Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-45

1Ö27 Az országgyűlés 45. ülése 1948. ELNÖK: Képviselő úr, a költségvetési tárgyalás alkalmává;! 'nincs heszédmeghoszszabbítás. Méltóztassék befejezni. GAÁE FERENC (kg): A címet a magam ©s pártom nevében elfogadom. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton és a parasZtpárton.) ELNÖK: Szólásra következik a feliratkor zott szónokok közülj! HEGYESI JÁNOS jegyző: Fischer József! FISCHER JÓZSEF (szd): Igen t. Országgyűlés! Az építési- és közmunkaügyi miniez™ tlérinm egyike azoknak a minisztériumoknak, amelyek a legnehezebb helyzetben voltak akikor, amikor munkájukat meg kellett kezdeniük. Előtftem szólott 'igen t. képviselőtársaim már bőven fejtegették Magyarország és Budapest lakás viszonyait. Én ezzel kapcsolatiban röviden csak annyit közlök: köztudomású, hogy 1942-ben Budapesten 40.000 lakáéra lett volna szükség. 40.000 lakásigénylő volt Budapesten 1942-ben, tehát akkor, amikor Magyarország még gyakorlatilag nem vett részt a háborúban és amikor még a háborús rombolásíok nem voltiak. Ezt minden egyes alkalommal le kiell szögezni, mert nem szabad abban a tévedésben lenni, hogy a jelenlegi lakásviszonyok .a háború következtében álltak etlő. A háborús rombolások természetesen nagymértékben járultak hozzá ahhoz, hogy ez a 'lakásnyomor még nagyobb méreteket öltsönA lakásinyomorról nem kell sokat magyaráznunk. Ki kell mennünk a főváros bármelyik kerületiébe és körül kell néznünk Buda; pesten, amely idegenforgalmi propagandáinkban mint a Duna gyöngye, minit az ország ékessége szerepel. NagToin szép képeket, fotográfiákat szoktunk bemutatni Budapestről, a budai Duiniapartról és a főváros különböző látványos pontjairól. Ugyanakkor azonban a város belső területei, a Vll. kerület, a VI fkerüllet, vagy bármely része a városnak az én felfogásom és a modern építészet felfogása • szerint is lakhatatlan lakásokkal van tele. Amint tudjuk, ezeket az állapotokat az elmúlt kor társadalmi és gazdasági rendszere idézte elő. Most a minisztérium egy csődtömeget vett át. A legelső feladat volt a háború« pusztítások felszámolása, a legkézenfekvőbb .helyreállítási munkálatok elvégzése, a tetők • kijavítása, stb. Ezen az első perióduson — legalább is legnagyobbréiszit — túlvagyunk. Azt mondhatnám, ezt a feladatot körülbelül 80%-ig befejeztük. ;. Most azonban a minisztérium előtt áll még egy feladat, amelynek teljesítése nem oldható meg csupán azzal, ha új lakásokat •építünk a jelenleg tűrhetetlen állapotok közt lakók — majdnem azt mondhaStnám: hajléktalanok — számára. Hiszen a jelenlegi társbérleti rendszer csaknem azonos a haji oktalansággal. Amikor ma egy lakás egyik szobájában olyan-életmód folyik, amely alkalmas arra, hogy a másik szobában lía'kjók (életmódját zavarja, vagy nyugodt életéit lehetetlenné tegye, valóban hajléktalanságról! beszélhetünk. Nemcsak azok számára kell. tehát lakást teremtenünk, akik m

