Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-45

1075 Az országgyűlés 45. ülése 1$48. tartom.- Amikor büntetőügyekben kritizálni vagyok bátor, illetőleg kételyemet fejeztem ki annak abszolút fennállása iránt, nem abban kételkedem, hogy a szakbíró nem ismerné az ügyre alkalmazható és alkalmazandó jogszan bályokat, nem tudná,, hogyan és minő formák betartásával kell az ítéletet kiszabni. Egészen másra gondolok. Arra gondolok» ami a bírót voltaképpen szakbíróvá kellene, bogy tegye, hogy nagyobb tudással rendelkezzék az előtte leperdülő, bontakozó események helyes értékelésében, mondjuk egy tanúvallomás megbízhatóságának megítélésében, egy , magatartás lélektani értékelésélben; ebből a szempontból nálunk is, .de mondhatom nyugodtan- a külföldi országokban is az a helyzet, hogy a szakbíró éppen, olyan laikus, éppen _ olyan hozzá n

em értő a taínúvallomások pszibológiája, < vádlottak; psKihológiája tekintetében, mint akármelyik most először leülő Schöffe-bíró Nem akarom lekicsinyelni a - szakbíróságot, 3 hivatalnokbíróságot, amikor megállapítom, hogy éppen ezen a pontom nem bír azzal a különleges kvalifikációval, amelyet talán a mái adottságok mellett nagyon nehéz is megszerezni, de viszont akkor ne állítsuk azt, hogy éppen ebben a pontban fölényben volna a laikus bírósággal szemben. Azt hiszem, hogy a népbíráskodás kiterjesztése lehetővé fogja tenni a bíráskodás egységesítéséit is, az uzSorafeíróság és sok más egyéb különbíróság is beleolvadhatnak . ebbe az egységes bíróságba, azután csak a kisebbsúlyú ügyek lesznek azok, amelyek kivételképpen a hivatalnokbíróság kezeiben fognak maradni. Nem lebecsülése és nem megsértése a szakbíróságnak az, ha laikus bíróságot vonunk bele a bíráskodásba, mind fokozottabb mértékben, mert ha lebecsülésnek, megsértésének tekintenék, akkor Angliában és az Egyesült Államokban igen hosszú idő óta állandóan más sem történnék, mint a szakbíró megsértése. Jól tudjuk pedig, hogy nem ez történik, hanem a. népbíráskodálsinak igen mélyreható és igen messze kiterjedő gyakorlati alkalmazása. Áttérek egy másik pontra. Jvz indokolás szerint fontos szempontnak tartja az ítélkezés'bem az igazságügyminiszter úr a korszerű gyorsításit. Ezt azzal indokolja, hogy mind a polsrári per, mind a bűnvádi eljárás úgyszólván célját téveszti, ha a jogvita nem intéződik el kellő időben, illetőleg, ha a büntetés nem kíséri nyomon a bűncselekmény elkövetésiéit. Azt hiszem,, nincs senki, aki ezt, így ahogy van, alá niem írná, A magam részéről! azonban ezt' a' megállapítást megtoldanám valamivel. A késedelemnek semminemű más ágazatában nincs olyan súlyos következménye, mint éppen a jogszolgáltatás terén. Súlyos és helyrehozhatatlan következménye. Bárminő más ágazat elintézheti az aktát előbb ée elintézheti utóbb; helyesebb, ha előbb intézi eh számos jogos érdeket véd meg, ha előbb intézi eli, de nagyon sokszor utóbb is éppen olyan jól intéz" hető el. A jogszolgáltatásnál más az eset. Itt a késedelem egyenesen az elintézés kvalitásának, megbízhatóságának a rovására megy. Ha nem tudunk gondoskodjni arról, hogy tárgyalás ;• % ítélet a cselekmény, illtetve a/ per megindulása után igen rövid idő múlva történjék mesr, az eredmény az lesz, hogy azok a tanuk, akiknek vallomására épül közvetlenül az ítélet is. a legjobb akarat melltett is elvesztik az évi február hó 13-án, pénteken. 1076 I eset részleteire vonatkozó emlékezet'beli tudomásukat és valóban csak a hamis tanú Illesz, az, aki még később is nagy precizitással és pontossággal fog minden megkívánt részletre visszlem'lékezíii. (Zaj.) A polgári perrendtartásban is sok kísérlet történt a gyorsításra. A legnevezetesebb, saj-~ nos, azt mondhatnám, hogy csődöt mondott kísérlet az 1911:1., amely a nálunk uralkodó való

