Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

489 Az országgyűlés 51. ülése 1948. kultusz,kormány óhajtana adni, de annyi, 'ami e részben a szegénységünktől telik. A 10. cím az egyetemek és főiskolák dotála-. sáról intézkedik, ahol a kiadások az előző évi •kiadásokhoz képest kétszeresre nőttek. Nem tünteti fel ez azt a gondot, 'amit a kultuszkormányzat szívesen áldozna magasoktatásunkra és amely nagymértékben kellene is a háborús pusztítások következtében elsősorban egyetemeinken. De emlékezzünk arra, hogy valamikor egy egyetemi hallgató — Kun.fi Zsigmondnak a" magyar közoktatás szervezetéről írott kitűnő könyve szerint

1

— 600 koronájába került az államnak, ugyanakkor egy elemista 10 koronájába. Bár a felsőbbképzést rendkívül fontosnak tartjuk, ezt az aránytalanságot tartani pem lehet, j Ki kell emelni a 10. címben a nevelőképző főiskola és kollégium rovatát, A nevelőképző főiskolák számát szaporítjuk és a meglévő kettő mellé éhben az évben további két nevelőképző főiskolát létesítünk, a hároméves tev végeztével pedig hat fog működni. De a nevelő nemcsak megfelelő képesítést, hanem valóban megfelelő életkörülményeket 'is igényel, s a nevelőnek nemcsak megfelelő képesítést, hanem valóban megfelelő életkörülményeket is biztosítanunk kell. r Éppen ezért, t. Országgyűlés, alig lehet fontosabb, de egyszersmind kedvesebb kötelessége a kultuszkormány költségvetése előadójának, mint a magyar tanítók és a tanárság anyagi és általában társadalmi helyzetének javítását sürgetni. Mit jelentett a múltban tanárnak, tanítónak lenni Magyarországonl Gondoljunk, t. Országgyűlés, Juhász Gyula sorsára, Ü írta annakidején, hogy ha csak egyetlen helyettes tanár —• mi hozzátehetnők: vagy tanító — megírta volna pontosan élete sorsát, az a legszörnyűbb vádirat lett volna a Tiszák Magyarországa ellen. Úriember, aki kaszinóba járt, pezsgővel öntözte nézeteit'és politikát sportolt, egészen természetesen lenézte a tanítót és tanárt. Erre különben is hajlam volt ebben a rétegben, amely inkább katona — és jogásznép volt, és-a lovastiszti, miniszteriális, vármegyei vagy földbirtokosi életformán kívül minden mást lenézett. A kultúrát, az idegen kultúrát gyűlölte, nem is annyira, azért, mert idegen, hanem mert kultúra. Valósággal büntették Magyarországon egy

: időben a szellemi életet és' a régi háborúelőtti tanári, tanító mozgalmak óta nem is volt több© erő a magyar pedagógustokban, hpgy sorsuk javítását kivívják. Tiszában, ebben a végzetes férfiúban, a dúsgazdag főúr teljes szociális erze-* tétlensége szólalt meg, amikor a tanárság: kerésére feleletül Petőfi lángostorát idézte.^ Joggal válaszolhatta volna a magyar tanárság, hogy a »Még kér a nép« költője nem tudni, kin — vágna végig inkább a lángostoriával, ha megjelenne. ', Ez volt nagy vonalakban a tanarsors Magyarországon., Ázt kell azonban mondanunk, hogy.« tanárság még ma is igen keserves állapotban él, természetesen másként, nem társadalmi, hanem a magyar demokráciától független okokból, mert hiszen szívesen el fele j ik azok akik a meglevő nyomorúságot hangoztatják, hogy ezek a bajok nagyrészben a demokráciá" . tói függetlenek: romországot örököltünk azoktól,, akiket Isten haragja kergesse;:! a síron innen és a síron túl. (Mozgás a néppárton.) Miit jelent ma tanárnak lenni? A demokráciának, magyarnak %

