Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

493 Az országgyűlés 51. ülése 1948. évi február hó 23-án, hétfőn.. 494 számára. Az új rendnek szüksége volt erre az új iskolára, már csak önön józan érdekében, önön niaradandóságának biztosítására is. Mert a földreform, a demokráciának ez az alapvető vívmánya, megadta ugyan az új, nem osztályuralmon- alapuló társadalmi rend bázi­sát, de nem kerülhettek volna-e ennek a föld­reformnak az eredményei veszélybe íaz idők folyamán akkor, . ha a föld új tulajdonosai vagy legalább gyermekei nem lennének ugyan­akkor tulajdonosai, a műveltségnek is, annak a műveltségnek, mely a földtulajdonadta em­beri öntudat mellé társul adja a kultúra ön­tudatát, azt az öntudatot, amely egyszersmin­denkorra leszámol a népbe belenevelt vagy beleszuggerált kisebbségi érzéssel. (Taps a nép­párton.) mely élő forrása az emberi egyenlő­ség önérzetének, s mely nemkevésbé szilárd védelem az esetleg ismét feltámadható osztály­uralmi (törekvéssel ismémben, mint maga iaiz újonnan s méltán nyert .földtulajdon. (Taps a néppárton!) Ezt arcélt szolgálta, s ezt a célt igyekszik megvalósítani az általános iskola, s bevezeté­sét nem is nevezném iskolareformnak, mert hiszen nem egy korábbi típus hibáit tatarozza, eredetit és újat kezdeményez, új iskolát az új társadalomnak. A régebbi magyar iskolarend­szer alapjait olyan korban rakták le. amely­ben a magyar kultúrpolitika a német művelő­dés bűvöletében élt és olyan •korban, — tehet­jük hozzá — amikor a nemzet uralkodó osz­tályai társadalmunk alkati betegségeit a félre­magyarázott hagyomány és ködös nacionaliz­mus illúzióival kendőzgették. Ez az iskolarendszer nem az egész nép, hanem csak a középosztály érdekeit tartotta szem előtt s*a műveltséggel, amit nyújtott az iskolát. végzetteknek, nem annyira a néphez tartozás élményét, mint inkább a népből ki­emelkedett, a népből kivált, a nép fölött álló középosztályiság kétes önérzetét adta meg. Mindez nem kismértékben volt az oka annak, hogy a korábbi vezetőrétegek oly kevéssé is­merték fel a magyarság reális érdekeit, shogy nagyon sokan oly könnyű szívvel fogadták be a turáni mezbe öltöztetett germán álmtitoló­gia maszlagját és áfiumát. Ha a régi iskolarendszernek talán nem is mindig nyíltan megvallott, de burkoltságában Is tagadhatatlan — ós lehet, hogy a nevelők és tanítók;, tanárok bizonyos százalékában nem is tudatos — célja a középosztályba való - belénevelés volt, belénevelés egy olyan közép­osztályba, amely eredeténél és alkatánál fogva átvette és őrizte a nemességnek azt a már több mint százötven évvel ezelőtt is anakro­nisztikus meggyőződését, hogy ő az .orsizág életének irányítására egyedül 'hivatott nem­zetfenntartó réteg; ha mondom, a régi nevelés­nek és iskolarendszernek általában ez lehetett a nyílt vagy burkolt, tudatos vagy ösztönszerű célja, akkor a demokratikus nevelés céljának, éppen az ellenkezőnek 'kell lennie, mintegy re­habilitálnia kell a műveltsógei a műveltségre szomjazó nép előtt, egyenlő lehetőséget kell adnia minden magyar és nem magyarajkú állampolgár számára a műveltség javainak megszerzésére, és öntudatot, de nem Myáltsá­gos öntudatot, hanem az emberség, a munka, a tudás és a szolgálat demokratikus öntudatát (Helyeslés és taps a néppárton*) és nem utolsó sorban a néppel való szilárd