Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-51
495 Az országgyűlés 51. ülése 1948. , azt mindenki, aki katolikus,' tehát egyetemes igényénél fogva és éppen a katolikus tan szellemébein bű fia és szolgája akar lenni mind egyházának, mind pedig a magyar nemzetnek. (NONN György (kp): Mindszenty is? — Egy hang a kommunistupárt soraiból: Kót urat nem lehet szolgálni! — Zaj.) Megvallom őszintém, amit ezen a téren mondani kávám ok, szerettem volna sokkal higgadtabb légkörben, sokkal kevésbbé kiélezett viszonyok között elmondani, és amit mondok, most is csiak azzal az őszinte 'szándékkal mondom, hogy a sokszorosam kuszált kérdésben ftőlem telhetőleg rávilágítsak néhány, úgy érzem, mindeddig kellően ki nem domborított szempontra, néhány kellő súllyal mem érvényesült igazságra, néhány tényre és elvre, amely talán előmozdíthatja a közeledést, a kölcsönös megértés felé, (OBTUTAY Gyula miniszter: Halljuk! Halljuk!) Ugy vélem, helyes., ha mondanivalóimat közvetlenül a költségvetéshez kapcsolom. A költségvetés második tétele valláái célok-támogatása és egyházak javadalmazása címén 42.5 millió forintot irányoz elő; az elmúlt évihez viszonyítva 4,100.000 forintos emelkedéssel. Ennek az összegnek több mint fele. '23,000.000 esik a katolikus egyházra, lényegesen több, mint egyharmada, kereken 19-5 millió, a többi hitfelekezetekre s köztük első-sorban a protestáns egyházakra. Nem kivárnom felvetni, sőt nem is tartanám helyesnek ós célszerűnek vitatni, hogy ez az összeg, ez az arány a hivők tényleges számarányához és tényleges szükségleteihez képest elég-e és megfelelő-e, csupán a tényt szögezem le. Eszerint az állam 42 millió forinttal támogatja az egyházi és vallási célokat és ebből 23 millióval a katolikus egyházat. Támogatja, mert erre kötelezettséget vállalt. És kötelezettséget vállalt bizonyára egyéb indokokból is, mert nem táplált eredendően ellenséges érzelmeket sem a vallással, sem a hitfelekezetekkel, sem a katolikus egyházzal szemben. És ehhez .hozzáteszem, a földreform sorain a plébániák 100 holdon aluli birtokait általában meghagyták és egyies, addig szűkölködő és ellátatlan plébániákat földhöz is juttattak. Ha e téren a földbirtokreform során is estek itt-ott .hibák, ezek nem a központi vezetés szándékából történtek, ha pedig fennállnak még ma, is visszásságok, legjobb tudoniásunk szerint a központi vezetés ezeket orvosolni igyekszik. Mindezzel szemben megszüntették az eeyházi nagybirtokot, és éppen ezáltal vált szükségessé a költségvetés imént említett tétele. Mondom, megszüntették az egyházi nagybirtokot és ezzel megszüntették az egyháznak, a nagybirtokokkal elsősorban rendelkező katolikus egyháznak még a feudalizmus korából eredő és meg kell mondanom, a legújabb korban kétségkívül anakronisztikus anyagi és gazdasági hatalmát. (Taps a néppárton.) Nem beszélek itt arról, hogy ez a nagybirtok támogatott szociális célokat, fenntartott és eltartott kiváló iskolákat és intézményeket, csupán tairról beszélek, hogy ez a nagybirtok éppen azokban a legszélesebb néprétegekben kezdett kelteni és nemcsak kezdett kelteni, hanem keltett is bizalmatlanságot az egyház és a vallás iránt, amely rétegek — a munkásság és parasztság — jogo s ^szociális igényeik : támogatását varrták az, egyháztól nemcsak elviem február hó 23-án, hétfőn. 