Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-45
1083 As országgyűlés Í5. ülése 1M8. évi február hó lS-án, pénteken. ••';-.. 1084 élést, szolgálja-e iá demokrácia érdekeiit. Nem hiszeim, hogy helyes, lenne az, amit Vészy képviselő úr mondott. Nem lelhet elválasztani a jogot; a. politikától, mert a jog semmi egyéh mint a társaidallimi együttélés feiltet-ele*. Ez pedig politikai kérdés, még hozzá elsőrendűen politikai kérdés. És ebből- következik az, igen t. Országgyűlés — nem akarom sokáig igénybevemni idejüket és nem akaroni, hogy elhúzzuk a tárgyalást (KISS Ferenc (félegyházi) (md): Nyolcig itt ülünk!) — hogy nemcsak a törvényalkotás fontos, — ezt különösen Erőss képviselőtársamnak: egy közbeszólására jegy" zem ímeg — haneini igenis elsőrendű fontosságúak azolk, akik a törvényeket alkalmazzák(EiKiÖSS János (kg): Ez helyes is! Jó törvényhez jó bíró kall!) Ugyanis a legjobb törvény alapján is lehet rossz ítéleteket hozni és a rossz törvények alapjaim is lehet jó ítéleteket hozni. (ERÖSiS János (kg): így van! A törvény lehet jó. a bíró leheti rossz! — P, ÁBRx4HÁM Dezső (md): Ezért nem szabad a fellebbezési lehetőségeket elzárni!) Erről fogok beszélni. Halász képviselőtársamra vonatkozik a következő megjegyzésem- Az 1911:1. te, azt mondhatnám, mint törvényalkotás (VARGA •• László (dn): A legjobb!) egyike a iegkompaktabb magyar törvényalkotásoknak. (HALÁSZ Aladiár (r): Megengedem!) Látszik, hogy egy ember egész élete tudományos munkálfcodáisának eredménye volt. Az 1911:1- törvénycikkmek nem az volt a hibája, hogy elyonafr kozott az, élettől, hanem az volt a hibája, hogy olyan bínáte kezébe került. akik ennek a törvénynek szellemiét nem. érteitek meg, mert még mindig az írásbeliség alapján akartak dolgozni s az írásbeliség szabályait igyekeztek * figyelembe venni akkor is, amikor ^ a somimás eljárási törvény alapján dolgdzítaj:. így lassankint teljesen eltért a gyakorlat a törvénytől, de nemi jó irányban, hainem rossz irányiban, mert megijedtek a perrendtartás szabad mérlegelésétől, amelyet még a sommás eljárás 18 évi életbenléte alatt se,m tudtak megszokni;, ragaszkodtak a két tanúhoz és az egyéb kötőit bizonyítási rendszerhez) úgyhogy a vége az lett, hogy a polgári perrendtartás alatt úgy, ahogyan a képviselő úr .mondotta, hosszaibibak, lettek a perek, mint! akár az 1868-as, akár az 1893-as törvények alapján- De ez éppen azt bizonyítja, mennyire fontos, hogy kik alkalmazzák a jogot és különösen fontos ez egy fejlődő demokratikus rendszerben. Az a baj, amit itt. Székely képviselőtársam mondott, hogy a bírák hehódoltak a demokráciának. Nos hát: nem olyan bírák tudnak demokratikusan ítélkezni, akik behódolnak a demokráciának, hanem azok a bírák, akik eredetileg demokratikus érzelmű bírák (Ugy van! ügy van! a kommunistapárton.) és legfeljebb az történhetett meg velük, hogy a Horlthyreindszer alatt ezt a demokratikus érzést nem tudták ítélkezéseikbe belevinni. Annál a bírónál, aki behódolva a demokráciának, igyekszik ítélkezni, nagyon gyakran kiütnek az antidemokratikus foltok és nagyon gyakran tévednek belei _ olyan ítélkezésekbe, amilyeneket a demokratikus retndszer nem tehet magáévá. Sajnos, egy nagy baj van a bíráskodásnál. Ez a m agy baj az, hogy imtost antidemokratikus. Sajnos, nagyon kevés bíztató jel van arra, hogy rövid időn