és elszakíthatat­lan egység élményét. Ez.a nagy, cél azonban csak célszerű műve­lődéspolitikával valósítható meg és nem a má­ról csak holnapra tekintendő, hanem nagyobb távlatokban gondolkodó és tervező művelődés­politikával. Vagyis, bal. valaminek, iákkor a művelődéspolitikának a lehetőségig független­nek kell lennie a napi politikától (Ugy vart! Ugy van; , a néppárton.) és ebben teljesen egyetértek a közoktatásügyi miniszter úrral, aki 1947 május 10-én művelődéspolitikánk alap­elveiről tartott előadásában a következőket mondotta (olvassa): »A neveléspolitikának olyan végső elv, olyan teleológia szerint, kell irányítania, amely nem felbomló, átalakuló koalíciós megállapo­dásokon nyugszik, szóval célrendszerét, érték­rendszerét nem váltogathatják évről-évre koalíciós ^ változások, nem önkényes vagy könnyelmű rögtönzéseken alapul, hanem év­tizedekre is teherbíró. Éppen a magyar demo­krácia érdekeinek szempontjából (Helyeslés és taps a néppárton.) olyan alapelveket kell ta­lálni; amelyek függetlenek a politikai szerző­désektől, átalakulásoktól, mindig a dolgozók, a munkások, a parasztok ós a velük tartó ér­telmiségiek nevelési érdekeit szolgálják s vál­ságoktól függetlenül is egészségesek, hosszú­távon keresztül is ösztönzőek maradnak« (MÉSZÁKOS, Ödön (dn): Marxisták és nem marxisták számára!) Mindez azonban t. Országgyűlés, csak bölcs realizmussal, a társadalmi •tények és valóságok józan és becsületes számbavételével érhető el. Az iskola, ha hasznos alkotó munkát kíván végezni, nem lehet, világnézeti vagy politikai harcok szintere. (Ugy van! Ugy van! a nép­párton.) »Tudomásul "kell vennünk«, — idézem tovább Ortutay Gyula megállapítását — »hegy a koalíció esetlegességeitől függetlenül is van egy olyan koalíciós jellegű adottság, amely éppen a neveléspolitika alapelveit érinti, ez pedig a marxista és a nem marxista felfogású - magyar tömegek állandósultnak tetsző jelenléte a magyar közéletben. Együttműködésüktől, vitáiktól függetlenül is olyan tényező ez, ami­vel nevelésügyünk kialakításánál számolnunk kell. Ez az adott helyzet tehát azt jelenti, hogy nevelési teleológiánknak olyannak is kell lennie, hogy elfogadható, igazolható és érté­kes legyen marxista és nem marxista gondol­kodású társadalmi csoportok, szülők számára "is.« (Ugy van! Ugy van! — Taps a néppárton.) A marxista és a nem marxista felfogású magyar tömegek állandósultnak tetsző jelen­léte a magyar életben, ez az okos és helyes felismerés és a belőle vont hasonlóan helyes következtetés, amelyet az imént idéztem, ma­gyar viszonylatban szükségszerűen veti fel demokráciánk egy mindmáig sajnosán meg­oldatlan, sokszor nyugtalanságokat és aggo­dalmakat keltő, szinte már a nemzeten óriási sebhez hasonlítható problémáját, az egyház és az állam viszonyának: kérdését. Minden keresztény ós katolikus magyar, mindenki, aki meggyőződéses híve a demo­kráciának, alki őszintén és becsületesein vallja a demokrácia nagy eszményeit, a szabadság­nak, egyenlőségnek ós testyéiriségnek e földön minden született ember számára egyenlő ér­vénnyel először áiZ evangéliumban meghirde­tett elveit, fájdalommal és nagy szomorúság­gal látja a félreértések, a függőben maradt helyzet mindkét részt egyformán érintő áldat­lanságát; fájdalommal, szomorúsággal látja

Next

/
Oldalképek
Tartalom