Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-45
ÎOÎ29 Âz országgyűlés 45. ülése 1948. dunk ' lebontani, amelyekben akár csak egyetlen használhaitó lakás, is van, mégpedig éppen •az előbb vázolt és előttem felszólalt képviselőtáírisaim aMßl is megfelelő módon megrajzolt .lakásnyomor következtében. Ez is lassú inódja tehát a probléma megoldásának; de - mégis egy móid legalább a romhadőlt házakkal kapcsolatos városrendezési feladatok meigvalósítására. Igen nagy problémája a városrendezésnek a házhelyosztás kérdése. Amint tudjuk, Budapesten 4Ü.00Ü házhely igénylő van, míg a lakóháziak száma jelenleg mindössze 30.000. Buda : pesten tehát _ , a házhely igény löknek családi házzal való kielégítése csaknem megoldhatatlan feladat, már csak azért is, mert hiszen (13.30) ha 40:000 embert önálló családi házhoz kellene juttatni, ez azt jelentené, hogy a város lakott területe» a mostaninak többszörösére növekednék. Jól tudjuk, mit jelent ez közlekedésügyi szempontból. Valósággal nyomorúságos helyzetbe juttatnók ezeket az embereket. Erre való tekintettel már 1945-ben felvetettem az illetékesek előtt azt a gondolatot, hogy az embereknek saját lakás iránti vágyát —. összeegyeztetve a .városias kialakítással, továbbá a figyelmen ' kívül nem hagyható pénzügyi szempontokkal — csak úgy oldhatjuk meg 1 , ha a közművekkel ellátott utak közelében kertes, emeletes társasházakba telepítjük a házhelyigénylők nagy részét. Ilymódon valóban lehetségessé válik egy ökonomikus városrendszer kialakítása a házhelyigénylők ki elégi té s é vei egy i ele j ű leg. Meg kell még említenem azt, hogy az építésügyi problémák eddig a köztudatban nemigen voltak ismeretesek. Az elmúlt húsz év alatt óriási propagandát folytattunk, — egy kisded ~* csoportja a modern építészeknek — hogy a társadalomban tudatosítsuk ezeket a problémákat, hogy mindenki tisztában legyen a feladatok nagyságával és az egész társadalom egységes munkájára és részvételére hívjuk fel a figyelmet ezzel a problémával kap-. CiSiolatban. Szükség van arra, hogy oktatás útján, film- és egyéb előadások nagy számával elvégezzük ezt a tudatosító munkát. Szükség van továbbá a sajtó támogatására és munkájára is. Természetesen fontos, hogy a sajtó megfelelő módon tájékozva ' legyen, és az igazságnak megfelelően közölje az adatokat s ismertesse azokat a módszereket, amelyeik a lebonyolításhoz szükségesek. M>eg kell említenem, hogy az egyik reggeli lap két nap óta cikksorozatokat közöl erről a problémáról és például a mai napon kifejti, hogy 10—12.000 ember nem jutott lakáshoz a Közmunkatanács jóvoltából. Meg kell emlékeznem erről a cikkről azért is, mert ez, az ügT" kör nem a Közmunkatanács ügyköre volt. Ezt az ügykört az építésügyi miniszter az én személyes felügyeletem alá helyezte^ és a szükséges tisztviselőket is a minisztérium bocsátotta rendelkezésemre. Két nappal ezelőtt még 15.000 emberről beszélt a cikk, sőt vezércikk, mint akik a Közmunkatanács jóvoltából meni juthatnak lakáshoz. Ma már ez a szám 10— 12.000-re zsugorodott. Meg kell mondanom, hogy egyetlenegy ember sem volt akadályozva abban, hogy lakáshoz jusson, nem a Közmunkatanács, hanem a felügyeletem alatt álló osztály jóvoltából. Ez az ügykör a helyreállított lakások számláinak felülvizsgálata volt. A lakók már helyreállították a lakásokat, már bent laktak évi február hó 13-án, pénteken. Î030 a lakásokban és a helyreállítási költségeket kellett nekünk megállapítanunk. Ennek* az ügykörnek keretében ' 1946. augusztusában mintegy ,4000 aktát vettem át és az ügykör lebonyolításához 45 tisztviselőt, A munkát . azonban .nem lehetett elkezdeni, mert az akkori miniszter, Mistéth, egy új rendelet kibocsátását tervezte a lakáshelyreállítás költségeinek megállapítása tárgyában. Ez a rendelet október 13-án született meg, akkor lehetett hozzákezdeni az addig felgyűlt aktatömeg elintézéséhez. Az 1948. január 15-ig, tehát 15 hónap alatt beérkezett mintegy 11.000 aktából 7.308 aktát elintéztek, 3.697 maradt restanciában, és pedig azért, mert ezeknek több mint fele nein volt kellően felszerelve és így elintézhetetlen _ volt. Meg kell azonban említenem,, hogy minden, egyes darab elintézéséhez úgyszólván bírói * munka volt szükséges: műszaki kiszállás, a felek megidézése és a vitás problémák felszámolása. Beszédemet befejezve, arra kérem a sajtót és az összes illetékeseket, hogy ' az építésügy érdekében indítsanak megfelelő propagandát, hogy az közüggyé váljék és mindenki járuljon hozzája* saját erejével ahhoz, hogy a tár• sadalom ezt & valóban egyik legégetőbb problémáját el lehessen intézni. (Taps a kommunistapárt, a' parasztpárt és a szociáldemokratapárt soraiban.) ELNÖK: A címhez több felszólaló nincs feliratkozva. A vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. DARVAS JÓZSEF miniszter: T. Országgyűlés! A .tárcám költségvetésével kapcsolatos főbb problémákat tegnap az általános vita során már érintettem. A részletes vitában azonban felmerült néhány olyan kritikai szempont, néhány olyan mozzanat, amelyre — úgy érzem — mégis válaszolnom kell. A legtöbb szó a falusi lakásépítésről esett, és szinte kivétel nélkül minden szónok sürgette a falusi lakásgondoknak, a szegény parasztság nyomorult lakáshelyzetének megoldását. Ezt a sürgetést igaznak, jogosnak érzem, és ha személyes motívumot akarnék belekeverni, mondhatnám, hogy annál inkább Is. jogosnak érzem, mert én magam is éppen egy ilyen szegény paraszti házban születtem, tehát tudom, mit jelent ott élni és ott nevelődni fel. Ez a probléma évszázados probléma, mert a falvakban, a tanyákon és kint a majorokban a legembertelenebb viszonyok közt éltek » parasztok százezrei, milliói, főleg az uradalmakban, ahol — tudjuk — az állatok istállói sokkal különbek voltak, — sok helyütt valóban paloták voltak, villannyal, tégla- és betonalanpa! vagy padlóval — míg a cselédek ezrei és tízezrei olyan nádfedeles vagy szalmatetős rozzant, alacsony cselédlakásokban éltek, ahol egy konyhából. három-négy-Öt családnak a szobája is nyílott. Mi tehát egy szörnyű hagyatékot vettünk át, amelyet feltétlenül fel kell számolnunk. Kiss Ferenc képviselőtársam " v egy kissé önmagával vitázott, mert beszéde első részé" ben azt mondotta, hogy ő mint paraszt soha nem venne igénybe állami támogatást és a parasztságnak nem is szükséges állami támogatás, míg beszéde második részében kormánytámogatást követelt a kérdés megoldására- Én az ő önmagával való vitázásábaqi a második . -•-. - 65*...