belül demokratikussá tudjuk átalakítani. Miért! Mert nincsenek demokratikus jogászok! Én, aki meglehetősen jól ismerem az ügyvédi kart sajnos, nem tudok osztozni Orbán képviselőtársam optimizmusában^ hogy egy ügyvédekkel felfrissített bírói kar jobban meg fog felelni a demokratikus követelményeknek 1 . (ERŐSS János (kg): Ajaj! Az csak rontana ínég! — Derültség-) ',. Akik régi munkásmozgalmi emberek voltunk, nagyon jól tudjuk, hogv nemcsak bírák nem voltak tagjai a szociáldemókratapártnak, hanem jogászok sem voltak tagjai, telkíntet nélkül arra, hogy ügyvédek voltaire vagy bírák. • ^ A jogász — amint én többször elmondottam — állapjában véve konzervatív felfogású: van benne egy paragrafus-fetisizmus és még •ha hajlandó lenne is megérteni, hogy az a társadalmi berendezkedés és az a politikai szervezed amely volt, nem jó» nem tud elmozdulni a törvények talajáról, ment ő jogász és ez kiüt még azoknak a jogászoknak munkáján is, akik most, a felszabadulás után öntudatra ébredteik és a demokratikus pártokbajn. becsületesen dolgozva keresik a imaguk érvényesüléséit vagy a maguk munkaterületét. (ÉliÖSS János (kg): Látszik a behódoltság!) Ezekben sem lehet annyira hízni], hogy azf mondhassuk: ha ezeket behelyettesítjük, akkor megváltozóik az egész bíráskodás iránya. És itt valn az óriási baj! (Mozgás az ellenzéken.) Hiába csapja össze a kezét Aiivinczy képviselő úr, mert ez igenis, így van. Ez a helyzet. Sajnos, ezt tapasztalatból tudjuk. Itt egy mód van, -amire egyik képviselőtársam célzott: az egész jogi oktatást meg kell reformálni, (SOMOGYI Miklós (kp): Helyes!) mégpedig' nem úgy, maint ahogyan egyik, — mostt már nem tudom, melyik — képviselőtársam mondotta. Ha szabad mondanom: maga az az egy körülmény. • hogy az egyetemi oktatás még a jogi kar tekintetében is a kultuszminiszitériumhoiz tartozik, az ügyvédi és bírói vizsga pedig az igazságügy minisztériumhoz, múlatja, hogy itt két teljesen különböző .irányú oktatásra va,n szükség. Állítom, hogy a mi jogi egyetemeink nem tanították meg a jogászokat jogászilag gondolkozni. (Ügy van! Ugy van!) hainem arra igyekeznek, hogy megtanítsák a kereskedelmi törvényre — nein a kereskedelmi jogra —> a váltótörvényre, a bünteitőtörvényikönyre, stb.-re. Kikerültek onnan jogászok, akik esetleg kitűnően tudták a törvényeket,^ de nem tudtak jogászilag gondolkozni. Ete most, igen t. Országgyűlés, mi isszuk meg eiDineik a levét- mert' azok az emberek ma sem tudnak máskép^ csak törvényeken keresztül gondolkozni és erről a területről metai lehet őket elmozdítani arra a területire, amelyik a demokratikus jogailkptásnaík, jogszolgáltatásnak céljára használható lenne. Bt van a haj. E« amíg mi egész jogi oktatásukat irgalmatlanul fel nem forgatjuk és inem állítjuk be az egyetemet a jogászi nevelés szolgálatába!, addig tudhatunk toldozni-fo Időzni, de nem tudhatjuk a mai jogászeágot elmozdítani erről a vonalról. (Ugy van! Ugy van!) ^. Hogyaln lehet mégifi^ eizten segíteni! Az igazságügyi kormány két módon óhajt ezen segíteni. Az egyik a laikus bíráskodásnak minél nagyobb területre való bevezetése, (Helyeslés a kommunistapártról. — Egy \hwig a néppártról: Pártalapon"?!) mert akkor a hivatalos bírónak ezt a törvénytudását kiegészíti és ellensúlyozza a dolgozó népnek egészsége«' jogérzete. Ezt azért hangsúlyozom, mert a