a egészségieden lakásviszonyok között laknak, hanem meg kell változtaánunk a városok és falvak tűrhetetlen lakásviszonyait is. Óriási feladat ez. Nagyon jól tudjuk, nlem három* set nem is hát, vagy tíz évnek a munkája. Itt egy hosszúlejáratú évi február hó 13-án, pénteken. 10,128 '•-. ..., programról van szó, mert hiszen ^"városrendezés hosszú évtizedek, sőt — akár azt is mondhatjuk — évszázadok problémája. Hogy ideyonatkozóLaig példát mondják, megemlítem a Rákóczi-út kiszélesítésének ügyét. A Rákóczi-út Budapest úthálózatának egyik tengelye. Mégis két háborúnlak kellett elkövetkeznie, hogy az egyik sarokház — azt hiszem, a Rákóczi-út és a Kenyérmező-utca sarkán lévő ház — aanely úgyszólván teljes egészében elfoglalta a járdát és állandóiam szerencsétlenségeknek volt okozója» egy véletlen szerencsétilensiég, egy bombatalálat következtében I eltűnjék a helyéről. Semmi más mód nein | volt rá, hogy azt a házat onnan eilitüintesséic. . > Mégis térveket kell készítenünk, mégpedig lehetőleg ideálterveket, amelyeket az-* m után a gyakorlati végrehajtás érdekében a >reallitásoknak megfelelő módozatok kitalálásával úgy kell kialakítanunk, hogy megvalósításuk ne évtizedekre vagy évszázadokra. húzódjék el, hanem Oegalábbis egyes részlteiéiben azonnal megvalósítható legyen. Ez | nehéz feladat. Erre a feladatra azonban valóban olyan mérnöki, olyan modern építészi gárda áll rendelkezésünkre, amely még ezeknek a bűvészmutatványoknak az elvégzésére is alkalmas. Rendkívüli akadálya a városrendezési tervek végrehajtásának a telkek magántulajdona. ' Nagyon jól tudjuk, ninfcs a világnak olyan gazdag állama, aanely képe»s volna készpénzfizetés ellenébe

n megváltani a városrendezési szempontból szükséges ingatlanokat. Mi, magyarok még kevésbbé vagyunk erre képesek. Itt is ki kellett tehát találnunk egy módozatot, hogy tiszteletben tartva a kormányzatnak a magántulaj dojiiTnaJl kapcsolatos elvi álláspontját, lehetőséget nyissunk a

. köz érdekében álló ki! sajátítások olyan foganatosítására, amely mellett épségbein marad a magántulajdon «Ive és a közükit mégis hozzájuthat azokhoz a területekhez, azokhoz a:z ingatlanokhoz, amelyeknek megszerzése múlhatatlanul szükség-s. Esz is bűvészmutatvány, amely csak a kisajátítási jog rieíoirmjának segítségével hajtható végre, A kisajátítási jogszabályok eddig módot adtak" arra, hogy vagy készpénzzel, _ , vagy — a tulajdonos hozizájárulása esetén — ingatlancsere útjain lehessen meg szerezni a megfelelő ingatlanokat. Ez tehát azt jelenti, hogy a kisajátítandó ingatlan helyett megfelelő értékű másik ingatlant kell a. tulajdonos! rendelkezésére bocsátani. Jól tudjuk, hogy mind az államnak, mind közületeinek, köztük a fővárosnak is, számtalan ingatlana van, amellyel megfelelő telekpolitikát, ingatlanpolitikát lehet és kell folytatni. Amennyiben ezeket az ingatlanokat a; kisajátítások érdeké- • ben szükségessé váló ingatianeisere céljaira rendelkezésre bocsátjuk, a kérdést meg tudjuk oldani. , Idevonatkozó javaslatunk a miniszter- • tanács előtt fekszik ós talán már eljutott a megisizavazás stádiumába. Ez a javaslat a városrendezőkért abba a helyzetbe kívánja jut- ^ tatni, hogy |aí város ingatlanaival a, köiz érdekében megfelelő módon tudjanak gazdálkodni. Ez-az akadály teháti elhárul' a javaslat elfogadásával, de semmiképpen nem gondoljuk azt, hogy ezzel á módszerrel a városrendezés öszszes problémáit egyszeriben meg lehetne 'ofl;dani. Nem! Azt is megtanultuk az elmul't három év alatt, hogy Budapest számtalan rombadőlt háza közül még azokat sincs mé-