Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-50

457 Az országgyűlés 50. ülése 1948. évi február hó 20-án, pénteken. ' 458 kihasználni. Erre pedig alig-alig volt. mód, hiszen alig volt állat, amelyet ki lehetett volna hajtani a legelőre.' Tudom péMáuii Balmazújváros, de más vidékek földmívesszövetkezeteiről is, hogy a felszabadulás óta három marhát sem tudtak kiverni arra a legelőre. Nincs elég állat arra, hogy most a szövetkezetek a kutak és egyebek megjavítására pénzt tudjanak szerezni. Egyébként még kaszálni sem lehetett a két aszályos év miatt, és így a földmívesszövetkezetek ebből a több mint egymillió kat. holdnyi legelőből szinte semmi jövedelmet, nem tudtak szerezni. Megkapták ugyan a mezőgazdasági gépeket, a traktorokat és cséplőgépeket, de azokat is olyan állapotban, hogy rendbehozataluk mérhetetlen javítási költséget igényelne s ezt az aszály következtében bizony nem tudták' megszerezni. Körülbelül ugyamíg-y állnak az épületekkel is. Éppen elég feladat volt a földmívesszövetkezetek számára az ehhez szükséges pénzt összeszedni, de mindenütt még ezeket sem tudták előteremteni és az épületeket megjavítani. Nem csoda hát, ha a földmívesszövetkezetek ezidáig nem egészen úgy fizettek, mint ahogy kellett volna. Reméljük, ha megerősödnek, szintén eleget fognak tenni fizetési kötelezettségeiknek. Itt kell említenem azt, amit — sainos — nagyon sokszor tapasztalok, ha Észak Magyarországon, vagy a Tiszántúlon, a Dunántúlon. va°y Szabolcsban járok. Bizony nagyon sok igénybevett területen lévő osztatlan ingatlan még ma sincs vagyonilag rendezett helyzetben és ezért nem kapta meg azt földmívesszövetkezet. Az épületek és a gépek pedig ott mennek tönkre, mert hányódnak és pusztulnak. Minél előbb el kell jutnunk odáig, hogy a földmívesszövetkezetek végre jogilag is megkapják az igénybevett területeken lévő, ingatlanokat és oszthaíatlain ingóságokat, hogy ígv megindulhasson a földmívesszövetkezetek élete. Amikor nézem a költségvetésben a földbir. tokrendezési szolgálat adatait, a 4. és 5, rovatokban olyat látok, .amire azt kell mondanom, hogy bizony egy kicsit kevés a pénz ezekre a célokra. Például a telepesek gazdasági és kulturális támogatására 20 000 forint van előirányozva. (BARANKOVICS István (du\: Semmi!) ösztöndíjakra pedig 6000 forint. Ezeket én keveslem, keveslem pedig azért, mert hiszeni a telepesek a legnagyobb családú és legszegényebb emberek, akik kultúrában és anvagiakban is a legjobban elmaradt társadalmi rétee-ek egyikét teszik Magyarországon. Ezek segélyezése és kulturális megsegítése tehát kissé több költségét igényelne. Most még vissza térlek >a földműves szövetkezetekre. Szeretnem a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy ne fordulhassanak elő olyan dolgok, mint például Balmazújvárosom; saját községemben, a gróf Semsey-féle nagyháti kastéllyal és a mellette lévő gyümölcsössel. Annakidején mi balmazújvárosiak nem vettük ezt igénybe, nem mintha nem kellett volna, hiszen alig _ jutott egy katasztrális hold föld- koponyánkint, egy-egy embernek. OBARANKOVICS István (dm): Az sem jó!) hanem a kastélyt és a kastély mellett lévő mintegy 15—16 hold — vagy mtem is tudom biztosiam, mennyi volt — gyümölcsös kertet meghagytuk a földmű vessző vetkezetnek, egyenesen azzal a céllal, — mint ahogy Bakó kép" viselőtársam is beszélt ma