kell lenni Magyarországon és a magyarságnak demokratává kell lennie: a^ évi február hó 23-án, hétfőn. 490 kettő összeíalálkoztatása a legfontosabb ma-. gyár feladat, mert a magyarság vagy őszintén demokrata lesz vagy nem lesz. A magyar nép ösztöneiben élő önkormányzatot, demokráciát politikai tudatra kell emelnünk, — amint ezt Aranyék, Petőfiék tették a, magyar klasszicizmusban a népiséggel — találkoztatnunk kell a magyar lélekkel. Akié az iskola, akié a magyar tanár, akié a magyar tanító, azé a magyar jövő, éppen ezért ia demokrácia nem is hagyhatja az iskolát olyanok kezén, akikbein nem lát garanciát arra, hogy a magyar jövőt a magyar demokrácia számára nevelik. Herriot. a francia parlament volt elnöke mondotta, hogy életében végig az a fény világított' ^ amelyet az École Normálé Supérieure ablakain át kiszürőlni látott, amikor ott növendék volt. Mi mindnyájan kissé mérgezett levegőt szívtunk. Az igazi magyar jövő, a magyar demokrata jövője a-a eljövendő szent regimenteké. Politikai és társadalmi küzdelem után a, magyar demokráciának meg kell indulnia bátor, kulturális küzdelemben és nincs kétség, hogy ebben a küzdelemben győzni fog, mert itt veszthetjük el vagy nyerhetjük meg a végső csatát. Bármilyen rendszerben így lenne ez, de különösen így van a demokráciában. (11.3(1.) T. Országgyűlés! Ha a tanterembe úgy lép be a tanár, hogy családjának gondja* otthonának sok keserve vele lépi át a küszöböt, akkor nem várhatjuk tőle azt a munkát, amelyet az előbb itt reklamáltunk, követeltünk. A kultuszminiszter úr maga is tanár volt és bizonyára nem feledkezik ,meg erről az égető problémáról, mint ahogyan jól tudja a kultuszkormányzat azt is, hogy az elmúlt évtizedek hazug kultúrfölényével szemben az igazi kultúrfölenyt a tanárok, az írók. a művészek hordozták ebben aa országban. Babits Mihály* Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Szekfű Gyula. Kodály Zoltán, József Attila, mind megannyi tanár. Töröld ki a tanárok nevét a magyar kultúrából é& kitörölted majdnem az egész magyar kultúrát! T. Országgyűlés! Az életből ki nem tagadható anyagiak követelése jogos; követelése a magyar tanítóságának és tanárságnak, mert a demokrácia nem olyan kapitalista, militarista haza akar lenni' amelyről a költő azt mondja, hogy: »Neve: szolgálj és ne láss bért. Neve: fizess* és ne tudd, mért. Neve: halj meg más javáért«. Vörösmarty Mihály írta ezt a verset, A demokrácia nem mások számára hirdeti az idealizmust és a> maga számára nagyon is meg akarja tartani a lenézett materiális javakat. Arany János, a magyar _ tanárság ^ nagy kollégája, egykori nagykőrösi tanár. írta a »Tanár jubileumára« című versében, hogy »Quem dii odere, paedagogum fecere> akit az istenek _ gyűlöltek* tanítóvá tették, hogy nem szűnt meg a panasz évtizedeken keresztül, hogy szellem, erő ma is hiába véss el. s akit e pályára Isten átka sodrott, szíve vérét ontsa bár mint pelikán, hálátlanságot arat magának, hálátlanságot növel nna,g-ának«- Ennek azonban nem kell így lennie a demokratikus társadalom részéről. Mindent meg kell tennünk* hogy a »Quem dii odere. akit az istenek gyűlöltek, tanítóvá tettek« szavakat, »Akit az istenek ezerettek, tanítóvá tették« szavakra korrigáljuk ki. Ne várjon és virrasszon hiába a nemzet igazi napszámosa, a ma, gyár. tanító és a magyar tanár a nemzet őrlelke-