Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

5Ö9 Az országgyűlés 51. ülése 1948. fontosságát akarom taglalni, nem akarok sem | vallási, de még- csak vallástalans'ági érzékenységeket sem sérteni és nem hivatkozom a'zi istenig kinyilatkoztatásra, neon hivatkozom a ,-•• Szentírásra, nem hivatkoaom a szentatyákra, nem hivatkozom Aquinói Szent Tamás Summa Theológiájára, nem hivatkozom Kálvin institúcióira, sem pedig Luther. 95 pontjára. (Derültség.) nem akarok hitvitát provokálni, hanem engedjék meg, hogy hivatkozzam a fel-. világosodás nagy francia forradalmának egyik vezető államférfiára. Robespierre-re, akit mindannyian tisztelhetünk, mert hi&'aen Eies miniszter úr és az angol Morley szerint ő valóban a guillotin árnyékában politizált. # (Derültség és tups az ellenzéken.) Ez a Robespierre . mondta egyik konvent! beszédében: »Nem mint magánember szólok, sem mint valamely bölcseleti rendszer híve, hanem mint népkép-. viselő. Az • ateizmus arisztokratikus gondolat* míg az elnyomott ártatlanság felett őrködő, a diadalmas bűnt fenyegető nagy Lény eszméje lényegileg népi eszme«. Én sem mint magánember, én sem mint egy keresztény felekezet hithű tagja* hanem mint népképviselő, mégpedig ugyancsak Ries miniszter urnák és az angol Morleynek állítása szerint az akasztófa árnyékában politizáló népképviselő hangoztatom azt. (Derültség' az ellenzéken. — Ellentmondások a kormánypártokon- — KÁRPÁTI Antal (szd): Ha komolyan fenyegetné ez a ves>zély, nem merne így beszélni! — Zaj. — Az elnök csenget.) hogy az ateizmus arisztokratikus^ tehát kisebbségi gondolat, míg az isteni hit lényegileg a nép eszméje, azaz a legdemokratikusabb gondolat Robespierre óta ez a helyzet nem sokat változott. Az amerikai Gallup közvéleménykutató intézet adatait idézem. Az -adatokat nem a Szív Újságból merítettem, hanem a' klerikalizmussal nem nagyon vádolható Világ című napilapból. Ott ezeket az adatokat látom: a kanadaiak 95. az amerikaiak 94, az angolok 84. a franciák 66 százaléka istenhívő. Nagyon jól tudom* hogy ezt a tényt az én materialista képviselőtársaim sem tagadják, ők is tudatában vannak ennek. Hála Istennek, ma már nem is lehet hallani a régi vulgár aufklerizmusnak az»t a. naivitását, hogy a papok találták ki a vallást. Ma már nagyon jól tudjuk éfr! egyre tudatosabbá válik, hogy a vallás találta Jíi a papokat* a vallás volt a prí_ mér, aa egyházak, a klérus pedig & szekundér tényező. Nagyon jól ismerem a materialista álláspontot, de engedjék meg, hogy nagy , külföldi _ nevek helyett csak egyik igen t. képviselőtársamnak, a magyar marxizmus egyik kipróbált ideológusának, Mód Aladárnak egyik cikkére hivatkozzaim, amely most decemberben jelent meg a_ Társadalmi Szemlében /• »Eg.yház. és demokrácia « .címein. .Ennek a cikknek lényegét, amely cikk igen mélyen- ._ szántó és jószándékú, a következőkben . f oglalihatom össze. Az osztálytársadalom sötét és reménytelein korszakaiban addig, amíg az em- , fceriséig nagyobb részét a társadalmi fejlődés könyörtelen törvényszerűsége .remény telén szolgaságra ítélte, az eimiberiség túlnyomó többsége és legjobbjai számára az életet elviselhetővé, a> haladást lehetségessé csak az ellentéteknek legalább képzeletbeli kibékítése, egy magasabbrendű isteni igazságosság elkép. zelése tehette. A vallás a rmaiga irreális, formájában is reális szükséglete volt az osztályévi február hó 23-án, hétfőn. 