Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-50

473 Az országgyűlés 50. ülése 1948. évi február hó 20-án, pénteken. 474 dánosainak kártalanítására szolgál. Sokkal jobban szeretném;, ha az előző év összegéhez viszonyítva mutatkozó 487.001) forintnyi többlet nem a kártalanítást, hanem a betegség elleni védekezést szolgálnál, de még úgy is elenyészően kevés volna az előirányzott ösfiizeg. Az állategészségügy szegényes dotálása lerontja azoknak az erőfeszítéseinknek eredményét, amelyeket az állattenyésztés fejlesztése érdekében ki alkarunk fejteni. Engedje meg az igen t. Országgyűiés,iíhogy még néhány rövid szóval kitérjek iái fásításra és az erdőgazdálkodás problémáira is. Tudjuk, hogy a német hadigépezet mérhetetlen pusztítást végzett erdőségeinkben, holott erdő dolgában, fa dolgában egyébként is szegények voltunk. Ha ezen a vonalon nem tartónak sürgős éis erőteljes utánpótlás, megérhetjük, hogy tíz év múlva csak import útján juthatunk tűzifához, ierdeink nem tudják ellátni a faszükségletet s annál kevésibbé lesz majd bányafánk, talpfánk, nem is beszélve az épületfáról, ami ma sincs. Elismerem, sőt örömmel üdvözlöm, hogy a tervhivatal foglalkozik ezzel a nagyjelentőségű problémával, de szeretném, ha ezen a térén fokozottabb beruházások tör tennének. Kevés az erdei faiskola, szaporítani kell őket. Tudomásom! szerint a múlt évben a MÁLLERD 60.000 holdat ültetett be erdei cse illetékkel, de ezeknek fele kipusztult, nem eredt mag a szárazság miatt. Ezeket sürgősen pótolni és továbbtelepíteni elsőrendű közfeladat, nemesupán nemzetgazdasági, hanem egészségügyi szempontból is. Az állami erdőgazdaság egyike ama állami üzemeknek, amely ekntjs nincs deficitjük. Mellékjövedelmei közül megemlítem, hogy a múlt évben öt millió "forint értékű lőtt vadat exportáltunk. Szomorú látvány az ország egyes vidékein, például a Nagy-Kunságban a fásítás hiánya. A húszas években, aanikor szakembereink különösen szorgalmazták a fásítást, ennek hatására hoztak egy fásítási törvényt, de ez csak papiros törvény maradt, mert nem hajtotta végre az ellenforradalmi rendszer kormányzata. A demokráciának azonban, végre kell ezt hajtania a szebb magyar jövő, érdekében. Mindem tájnak és talajnak megvan a sajátosságainak megfelelő típusfája. Á pestmegyei futóhomokon nagyszerűen él és gyorsan növekszik az aikiáC' a Dunántúlon, Fejér, Győr és Veszprém megyékben, ahol a talaj már elkarsztiosodik az erdőpusztulások miait, jól beválik az erdei és fekete fenyő. Más vidékeken a nyárfái elesége knek van megfelelő talajuk. Az országutaink szegélyein 40—50 évvel ezelőtt ültetett eperfák sok helyem elöregedtek, kipusztultak, pedig ezek felújítása selyemhernyótenyésztési szempontból igen fontos. A fásítás érdekében minden áldozatot meg kell hozni és minden módszert igénybe kell venni, ha kell, helyes propagandávail, ha szükséges, szigorú rendszabály okkal kell végrehajtani a fásítási törvényt. A múlt évben a MÁLLERD vetítőgépekikel propagandaeliőadást rendezett itt Budapesten az egyik moziban, amelynek igen nagy sikere volt. Ilyen előadásokat egyes vidéki gócpontokon, is rendszeresíteni kellene. Engedjék meg, bogy egy idevágó idézettel zárjaim be felszólalásomat, (Halljuk! Halljuk!) amelyet fontosnak tartok itt idézni azért, hogy a Naplóba