erről a törekvésről — hogy a tájnak megfeleilő'csemete- és gyümölcstelepet létesítsünk, hogy ott a csemeték megfelelő talajban is nőj jenek fel. Mondom, ebből a célból meghagytuk ezt a földművesszövetkezetnek, de mivel nem osztottuk széjjel, most az igazságügyminisztérium tisztviselői akarják megszerezni maguknak mindenáron üdülőnek. (Zaj a kisgazdapárton és az ellenzéken.) Hát bocsásson meg <a világ, a Hortobágy szélére, oda a sár közepére mennek ki üdülni (Egy hang a parasztpárton: Hát a paraszt mikor üdül? — Felkiáltások a kisgazdapárton és a parasztpárton: Soha egy napot sem!) Nem tudom, minek akarnak mindenáron ott üdülni, amikor 18.000 szegény újonnan földhözjuttatott rongyos ember vari Balmazújvároson. Állítom, hogy ezeknek az uraknak nem az üdülő, hamem 'ia 20—30 hold jól kezelt gyümölcsös kellene, (Ugy van! Ugy van!) de a balmazújvárosi parasztság, amíg a világ világ_ lesz s amíg Balmazújvároson 'ember lesz, mindig: tiltakozni fog ez ellem, és ahogyan én a bakaazújvároisiakat ismerem, nem is ajánlom semmiféle tisztviselőnek, hogy odamenjen nyaralni. (Derültség es taps.) Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy- ezt a kérdést legyen szíves minél előbb elintézni, olyképpen, hogy azt a gyümölcsöst á földműveSSzövetkezet kaphassa meig végérvényesen. T. Országgyűlés! Ügy látom, a beszédidőm lejárt. Volna még egypár _ mondanivalóm, de nem szeretek sokat beszélni akkor, amikor már lejárt a beszédidőm. A költségvetést jónak tartom és örömmel látom, csupán azt kérem még a földmívelésügyi miniszter úrtól és az egész magyar kormánytól, hassanak oda, hogy a. telepítések, az igénybevett és felosztott földek, valamint a házhelyek kérdésében, továbbá a föildműveszövetkezetek vagyonjogi hejlyzetébein teremtsünk már végre nyugalmat, mindenki legyen behelyezve a maga tulajdoniba és ezt senki tőle el ne vehesse, ia rendezést többé senki ki ne játszhassa, mert ahhoz, hogy eredményes munka és eredményes termelés folyhasson, feltétlenül szükséges az, hogy mindenki biztonságban tudja magát, mindenki be legyen helyezve birtokába. (Taps). Abban a reményben, hogy a kormány mindezt magáévá teszi és maga is ezen dolgozik, bízva a földmívelésügyi miniszter úr jóindulatában is, a 'költségvetést a magam és pártom nevében elfogadom. (Taps). ELNÖK: A címhez több szónok nincs feliratkozva. A' vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni. Z. NAGY FERENC (kg): előadó: T. Országgyűlés! A földbirtokrendezéshez több kép" viselőtársűnk szólt hozzá, nemcsak éppen a cím tárgyalásainál, hanem már előbb is. Már aiz előző cím tárgyalása során eléggé jelentékeny mértékben és részletesen foglalkozott a kérdéssel Dögei képviselőtársam, aki kijelentette: a földreformot pedig le kell zárni! Ez olyan nagyfontosságú kérdés, amely azt hiszem, megérdemli az országgyűlés figyelmét Akármilyen hibái voltak is az eddigi eljárásnak, akármennyire vannak hibái jelenleg is, még nagyobb hiba volna, ha nem zárnánk le végérvényesen és a reparáció tovább folynék. Egy ilyen niagyarányú földmegniozdításnál, ennyi embeír részére történt juttatásnál, ennyi igénybevételt szenvedésnél még tíz esztendeig is lesz mindig sérelem, juttatás, cserélés, kiegészítés, csökkentés, kártalanítás és visszaítélés. Ellenben annál fontosabb érdek,^ az egész ország érdeke, hogy ezen a téren végre nyu" v