Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

37 Az országgyűlés 46. ülése 1948. valóim között a közigazgatási alkalmazóiak szociális ügyének szóivátételéhez. Sok jogos panasz hangzott el éppen a költségvetés tárgyalása során, de a megelőző egyéb alkalmakkor is a 'bürokráciáról, mint állami életünk egyik jellegzetes betegségéről, sőt óvatos megfoga-mazásban nem egy alkalommal tették szóvá magát a bürokrácia egyik kísérő jelenségét, a ikorrupciíóit is. Ezek a fizetések, amelyek ebben a költségvetésiben;, de általában az egész állami költségvetésben mint közalkalmazotti fizetések: fel vannak tüntetve, nem tudják biztosítani azt az odaadó, lelkiismeretes és felelősségteljes munkát, amely minden vonalon a tisztviselők számára, de elsősorban a demokra" tikus magyar állam számára is etangedlhetetlenül szükséges. Nem vonom kétségbe, hogy mind a bürokráciának, mind a korrupciónak vannak más előidéző okozói is, sajnálattal 'kell azonban leszögeznem, hogy a főoka a jelen esetben mégis a szociális

1 ellátatlanságban leledzik. Be tudóin -látni azt is, hogy mai elesetítségünkben, a magyar állam mai anyagi helyzetiében nem igen lehet szó arról, hogv az_ alapfizetéseket különösebben emeljük, növeljük, de legalább a családvédelmi vonatkozásban próbál- j jon a kormányzat odahatni, hogy a^ családi | pótlékeik összegét progresszíve oly mértékben j emeljük, hogy a családi pótlék tényleg segíií" ! séget jelenítsen a család számára. (Helyeslés a női táborban.) Tiszteletben tartom és elismerem azt az elvi jelentőségiknek mondható legutóbbi geSztiót, amelyet a kormányzat éppen^ a családi I pótlékok rendezéséiben), felemelésében muta- j tott, a gyakorlatban azonban, ha figyelembe vesszük az áreimelk édeseket, alig nevezhetjük ezt 'komoly, vagy még csak a komolyságot megközelítő geszti ónak is. Örömmel tudom elfogadni a közigazgatási tanfolyamok szaporításának tényét. Valóban szüksiéges a •közigazgatásba a népi erők bevonása. Ennek, mint magam is népi származású ember, csak örülni tudok. Szeretném azonban éppen a belügyi kormányzat, sőt az egé°z magyar kormány figyelmét is felhívni ezzel a ténnyel kapcsolatban két dologra. Az egyik az, hogy mivel bizonyos érteilemben az elő* képzettség hiányos azoknál, akik ezekre a tanfolyamioikr