is belekerüljön. Ez így szól (olvassa): »Javaslatként meghirdetünk) egy gondolatot: ültessünk fákat a szabadságharc emlékére! Ebben a gondolatban mély értelem van. Hálás •emlékezés az elmúlt nagy nemzedék iránt, amely vért és életet áldozott a következő nemzedékek szabadságáért. Mi pedig fákat ültető munkával és azokat ápoló gondossággal áldozunk a következő nemzedékek szebb, egészségesebb életéért A 48-as hősök poraiból és a mi kezünk műnkájátoiójl nőjenek békés életünk honvédéi: gyümölcsfák, erdei fák, amelyek táplálékot, meleget, jó levegőt adva védik meg a következő nemzedékek magyarjainak egészségét és teszik szebbé életüket. Az elmúlt hábo- ' rűban nagyon megfogyott a magyar fák regimentje. Veszélyben van hazánk éghajlata. A fák hiánya mind szárazabbra fordítja az időjárást és mind egészségtelenebb lesz a levegő. Az elpusztultak helyébe nőjenek ki új, nagyobb számú faregimentek az ősi rögbőL« Ezt az idézetet a »Magyar Gazda Zsebkönyvei 1948. évi évfolyamából vettem és nemcsak kormányzatunknak, hanem minden becsületes hazafinak és a magyar demokrácia minden igaz hívének is figyelmébe ajánlom." Befejezésül még arra kérem a kormányzatot, .akadályozza meg az úgynevezett feketeerdőirtást, egyúttal -pedig szerezzen érvényt azoknak a rend szab alvóknak, amelyek ^az erdei lopásokra vonatkoznak. Egyébkent a címben előirányzott költségvetést a magam és pártom nevében elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a kormánypártokon-) ELNÖK: Szólásra következik a 11. címhez feliratkozott szónokok közüli CZEH JÓZSEF jegyző: Bohár Károly! BOHÁR KÁROLY (pp): T. Országgyűlés! A földművelési tárca állattenyésztési szolgálatához kívánok röviden hozzászólná. Nyilvánvalóan megállapítandó tény az, hogy ai minisztérium ezt a kérdést nagyon fontolóra ve^te, a költségvetés legalább i? azt mutatja, hogy az állattenyésztést átfogóan szervezik és helyes irányban viszik. Erre szükség is van . mert sajnálatos tényként kell megállapítanunk, hogy a háború nagy károkat okozott állattenyésztésünknek. Állattenyésztésünknek a háborúval kapcsolatos >sizínvonalsüllyedóse azonban nemcsak azon múlott, hogy állatállományunk nagy részét elvesztettük, hanem a szervezetlenségen is, A magyar állatgazdálkodás elsősorban azzal száméi, ami adva van, így tehát meglévő állományunkra kell szorítkoznunk ós amennyire gazdasági viszonyaink engedik, külföldi felfrissítésre kell gondolnunk. Így, komoly hozzáértéssel eredményeket lehet felmutatni. Természetes, hogy a már meglévő rossz állományt feljavítani, jóminőségűvé átalakítani nem lehet, de a tenyészállatok megfelelő kiválasztásával, jóminoségű apaállatokkal és a kiválasztott tenyészállataik tovább" tenyésztésével ezen javítani lehet. Ebben az irámyban tartom szükségesnek és helyesnek a miniszter úr munkálkodását: a minőségi állatállomány fejlesztése irányában. Elsősorban a nagyhasznú állatokra gondolok, a szarvasmarhára, a lóra és a sertésre. A parasztság számára ez a kerdes egyike a legsürgősebbeknek, a legégetőbbeknek. Amikor legrosszabbul állottunk, be kellett érnünk bármilyen igaerővel és bármilyen állattal foglalkoznunk kellett, mert akkor nem volt alkaHmunk arra, hogy a minőségi tenyésztés kérdését felvethessük. A mostani költségvetés azonban már azt mutatja, hogy bízhatunk a »