Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-28

157 Az országgyűlés 28. ülése 1947. évi december hó 10-én, szerdán. 158 mányzat, most pedig

1 felemeli a határt 1500— 1800 forintra, akkor nagy visszásság keletkezik. Ha azt mondta volna sa kormányzat, hogy aki jövedelemtöbbletadó alá esik, az köteles pótlékot fizetni a kenyérellátás tekintetében, ez még elfogadhatóbb érvelés lett voima, mint az, hogy mo»t megállapítjuk az 1500—1800 fo" rintos határt. A kormányzatnak ez a ténykedése, hogy a kettős árrendszer bevezetésévei a gazdagokat megadóztassa; helyes és jó. Szükségünk van rá. Tisztában vagyunk azzal, amit a miniszter úr mondott, hogy átmeneti intézkedés ez, a helyzet kényszerítő körülményei folytán keli ilyen drákói intézkedéseket Jiozni. De leg-alább próbáljuk megközelíteni az igazságot, próbáljuk legalább azoknak az ellátatlanoknak, akik valóban velünk, munkásokkai, fizi" kai és szellemi munkásokkal együtt dolgoznak, annyi kedvezményt adni, hogy ne taszítsuk ki őket a magunk soraiból Legalább ismerjük el, hogy ők is dolgozók és ha ezt elismer mű, (13.00) akkor legalább állítsuiiik fel olyan termelési határt, amelynek meg is fognak tudni teleim. A mosnám rendezéssel egeszén bizonyosan semmit sem fogunk elérni, mert ha megfizeti a pótlékot, akkor viszont az adó" ját nem fogja tudni megfizetni az a kisiparos és azt nem lehet rajta végrehajtani, de nem lehet végrehajtani rajta még ezt a pótlékot, és az adót sem. és akkor oda fog menni a közület, a város vagy község nyakára és onnan fogja a maga támogatását kiverekedni, kihareo±ni, mert hiszen az élethez neki is joga vanAzt, íamit Rónai miniszter úr itt mondott, hogy tárgyalások folynak arról, hogy esetleg az ötödik és hatodik osztályon felülieket is bevonják az ellátatlanok körébe, megnyugtatónak tudnám elfogadni, de félek tőié, hogy mire ez a rendelkezés megjelenik, addigra az elkeseredés még nagyobb fokot fog elérni, márpedig a kisiparos réteg az egész országban máris annyira elkeseredett, éppen az eddigi rendelkezések miatt, hogy ez súlyosan fogja befolyásolni az adóbevételeket, mert a kisiparos nem fog tudni eleget tenni állampolgári kötelességének és munkáját sem fog^a tudni ugy elvégezni, mint ahogyan kellene. Kérem a kormányzatot, hogy a rendeletet ne a távol jövőben, hanem sürgősen módosítsa olyan módon, hogy azok a kisiparosok, ak

