Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-45
1041 Az országgyűlés 45. ülése 1948. évi február hó 13-án, pénteken. 1042 való elemek, ezeknek a száma azonban elenyésző» különösképpen na más 'hivatasköröket nézünk- Téves általánosítás volna, tehát a bírói kar meg Jnem felelő, konkrétebben antidemokratikus mentalitásáról ós magatartásáról beszélni. Itt megmondom azt is» hogy az a törvény javaslati, amelyről az előadó úr is említést tett és amelyet most osztottak szét a kép.viselők között, amely* arról szól» (hogy a bírák áthelyezhetők, nyugalomba helyezhetők, komoly agodalommal tölti el pártunkat, mivel azonban hihetőleg ez, a tör vény javaslat hamarosan a parlament elé kerül» ezzel kapcsolatos észrevételeinket és aggodalmainkat majd ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál fogjuk "előadni. T- Országgyűlési! Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a múltban, amikor a szociális gondolat még csak gondolat volt és valóra nehezen válhatott, éppen a bírói gyakorlat volt az» amely törvény nélkül, sőt gyakran a törvény betűi ellenére is kereste és megtalálta annak módját hogy miképpen lehet az elesetten, a szociálisan gyöngén segíteni. Rendszerint az volt a helyzet hogy a törvényhozás csak utólag szentesítette törvénnyel azt, amit a bírói gyakorlat esztendők munkája árán kibányászott Lépten-nyomon szemrehányást {hallunk, hogy a bírói kar tagjai nem értik meg az új idők új dalait és ellentétben állanak a demokrácia elveivel. Én ezt a megállapítást tapasztalatom szerint nem találom indokoltnak (14.30) és a z t tartom, hogy a bírói kar magasértéküségének éppen az a fémjeizője, hogy nem hódol Ibe pillanatok alatt új eszméknek, hanem időn és divaton túl keresi a humánumot és az igazságot. (ILKU Pál (kp): A demokrácia nem divat!) Kíméletlen hangú sajtótámadások jelennek meg meglehetősen sűrűjj és támadnak egy-egy bírót azért, mert ítélete -ennek vagy annak nem tetszik. (Elnök: IMPLON FERENC — 14.31) Elfogadom, hogy a bírói ténykedés is lehet bírálat tárgya, de a bírálatnak tárgyilagosnak kell lennie és annak, aki a bírálatra vállalkozik, a tényállást tökéletesen ismernie kell- Arra is nagyon vigyáznia kell a bírálónak, bogy ne legyen szenvedélytől elvakult és hangja ne legyen oik nélkül bántó. Úgy értesültem. — lebet, hogy tévedek — hogy az ligazságügyminiszter úr elvi álláspontja az, hogy az ilyen támadásokkal szemben védekezést kereső bíró résziére nem, vagy legalábbis nem szívesen ß dja meg a! felhatalmazást, hogy a bíró elégtételt szerezhessen az őt becsületében ért sérelem miatt ,a bíróság előtt. Ha ez valóban így van, ezt ( igen fájlalnám és arra kell kórnem az igazságügy miniszter urat, hogy változtassa meg véleményét, mert «hiszen mindenkinek, s így a bírónak is megvan a joga ahhoz, hogy becsületét megvédhesse. A másik aggasztó jelenség, t Országgyűlés, amely a közelmúltban ismételten előfordult, atz. hogy a bírósági tárgyalóterembe 50—60—100 főnyi tömeg tódjul be JÖS terrorisztikus hangon követeli, hogy a bíróság az előtte álló vádlottat mentse fel vagy ítélje halálraA kívánság, sajnos, a legtöbb esetben teljesül is. A Jbíró ítélkezésében csak két szempont érvényesülhet: a törvény és a bíró lelkiismerete; (Ugy van! a néppárton.) haimiadik szempou. tot ott- érvényesülni engedni nem szabad. (Ugy van! a