496 leg. hanem a gyakorlatban is, és amely rétegekben páratlanul mély és lelkes szeretet és hűség lobbant szinte elemi erővel az egyház iránt mindig, < valahány szór az evangéliumi szocializmus világos parancsa szerint és krisztusi élményével hajolt le a szenvedőkhöz, a jogtalanokhoz, a kizsákmányoltakhoz és az elnyomottakhoz. (Zaj. — Az elnök csenget.) Annak a Prohászka Ottokárnak szavait idézem, akinek szociális terveit kiáltó értetlenséggel buktatta meg ia • század első évtizedeinek külszínébön keresztény, lelkében hitetlen, életéhen pogány uralkodó társadalmi rend. Az egyház — mondotta Prohászka — vesse bele magát az eszméknek azon Golf-áramába,, amely az elnyomott osztályok jegestengere fellé tör, egyre, folyton és aizok javára érvényesítse összes befolyását. A hivatásamiagaslatán álló pap az erkölcsileg, szellemileg, gazdaságilag gyenge osztályok pártjára áll. A ómagyar nép ugyiancsiafc rászorul, hogy felkaroljuk. Minden téren való hátramaradottságia sokszoros vészkiáltás, amely az uralkodó osztályoknak és elsősorban, az egyháznak a mulasztásait kiáltja világgá — mondottaiPnbhászka ; —> és hozzáteheteim ehhez XI. 'Pius pápia szavait. »A XIX. század nagy botránya, — mondotta — hogy az egyház elvesztette a inunkásosztályt.« Ki vehetné rossznéven a nincstelenektől, ^ a.zsellérektőr és a szegény parasztoktól, a. gyárvárosoknak és az iparvidékeknek az elmúlt kapitalizmus idején oly gyarló bérért dolgozó munkásiaiitól, hogy az egyházi nagybirtokban nenj bizonyos szociális intézmények, kórházak nem komoly kulturmunkát végző iskolák anyagi alapját látták elsősorban, hanem az éppen nagybirtokaifolytán többnyire konzervatív főpapság politikai és közéleti hatalmának bázisát és végül a személyeket körülvevő pompa miatt anatémát mondtak az Istent, az emlber részéről jogosan és kötelezően megillető liturgikus pompára is-; Az egyházat, amely az örök forradalom szocializmus és a mindem emberre kiterjedő szeretet isteni alapokmányának, az evangéliuminak kőszikláján épült, lényegének felismeréséből fakadó tévedés a kapitalizmussal ijzonosítani. De el kell ismernünk: az egyház egyes képviselőinek emberi gyengeségeiből és tévedéseiből — sajnos — keletkezett;— és ná)lunk különösein keletkezett, —- olyan látszat, amely az ilyen, ismétlem, lényegükben téves azonosításokra alapot szolgáltatott. (Zaj a fyommmwistapárton.) A földreform ezt a látszatot megszüntette, A földreform az egyházi lés közéleti hatalom hasznosnak soha meim bi-' ziomyult összefonódottságát felbontotta,. A földreformmal a demokrácia a lelki 'élet és az evangélium niaigy perspektíváiban nem ártott, hanem szolgálatot tett az egyháznak. Levette a lélekről a test, a-birtok terheit (Zaj a kommumstapárton.) és almikor az a hivatása magaslatán álló pap, akiről Prohászka beszélt, amikor az a nagybirtokait elvesztett egyház, amelynek kimagasló képviselői Affre párisi érsek száz évvel ezelőtt a barrikádok közt a jogaiért harcoló munkásság körében halt hősi halált, amikor ez az egyház a tegnapi nineste• lenből ma jogos tulajdoniához jutott ember há" zárnak ajtaján kopogtat, az nem ellenszenvvel 'fogja fogadni, hanem azzal a bizalommaE és iszeretettel, amely Isten , szegény szolgálit fogadta mindig a történelem 'folyamán az emr
