Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

191 . Az országgyűlés 51. ülése 1948, ként őrizve legértékesebb kincsünket, kul­túránkat. Nem szabad nekünk tőlük éhes nap­palok és álmatlan éjszakák után továbbra i& hitet és munkát zsarolnunk. Mindent meg- kell tennünk ebben a tekintetben a változás érde­kében. A kultuszkormányzat mes: van arról győződve, hogy a pénzügyi kormányzat és a Gazdasági Főtanács egyformán segítségére fog sietni ebben a kérdésben. T. Országgyűlés! A költségvetés 11. címe: Tudományos célok támogatása. Itt szeretném kiemelni a Gyermeklélektani Intézetet és an­nak vidéki hálózatát mint újítást. A 12. cím'alatt & »Művészeti célok támoga­tását^ 13. cím alatt pedig a »Szabadművelő­dést« tárja elénk a költségvetés- Ennél a pont­nál meg kell mondanunk, hogy az. ami ma szabad művelődés címe alatt folyik, részben kevés, részben pedig nem azt. ami óhajtandó volna. Igen helyesen mondotta a bizottsági vita alkalmával Justus képviselőtársam, hogy annak ia> mélymagyar és 1 műmagyar romanti­kának, amelynek semmi köze sincs ' a magyar irodalom- a magyar történelem, nagy tradíciói hoz és igazán nagy alakjainak szelleméhez, el kell tűnnie a szabad művelődésből. A külföldi művelődési kapcsolatok, ame­lyeket a szovjetunióbeli, a dunai államokbeli és bécsi-rónia-párisi-londoni ösztöndíjak — itt a bécsi és ,a római akadémiát külön ki kell emelnem — egyaránt alakítanak, az ösztön­díjasok helyzetének javítását teszik kívána­tossá. T. Országgyűlés! Vagy ne legyenek ösztön­díjasaink, vagy ha vannak, amint óhajtandó, hogy legyenek* akkor azoknak emberséges, munkaképes helyzetet kell teremteni. A magyar kultuszkormány magyar targyu folyóiratokat fog szerkesztetni és küldeni széj­jel' külföldi nyelven, hat-kilenc magyar mű­vet fordíttat le évente, ebből három-négy tu­dományos munka. Ha ez a munka egy évti­zeden át folyhat, akkor a magyar irodalom es a magyar tudomány igazán nagy standard­művei a világ tudományos és irodalmi közvé­leménye elé kerülhetnek-. T. Országgyűlés! Szerettem volna az iro­dalom művészet és a színház kapcsán — ta­lán ez lett volna a harmadik témakör, ami­vel , előadói beszédemben foglalkoztam volna, az egyház és az állam viszonya, a tanárság helyzete mellett — hosszabban időzni, talán lesz rá a részletes vita során alkalmam. T. Országgyűlés! Most összevonva fejtegeté­seimet, azzal zárnám az előadói beszédemet, hogy mindenki akinek kedves a görög-római kultúrán alapuM, annak a keresztény közép­korival kiteljesedett humanizmusát a renais­sance, a refoinmáció és a felvilágosodás kritikai érzékével és üdvös szkepszisével egyesítő'iskola­rendszerünk, az szívesen áldozza fel még jogos individualizmusa egy részét.is a, szociális igaz­ság s népünk kulturális egyenjogúsítása kol­lektív érdekéért. Hiszen a fasizmusok eléggé megtépázták, kiölték az ir.duvidualista eszmék humanizmusát és eléggé kihazudták. kilúgozlak kritikai tartelmát. pedig ezek nélkül ócska lommá, tehertétellé válnék, amellyel szemben egy kötelességünk volna: lezárni és elfeledni. T, Országgyűlés! Most vissza kell adnunk eredeti értelmét azáltal, bu^gy hozzápárosítjuk a jövő felé tartó mély S'.oeiális igazságot. így válik majd népünk legmélyebb létértelme: kul­túránk. — amely mindenütt eléggé függőkert­évi február hó 23-án, hétfőn. 