Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-28
159 Az országgyűlés 28. ülése 1947. .jövedelme és anélkül, hogy megmondaná, hogy a kisiparban es kiskereskedelemben dolgozó önálló polgárok, amennyiben az 5. adóosztályon felül vagy a^ui vannak, elkövettek-e csalást. A miniszter úr nagyon helyesem azt mondta, hogy elsősorban a fixfizetésüeket .keil megvédeni és segíteni. Ha azonban elfogadom azt, hogy a kisiparban és a kiskereskedelemben dolgozó önállók adót fizetnek, de nem állapítom meg bírói úton, vagy bármi más módon, hogy csalnak, akkor azonos mártékíket ked mérnem az 1848-as törvények és ass 1946:1. te. alapján minden állampolgár felé, akiket a demokráciának kötelessége is megvédenie. Ne méltóztassanak félreérteni. Én koalíciós párt képviselője vagyok, akinek természetesen a koalíció és a demokrácia érdekében kell itt" felszólalnom és_ ezt szíves-örömest tesz-çm. De éppen a koalíció és a demokrácia érdiekében kötelességem az említett közjogi és alkotmányjogi szempontok figyelembevételével a kiskereskedőket és kisiparosokat a mondott jőve-; del ? mértékhatár ig megvédenem és azonos sorba állíttatnom azokkal a fixfizetésű alkalmazottakkal, akiknek jövedelme nem haladja meg az 1500 forintot. Éppen ezért ugyanúgy, mint Dávid János képviselőtársam tette, nekem is kórnem kell, hogy a jövedelemtöbbletadó értékhatáráig a kisiparosság és a kiskereskedelem az első kategóriába tartozzék. ; Engedtessék meg nekem, hogy alapgondolatomat folytatva, rámutassak azokra az ae-gáIvokra, amelyeket csak súrolt, érintett Dávid János képviselőtársam,, és auxelveket azon az iparosnas-gyülésen és a kereskedők egvnémely nagygyűlésén is hallottam és kiéreztem. Legyein szabad r>< nemzeti vagyonnak egy újabb megfogalmazásait elmondanom, lamiely szerint nemcsak az a nemzeti vagyon, ami ingókban és ingatlanokban kifejezhető és megfogható, miért nagyon jól tudjuk, hogy a háború ós a harcok ezeket a fogható, ingó ós ingatlan vagyonokat semmivé teJtték, hanem vían'egy sokkalta nagyobb és folyama o sabb nemzeti vagyon, ez pedig a nemzet tagjainak tehetsége, rátermettsége, munkaikészsége. Ezt a, nemzeti vagyont kötelességünk megvédnünk. Dávid János képviselőtársam is súrolta ezt a Droblémát, hogy az emberekben feltüremkedik az a gondolata lehet-e, van-e mód. arra, hogy tovább dolgozzunk, termeljünk, a magunk, leszármazottaink és a nemzet javára üolgozzunik és munkánk gyümö^seit mégszerezzük. Azokat (a < rendelkezéseket, amelyeke 4 a f kormányziait kiad, ebből a szempontból is méltóztassék megnézni, mert amikor a kor- . mányzat politikát f oly tat, akkor gazdaságpolitikai irányt szab á nemzet életének, és tudtommal a koaliciós kormányzat mostanáig olyan gazdúíságpolitikai irányzat mellett szögezte le magát, — a demokratikus pártok • vezetői is kifejezték és a kormányzat, élén Dinnyés minisztereinöik úrral, szin'.én kinyilatkoztatta — amely magánkezdeményezést, a kisipart és a kiskereskedelmet is védeni kívánja. E 1 fogadom azt a választ, (amelyet a miniszter úr a MÁV-konzumokkal kapcsolatban adott, de kénytelen vagyok leszögezni azt, hogy nem veze f jóra az olyan rende kezes, amely megkülönböztetést tesz. MÁV-konzum, más'szövetkezet és önálló kiskereskedők évi december hó ló-én, szerdán. 160 között. Sok-sok más ilyen megkülönböztető intézkedést momdba'mék, így például azt, hogy míg a magyar kiskereskedelem és kisipar eddig összesen csak 700.000 forint hitelt kapott, addig most két hete, csak ia MÄVkonzum 20,800.000 forint forgó lökét künott íVERTES István (mdj: A Hangya is kapott! Támadták a Hangyát!) Én örülök annak, ha a kormányzat biztosítani'tud ilyen és ehhez hasonló, v?gy még nagyobb hi 1 eleket is, csupán azt kell kérnem- az egyenlő e bánás elve alapján, hogy ugyanez biztosítassék azoknr'k a kisegyedeknek is, akik összetevői, tagjai ennek a nemzetnek. És itt ismét a nemzeti vágyom általam adott fogalmazására és a ' gazdaságpoli ikiaá irányzatot illető gondolatomra kanyarodom vissza, is midőn azt kérem, nem a miniszter úrtól, aki most talán válaszra készül és választ fog adni nekem, hanem magától a kormányziaitltól, hogy végre szabja meg isizt a gazdaságpolitikai irányt, amelyet a jelenbein és akár csak rövid időre is, a jövőben folytatni kíván, hogy azt megtudják a kisegyedek, nem reakciósok és nem fasiszták, hrnetm. tisztességes dolgoskezű magyarok, kisiparosok és kiskereskedők, önálló, egyéni kezdeményezéssel bíró gazdasági kisegyediek is, és biztosítékot kapjanak tarra, hogy jelenük és jövőjük biztosítva vam. Ezt kívántam elmondani, és kérem nem a kereskedelemügyi miniszter úrtól, feinem az összkormánytól, hogy ebben a kérdésben a közeli jövőben akár a parlamentben, akár más fórumon tegyen nyilatkozatot. (Tops a Ház m nden oldalán.) t ELNÖK 1 : Rónai Sándor miniszter úr az interpellációra válaszolni kíván. RÓNAI SÁNDOR miniszter: T. Ország gyűlés! Magánbeszélgetésekben többször kifogás tárgyává tették az interpelláló képviselő urak, hogy az interpellációval érintett miniszter nincs jelen, és nem ad választ az interpellációra. Eme magánbeszélgetések kapcsán hallott véleményekkel most ellentétben szólalt fel a képviselőtársam és nem kér választ. (SZOLNOKI István (kg) : Nem aizt mondottam!) Én ennek ellenére mégis isúlyt helyezek arra, hogy egy pár szempontra rámutassak, anélkül azonban, hogy ezt a kormáuy_ végleges válaszának kellene tekinteni. (SZOLNOKI István (kg): Helyes!) Annál inkább mondom azt, hogy a válasz nem végleges, miután a képviselőtársaim alkotmányjogi kérdéseket vetett fel és köztudomás szerint én nem vagyok jogász. A kormány ezekkel az alkotmányjogi aggályokkal szemben bizonyára a legilletékesebbçt: az igazságügyminiszter urat fogja megkérdezni és ennek alapján fog választ adni, hogy jogászilag i,s alá legyen támasztva a képviselő úr interpellációjára való válasz. • r , Addig is azonban, amíg a kormány részéről ez a válasz elhangzik,' kötelességszerűen és az ügv érdekében, izuz érintett igen értékes társadalmi réteg érdekében is, a kisiparosok és kiskereskedők érdekében ne vegyék tőlem rossznéven képviselőtársaim, — azok sem, akik interpelláltak, azok sem, akik ezután fognak interpellálni ezekben a kérdésekben — ha az* kérem, hogy méltóztassanak az anyagot jobban megvizsgálni. Nem szeretném, ha félreértésre adnia ez 'alkalmat, én nem szeretek sem atyáskodni, sem