a jelentkeznek, a megszabott szór* galmi idő talán kevés lesz ahhoz, hogy a mai idők követelményeinek megfelelő gyakorlati és elméleti tudást nyerjenek az egyébként lelkes igyekezettel törekvő hallgatók. Gondolom, hogy ennek a tudásnak biztosítása még a szorgalmi idő felemelésével is feltétlenül szükséges. Ezzel kapcsolatos az a kérelmem is. hogy mivel a közigazgatási tisztviselő^ akár a nép fiai közül, akár más rétegből jön is a közigazgatásba, elsősorban a nemzeit összességének szolgája azon a posztom, ahova őt az államhatalom vagy a. közület bizalma állította, éppen azért a páritszempontokat ezeknél a tanfolyamoknál — ha egy mód és lehetőség van rá — háttérbe Mell szorítani. A másik meggondolás alapján szeretném, ha az államhatalom is, de főképpen a sajtó nelm túlozná ezeknefk a gesztióknak jelentőségét, nevezetesiein atnlnak jelentőségét, hogy a népi erők az államhatalom apparátusába belekapcsolódnak. Amint ugyanis valaki, bármilyen származású legyen is, közhivatali páévi február hó 16-án, hétfőn. 38 lyára megy és beáll a közigazgatásba, feltétlenül elsősorban hivatalnokká válik, mégpedig gyakorlati jogi értelmezésben. Nem hinném, hogy maga az a tény, hogy népivé állítjuk át az igazgatás személyzetét, jobbá vagy akár csaik emberségesebbé is tenné a (közigazgatás sokszor igen terhes útját. Éppen ezért etnnek a ténynek megtörténte után követnie kell ezt az államhatalom részéről olyan nép érdeket szolgáló és népies vonalon mozgó igazgatási átszervezésnek, amely valóban le tudja azután csiszolni azokat a súrlódási viagy ütközési felüleleteket, amelyek eddig a közigazgatás és a széles néprétegek között fennállottak. \ falu vezetője, gondolkozó, tervező és sokszor a kivitelezést is irányító tényezője a falu jegyzője. Jegyzői karunk átszervezése után még mindig sok panasz merül fel abban az irányban, hogy minden jószándékú,. igazán demokratikus kezdeményezésnek sokszor keréki1 ötőj© a pártsovinizmus, a pártok egymásközötti torzsalkodása. Sokszor helyi hiúsági kérdések akasztanak meg egyébként igen üdvös és kívánatos reformokat. Tiszteletben tartom és elismerem a nemzeti bizottságok eddigi munkájának jelentőségét és értékét, die •most már eljött annak az ideje, hogy ezeket a _ bizottságokat váltsák fel a demokratikusain választott önkormányzati szerveik. Ez nem jelenthet ellentétet a kormányzópártok felfogásával sem, mert hiszen a kormányzópártok is szükségesnek tartották s már több alkalommal ki is fejezték abbeli hajlandóságukat és kívánságukat, hogy a községi választásokat megtartják. Erre nézvet igen üdvös ígéretet és utalást kaptunk és ezzel kapcsolatban én csak azt szeretném kérni a belügyi kormányzattól, hogy legyen mód az új törvényben az ellenzék számára is ugyanúgy kifejteni a közigazgatásban való részvételét, mint ahogy azt az országgyűlési választásokon tettük. Éppen ezért ,a választójogi törvénnyel kapcsolatban itt szeretném kérni a törvényelőkészítő bizottságtól, hogy az új választójogi törvény tartalmazza azt, hogy a fáin. hivatásos vezetői: a pap, a tanító, az orvos, az állatorvos, akik tehát a falunak valóban az ütőerén tartják a kezüket s akikhez a falu lakói bizalommal fordulnak, kapjanak helyet ebben az új képviselőtestületben, mégpedig ne listás, tehát pártokon belül történő indulás alapján, hanem hivatalból biztosítsa ezt nekik az új törvény. (MALASITS Géza (szd): TJj virilistákat akar? — RÉVÉSZ Mihály (szd): TJj arisztokráciát akarl) Ennek az indokoltságát és eredményeit a gyakorlat fogja legjobban igazolni. Ezek a falu lakóival együtt élve, azokkal együtt érezve, gondolkozva, pártszempontok gátlásától; mentesen tudják majd nézni a falu legégetőbb kérdéseit. Egy hang a mrasztvárton: Un arisztokráciát akarnak! Hatalmat a kuláknak! - Zaj.) Tisztelt Országgyűlés! A belügyi tárca • anyagilag legsúlyosabb tétele az államrendőrség. Nagyon jól tudom, hogy ez az államrendőrség most egységesen őrködik az egész ország biztonsága fölött. A napokban megtartott jubileumi ünnepség mutatta aztjiogy mennyit fejlődött ez a rendőrség és ezt Örömmel kell megállapítanom. Hiszem még élénken él emlékezetünkben a kaanszalaigios, rosszul felszerelt, egyenruha nélkül, tehát saját ruháiában megjelenő és szolgálatot teljesítő rendőrség ó« ha most látjuk a jó'l felszerelt, jól képzett, udvaS*