í1_ loot)—1200 forintnál kevesebbet keresnek, illetve azok, akik nem esnek jövedelemtöbbletadó aiá, az érdekképviseletek t követelésének megfelelően az ellátatlanok soraiba tartozzanak és ne kelljen a kettős árrendszer szerint pótlékot fizetniök. Várom a kormányzat ilyenértelmű, intézkedését, amely meg fogja nyugtatni az ország kis párosságát úgy, hogy !a kisiparosság" to vábbra is végezhesse azt az államfenntartó munkát, amely valamennyiünknek érdekünk. (Taps.) ELNÖK: Az országgyűlés az interpellációt kiadja a kormánynak. Következik Szolnoki István képviselő úr interpellációja a kormányhoz a hatósági élelmiszerellátásra jogosultaknak csoportokba sorolása tárgyában. Kérem a jegyző urat. szí^ veskedjék az in erpelláció szövegét felolvasni. CZÖVEK JENŐ .jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a 12.740/ 1947. korm. számú rendelet értelmében a második ellátási csoportba soroltattak a kisiparosok és. kiskereskedők függetlenül attól, hogy mennyi a jövedelmük, pedig a kisiparosok és kiskereskedők túlnyomó része nem éri el az első ellátási csoportba soroit munkavállalók 1500 forintot meg nem haladó keresetét! Hajlandó-e a kisiparosok és kiskereskedők egy •aii^a.iiiiaziottig v&io elsó eiiátasd csoportba soroltatását elrendelni?« ELNÖK: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. SZOLNOKI ISTVÁN (kg) : T. Ház. Ezzel a témakörrel elsőízben — ha jól emlékszem — Kovács Pál kommunista párti képviselőtársain, majd Verdes istvan és Uavid oanos Képviselőtársam foglalkozott. ós egyáltalában nem tartom furcsának, hogy most már én magam is, tehát többen beszelünk erről a kérdésről, éppen azért, mert ez a kérdés — úgy látszik — mind a kiskereskedelmet, mind a kisipart erősen érinti és érdekli. iviuit vasárnap jeien voltam a kisiparosság naggyűiésén, ahol Dávid János és Kovács Pál képviselőtársam többek között és elsősorb&oi foglalkozott a kettős árrendszerrel 'kapcsolatos anomáliákkal. Én szakítva az eddigi szokással, amelyet képviselőtársaim követtek ebben a kérdésben, egészen más szemszögből kívánok a kérdéssel ioglaJ.koz.ni

. Anyagi szempontból természetesen kifogá" solandó, hogy a keveset kereső kiskereskedő és kisiparos, ha többedmagával van, kénytelen megfizetni at 10 forintos pótjegy árat. csak azért, mert kiskereskedő és kisiparos. Én azonban nem anyagi szempontból aggályos^ kódom és teszem meg kifogásaimat. JMár Dávid János képviselő társain szólott az erkölcsi szempontról. Én továbbmegyek s alkotmányjogi és közjogi szempontból helytelenítem az ebben a rendeletben jelentkező nieer különbözte^ést egy dolgozó réteggel, a kisiparossággal és kiskereskedelemmel szemben. Már 1848-ban lefektették a jogegyenlőségnek, ,a polgári jogok egyenlőségének i'unda" mentumát. Az 1946:1. te. szintén ezc tartotta céljának. Én alkotmányjogi és közjogi szempontból kifogásolom a. rendeletet és ezért jegyeztem he interpellációmat az egész, kormányhoz, nem pedig a kereskedelem agyi mi" niszter úrhoz, mert helytelenítem, hogy ,a kiskereskedelmet és a kisiparosságot megkülönböztetik a többi dolgozó rétegtől. Nem akarom azt mondani, hogy szembeállítják vidük. Tudomásom van arról, hogy tárgyalások vannak folyamatban és már eddig is az 5. adóosztályig engedélyeznék a kiskereskedelemnek és a kisiparnak az I. kategóriába való sorolását. Ezt a megoldást azonban aiz előbb említett közjogi és alkotmányjogi aggályaim miatt nem tudom elfogadni, csa.k akkor, ha a dolgozó rétegek jövedelemértékhatárániak be' tartását egyaránt megkívánja a kormányzóit a kétkezi munkások, a kollektív szerződés hatálya adá tartozók, valamint a köztisztviselők, • <a szellemi munkások, a kiskereskedelem és a kisápar tekiifte ében is. Meg kell mondanom, miért kell ehhez ragaszkodnom. A ko.aliciós kormányzat, valammt a demokratikus pártok vezetői minden alkalmat megragadnak arra, hogy a kiskereskedelem felé megnyugtató kijelentéseket tegyenek. Ennek a rendeletnek megkülönböztető intézkedése azonban szemben áll ezzel az elvvel, amikor imperative megállapítja a kiskereskedelemnek és a kisiparnak a II. kategóriába való I sorozását, függetlenül attól, hogy mennyi a