hogy fenntartottak plébániaiskolákat már az Árpádházi királyok korában is!) •Ezek nem nevezhetők komolyan népnevelő iskoláknak. Ezekből egyébként is kevés^ volt, és inkább a középosztályt nevelték. (MÉSZÁ-