492 • kultúra, sok helyt annak is talmi volt — egye­temes érvényű, igazán kultűrszomjas és kultúr­-teremtő rétegektől hordozott, terenitőerejű em­beri és magyar értékké. De addig még hosszú és nehéz utat kell megtenni. Tisztelettel ajánlom az országgyűlésnek általánosságban és • részleteiben elfogadásra a kultuszkormány költségvetését, (T&ps a kor­mánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szó­nokok közüli FARKAS GYÖRGY jegyző: Rónay György! RÓNAY GYÖRGY (dn): T. Országgyűlés! 1945-ben a magyarság élete döntő fordulathoz érkezett. Azok a demokratikus törekvések, ame­lyek a nemzet haladó rétegeiben régóta éltek, azok a demokratikus igények, amelyek a nép je­lentős tömegeiben egyre követelőbben jelent­keztek, de amelyek az addfig fennálló társadalmi rendben és annak hatalmi nyomásával szemben nem érvényesülhettek, most 1945-ben egy eszte­lenül vállalt háborúban elpusztított ország rom, jain végre átvehették jogos és régtől esedékes történelemi szerepüket. Ez a szerep nem volt könnyű, ez^ a szerep kétszeresen nehéz volt Ne­héz, mert évszázadok megrögzött és eltorzult hagyatékát kellett felszámolni és nehéz, mert ugyanakkor az óriási anyagi: károkat is.helyre kellett hozni. Nemcsak új életet kellett teremteni, hanem egyáltalán meg kellett teremteni az életlehető­séget. A. kultúra terén nemcsak iskolaügyünket kellett új alapokra fektetni, demokratikusan átszervezni, az új feladatok elvégzésére új erők­ről gondoskodni, az új szükségleteknek meg­felelő új intézményeket létesíteni, megszakított külföldi művelődési kapcsolatokat újra és új szellemben helyreállítani s korábban meg sem kísérelt kapcsolatokat létesíteni, hanem gondos­kodni kellett s nem is kis nehézségek közepette, mindezek anyagi fedezetéről, megrongált (iskola­épületek helyreállításáról, szótzülleszteitt intéz­mények újraszervezéséről s tevékenységük meg­indításáról, az új művelődési és pedagógiai szellem tűzhelyeiről, tűzhelyeiről, legtöbbször a szó legreálisabb értelmében kályhákról, abla­kokról és falakról, tanszerekről, padokról. Gondoskodni kellett mindenekelőtt arról, hogy az iskolákban a háborús tünetek és vi­szontagságok után végre valóban meginduljon a rendszeres munka és a tervszerű 'tanítás. El kell ismernünk, hogy az a munka, aimiit az in­fláció nyomora ságaival küzködve a magyar pedagógus társadalom, tanítók és tanárok, vilá­giak éiS szerzetesek e téren teljesítettek hősies­ségben önfeláldozásban és eredményességiben méltán állítható a parasztság és munkásság felbecsülhetetlen teljesítményei mellé. (Taps a néppárton.) De nem csak a művelődés e névtelen mun­kásaira hárult hatalmas feladat, hanem (művelő­déspolitikánk irányítóira is, mert nem egyéb­ről volt szó, mint egy új 'niegváltózott társa,­dalmi szerkezetnek megfelelő demokratikus iskolarendszer kiépítéséről s egy kulturális szel­lem, egy sok szempontból új kultúra megala­pozásáról. Megváltozott — mondom — a társa­daumi szerkezeit íg az új társadalma rendnek múl­hatalanul szüksége volt , a maga iskolájára, olyan iskolára,. mely miméi\ szélesebbkörű és minél teljesebb tudást ad minél szélesebb nép­rétegeknek, mely a műveltség minél nagyobb javait biztosítja a nép minél nagyobb tömegei, sőt nem is a nép tömegei, hanem aE egész nép

Next

/
Oldalképek
Tartalom