x élet ismeretének teljes negligálásával, hogy me mondjam, hiányával

1 hozatott meg és amely a gyakorlatban minden mozzanatában megváltozott. A közvetlenséget", a szóbeliség'et, a tárgyalás egységét kívánta szolgálni, s mi lett belőle ehelyett? Az éleit itt is kierőszakolta á maga számára saját szempontjainak érvényesítését, azonkívül számos olyan ok is közrejátszortt, amelyekre itten részletesen most nem lehet kitérnem, a lényeg az, hogy valójában a bizonyítékok adagolásának rendiszere sokkal fokozottaíbb miértekben érvényesük ebben a perremdtiartásí időszakbáni, úgyhogy a pereik maddnem olyan hosszú ideiig tartottak, mint régen a rendes perek. Azért tartottak ilyen hosszú ideig, mert egy helytelen törvény, egy helytelen elgondolás alapján fogták meg, illetve kívánták megfogni ezt a kérdést, és az élet mutatkozott erősebbnek. Nagyon félek, hogy ugyanerre az útra tévednénk akkor, ha. most az ihstaneia-rövidr téseket fogjuk polgári térem

1 is megkísérelni. Igen sok okunk van arra, amiért aíz instancia1 ehetőség hármasságához és ahhoz, hogy a fővárosban székelő legmagasabb fórum kulminálhasson elvben a legtöbb perben, ragaszkodnunk kell. Egyik oka talán, az a körülmény, hogy nálunk az írott jog hiánya igen nagy szegmentumokra terjed " ki. Ez oly bizonytalanságot von maga után az ügyek előrevaló megítélésében(, amely szükségessé teSzi^azt, hogy a'bíráskodás terén legyen egy* egységes központi fórum, amely kiogyeíítheti az egyes egymástól távoleső terrénumokon történő különböző ítélkezési formákat. Van persze ennek sokkal mélyebb oka is. A bizonytalanság arra is vonatkozik, hogy és mint fogja a bíróság az ügyet megfogni, és ebben az iránybaln) alakullit ki a mi közvéleményünknek az a felfogása, hogy: fellebbezni, hogy n felülvizsgálás lehetőségéit fenn kell tartani addig, ameddig csak lehetséges. Ezt a törvényt megszüntetheti egy törvény, amely kimondhatja azt, hogy ezentúl egyfokú fellebbezés varn s csak egészen kivételes esetekben lehet szó egy imásodfokú fórumról. Mi fog ezután következni? H

a egy törvény ezt a hatalmi szót kimondb'a, végte

: lenül el fognak szaporodni a perújítások, é« ezen a hátsó ajtón fog belekerülni az a -revízió, amit az első ajtón nem! engedtünk be, be fog " kerülni hátrányosabb és nehézkesebb körülmények között. ** Ebből szeretnéan azt .a konzekveínieiát levonni, hojgy az instaneia-rövidítést korlátozzuk/talán a bűn tető szakaszra, ahol imár megfelelő előmunkálatok történtek ebben aiz irányban, mert a közönség ezt már bizonyos ívonatkozásban megszokta. Ha tehát korlátozniunk kell a gyors elintézés érdekében, ezt itt, szívesen látom. A másik oldalon a gyorsaság elérését csak egy módon vélem kimunkáihaitóniaik, ha legalább is az elsőfolyamodásu bíróságokat oly mértékben, szaporítjuk meg^ hogy az ügyek gyötrs elintézése lehetővé váljék. Ismeírjük és