51Ö társadalmiak relativ egyensúlyi állaipotának,„a dolgozók számára mint egy vigasztalan állapot vigasza. Azt hiszem, ez azt jelenti egyszerű szavak-, kai kifejezve, hogy materialista, marxista oldalról is elismerik: vallásra mindaddig szükség van, illetőleg a vallás mindaddig szükség&zerüen jelentkezik, míg a .tömegeket nem tudjuk egy olyan szociális emberi nívóra feltemelni. amelyben már — mondom: marxista elképzelés -saeránt "-*- a boldogság vágyának e túlvilági kiélése és kivetítése feleslegessé válik. Ha hitvitát akarnék provokálni, akkor itt hivatkozhatnék arra, hogy nemcsak gazdásági nyomorúság van, hanem sok egyéb más emberi •nyomorúság is, amely azt hisaem, az időik végtelenségéig maga után fogja vonni, hogy a vallás egy vigasztalan állapot vigaszaként érvényesüljön. Hivatkozhatnék a szovjet példára is, hiszen a Szovjetunióban a szo

7 eiális felemelkedéssel párhuzamosan a hit- \ élet nemhogy csökkent volna, hanem — adataim szerint — inkább emelkedett. De én itt nem azt keresem, ami elválaszt, hiaínem kéréseim azokat az utakat, amelyelken megérthetjük egymást s ezért elfogadom vitaialapul Mód Aladár képviselőtársam megállapítását. Fel kell azonban _ hívnom a figyalímet arra, hogy ma már nem is századok választar nak él bennünket attól* hogy egy olyan általános szociális nívót létesítsünk, amelybea marxista felfogás szerint a vallás már teljesen feleslegessé válik, de elválaszt bennünket tettől mindnyájunk! bité és bevallása . szerint legalábbis három, év, a hároméves terv sikere. Addig tehát nem is érdemes egymással veszekednünk erről, hanem ismerjük el. hogy vallásra igenis szükség van és ennek következtédben a demokratikus kormányzatnak kötelessége a tömegek vallási igényeit megfelelőképpen kielégítenie. Ebben a tekintetben azonban nem látok" a költségvetésben bizonyos arányosságot. legyen szabad a fenti érvek mellett még egy speciálisan magyar jelenségre is rámutatiiíom, tudniillik a miagyar népnek) egészen sajátos, egeszén különös mély vallásosságára. Az előbb idézett amerikai közvéleménykutató intézet' magyar adatokat nem közölt, mert nem is közölhetett, de aki ismeri a magyar nép lelkületét, az nagyon jól tudja, hogy ebben a tekintetben a magyarság bizony az élen halljad. Még nem is a pogányság, hanem njá-r a kereszténység századaiban szinte kisajátítottuk az Isten fogalmát saját magunknak, amiíkcnr a magyarok Istenéről beszéltünk. Hadd hivatkozzam iái költészetre, amely mindig revelációja a nemzeti léleknek. A magyar költészet át és át van itatva vallásossággal és itt megint meni papköltőkre hivatkozom, nem Mindiszenthy Gedeiourai, Tarkányi Bélára vagy Szabólcska Mihályra, hanem a legforradalmibb, leghaladóbb gondolkozású és azt Íbiszem, meglehetősen antiklerikális ma* gyiatr költőre, Petőfire, aki az 1848-as. száz év előtti próbatétel idején nem becsületünkre tétetett fogadalmat, hanem Istenünkre eskettetett, hogy nem leszünk rabok tovább.. (Helyeslés és tavs a magyar demokratapárton és <* néppártok. — NAGY László (md): Igazad van! A magvarok Istenére!) T. Ház! Ezzel tulajdonképpen be is fejeztem volna a vallási kérdésekhez való hozzászólásomat, még csak egyet kell megjegyeznem,. Amennyire tisztelnem kellett előttem ^szólott