Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-45

1039 Az'Országgyűlés 45. ülése 1948. évi február hó 13-án, pénteken. 1040 bírákat, jó jogászokat akar adni a magyar demokráciának. Magnaud jó bírájárnak a törvény hézagai között vagy a törvény eltemére kellett szol­gálnia a korában éppen átalakulóban lévő társadalmi igazság átformálását. Mi azonban Qizt akarjuk, hogy jió törvények testesítsék aneg új társadalmunk szellemét és a jogszabály társadalmi tartalmát értő bírák ítélkezhesse­nek e társadalmi rend követelményeinek meg­felelően. Tisztelettel kérem, méltóztassék a költség. vetést általánosságban és részleteiben is el­fogadni. (Taps a kormánypártokon.) t ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt «,zóüokok közül? HEGYESI JÁNOS jegyző: Székely Imre Kálmán! SZÉKELY IMRE KÁLMÁN (dn): T. Or­szággyűlés! Az igazságü.gymiaiis-2Stiérium tár­cájának költségvetése világos, áttekinthető, tételei részletesein indokolva vannak, amiért teljes elismerés jár.* Ennek a táreának a költ" ségvetése előnyösen különbözik az egyéb tár­cák költségvetésétől azért is, mert beszámol a minisztérium egyévi működésléről, sőt nagy •vonásokban a közeljövőiben tervezett munka" (latokról is képet fest. Az előadó ár most el­hangzott igen értékes beszédében még széle­sebb perspektívát tárt a t. Országgyűlés elé* olyan igazságügyi terveket is bejelenteti, -amelyeikről^ . a költségvetés nem szólt* Elől járóban megmondhatom, hogy pár­tunk úgy mint eddig is tette, mindazokat a törvényjatvastlatokat, amelyeket iaz ország ér­dekében alléknak tart, megértő kritikával fogja fogadni és részt fog venni abban a munkában, hogy a kor kívánalmainak megfe­lelő törvények kerüljenek a Corpus Jurisba és váljanak a magyar élet alkatelemeivé. Kár, hogy a költségvetés bevételi tételei között nem szerepelnek — mert nem szerepel­hetnek — r azoik a bélyegben és készpénzben lerótt illetékek, amelyeket a jogkereső közön­ség visel. Ha ugyanis errte meglenmle a mód, akikor^ kiderülne, hogv az igazságügyi tárca valójában nem deficites, az igazságügyi tárca kiadásai nem terhet jelentenek az államra nézve, mert a tárc a kiadásainak megvan az ellentétele, sőt valószínű, hogy a bevételek meg is haladják a kiadásokat. Meggondolandó lenne, t. Országgyűlés, vájjon azt a pár esz­'tendőn keresztül dívott gyakorlatot, hogy kü* lön törvénykezési bélyeg voilt használatban, ne vezessük be újból, ha másért nem, statisz­tikai szempontok miatt. Áttérve most már az igazságügyminiiszté­ritum tevékenységéinek főbb fejezeteire, min- • denekelőtt őszinte elismerésemet kell kifejez" f (nem az igazságügyminiiszter úrnafc azért, amit nem tett. Nevezeteisten olyan jogszabályözön zúdul a nagyközönségre, hogy nemcsak, a Itókus közönség, hanem a jogi szakértők is elsüllyednek ebben a jogszabály óceánban. Az ágazságügymánisztlérium csak a legszüksége­sebb mértékben hozza a parlament elé tör­vényjavaslatait, rendeletei pedig igazán kis­számúak. Ma már ott tartunk, t. Országgyű­lés, hogy az a jogi axióma, hogy a törvény inem tudása; inem mentség, ailig-alig tartható fenn. Amákor tehát elismeréssel adózom az igaziságűgyminiszter úrnak, hogy ebben a rendte'letdömpirigben nem. vett részt, arra