néppárton-) Kérem és elvárom az igazOBSZÁGGYÜJJJSI NAiFLÓ ll, ságügyminiszter úrtól, hogy ha ilyen esetek előfordulnak,^ indítsa meg a fegyelmi eljárást az ellen a bíró ellen, aki ilyen körülmények között vállalkozik arra, hogy ítéletet mondjon. (Helyeslés a néppárton.) A külön bírói státus visszaállítása örvendetes* nagy kár a.zonbam, hogy a bíró így sem kaphatja m eg a szegény országtól még a létminimumot sem. Megfontolandó lenne, vájjon nem volna-e időszerű újból megadni a lehetőséget arra, hogy a bírák mint választott bírák működhessenek és így nekik való, hozzájuk illő munkakörben szaporíthassák valamelyest szerény jövedelmüket. Természetesen megfelelő^ kauté Iákat kellene felállítani, hogy a viszszaélésnek még a lehetősége is ki legyen zárva. ' Az igazságszolgáltatás másik igen fontos tényezője, az ügyvédi kar, amely a szabadság" jogoknak, a függetlenségnek» a haladó eszméknek és ai demokráciának mindig zászlóvivője volt, ugyancsak igen kedvezőtlen, igen sanyarú helyzetben van. Sajnálattal állapítom meg» hogy az igazságügyi tárca költségvetésében semmi olyat nem látok, ami ezen az állapoton változtatni iparkodna. Az Országos Ügyvédi' Gyám- és Nyugdíjintézet támogatására a multévi költségvetés 330-000 forintot állapított meg. A jelenlegi költségvetés ezt mindössze 10%-kai emeli fel, pedig ennek az intézménynek rengeteg szociális terhet kell viselnie, özvegyek ós árvák könnyeit kell letörölnie. A pártfogó ügyvédek és az ügyvédi kamarák támogatására a költségvetés — bocsánat; a kifejezésért — borravalón.aík is alig tekinthető 38.000 forintot irányoz elő. Ezt a szükkeblűséget • annál kevésbbé értem, mert tudom, hogy egyrészt az ügyvédi /kar értékének, másrészt az ügyvédi kar _nyomorúságánafe alig vam az igazságügyminiszter úrnál nagyobb ismerője. Ami a bírósági épületek karbahelyezését és az elpusztult berendezési tárgyak pótlását illeti, azt tartom, hog'y az igazságügyminiszter úr ebben ä tekintetben tútszerény és túltakarékos. A budapesti bírósági épületeken folyik ugyan egészen lassú tatarozás, de nem tudom, tud-e az igazságügyminiszter úr arról, hogy a budapesti törvényszéken és a budapesti központi járásbíróságon még csak most, egykét héttel, ezelőtt, cserélték ki a szakadt papíroslapokat az ablakokon üvegre — de csak szimplán — *és ha nem lenne olyaix enyhe a tél, mint amilyen enyhe, a bírói munka bizony megakadt volna. Részletkérdés, de jellemző és megemlíteni azt a szomorú tényt is, hogy egyetlen középületben 'sincsenek olyan elhanyagolt mellékhelyiségek, mint a bírósági épületekben. Azt hiszem, hogy ez nem is költség kérdése, hanem az épületgondnokokat kellene^ az igazságügyminiszter úrnak jobban ellenőriztetnie, mert ez a helyzet kultúránkra igen rossz fényt vet és azt hiszem, könnyen lehetne rajta segíteni. A tárca költségvetéséből kitűnően^ az igazságügyminiszter úr az eddigi büntetőintézetek túlzsúfoltsága miatt új büntető intézetek felállítását is tervbevette. Ezzel kapcsolatban legyen szabad felhívnom az igazságügyminiszter' úr figyelmét arra. hogy értesüléseim szerint a budapesti gyűjtőfogházban a vizsgálati foglyok és az elítéltek tekintélyes részének fekvőhelye nincs, a puszta földön, kövön feküsznek: ha v-a n pokrócuk, azt dobják le oda és azon törik a fejüket, vájjon feküdjenek-e rajta, vagy takaródzzanak-e vele. Ezek 66