ké* rem, hogy mint a jogszabályalkotás legfőbb őre, hasson oda, hogy a rendeletek csak a szükségparaaiesoltta mérvben és termés-zetewen minél világosabban és szabatosabban megszöve­gezve jelenjenek meg. A tárca költségvetése említésit tett arról a, szerepről, amelyet az igazságügyminaisztiérium az országyűlési választásokról szóló 1947. XII. te. megalkotásánál tö'ltött be. Igaz, hogy a választási törvény mióldosításának kezdemé­nyezése inkább a belügyminiszter úr hatáskö­rébe tartozik, mégis ezt az alkalmat is feí kell használnom arra, hogy megemlítsem, mennyire szükség van körszerű, minden visz­szaéilást kizáró és valóban, demokratikus vá­lasztójogi törvény minél /előbbi megalkotá­sára, egyrészt mert sokkal nyugodtabb lég­körben tárgyalható le egy ilyen törvény javas­lát, ha a választások napja még messze van, másrészt pedig a tapasztalat szerint sűrűn elő­fordult már, hogy az országgyűlés idejének lejárta előtt oszlott fel, ilyein vagy olyan ok­nál fogva, s ez esetben felesleges rázkódtatá­soktóil óvható meg az or&zág egy valóban de­mokratikus választójogi törvény segítségével. (LUKÁCS Vilmos (md): Ne legyen megint gyorstal palás.) T. Országgyűlés! Örömmel^ tölt el az a tény, hogy, az igazságügyi minisztériumban \új büntetőtörvényköiiiyv kidolgozásán fáradoz­nak. Valóban* a jelenlegi büntetö'törvénykömyv .megalkotása, óta eltelt 70 .esztendő elavulttá tette büntetőtörvényikönyvünket, amely annak­idején kiváló volt. Azok a novellák és azok a nagyszá­mú törvények, amelyek fczt a roskadt épü­letet tatarozni igyekeztek, a« áttekinthe­tőséget és kezelhetőséget bizony nagy mér­tékben zavarják és éppen ezért az igpzság­ügymiinásztériumnak ez a ténykedése is figye* lemre méltó, hogy ezt a sok jogszabályt mind az áláki, mind pedig az anyagjog tekinteté­ben, miként a költségvetés igéri, egységes rendszerbe, illetve gyűjteménybe iparkodik szorítani. Az immateriáliis javaknak és így ^elsősor­ban a becsületnek hatályosabb büntetőjogi vé­delme felette kívánatos és időszerű, különös­képpen azért, mert a párbaj, ez a barbár in* tézmény, amelynek az lett volna a szerepe, hogy a büntetőjog által adott csekély védelmet pótolja, hála Istennek mär idejét multa. Az igazságügy mâinàsztérium egyéb kodifikációs munkálatait, mint^ amilyen a magánjogi tör­vénytár kötelmi jogi részének törvénybe iktlaf­tása, vagy' éppen a munkatörvénykönyv meg­alkotása, pártom* is ugyancsak örömmel > fo­gadja, és ha ezek a törvényjavaslatok ide­kerüljek a parlament elé. szempontjait és kí­vánságait meg fogja jelölni és -az erre vonat­kozó munkából ki fogjla venni a részét Áttérve most már a bíróságok és ügyész­ségek feérdésére, ősizintén meg kell mondanom, hogy néhány aggodalmat keltő jelenséget lá­tok. 'íEl vagyok készülve rá., hogy ellentmon, dással találkozom, de lelkiismeretem szavára hallgatok, amikor, teljes őszinteséggel meg­mondom, hogy az az elismerés és a>z a tiszte­let, amelyet a bírói kar iránt mindenkor érez­tem, napjainkban sem ingott meg bennem, amikor olyan sok szó hangzik el arról, hogy a bírói kar mem áll hivatása magaslatán. Tu­dom jót', hogy ebben a testületben is akadtak a múltban és akadnak a jelenben is odajnem

Next

/
Oldalképek
Tartalom