Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-45
/ 9 ôt , uás országgyűlés 45. ülése 1948. törvényjavaslat az értelmetlen, ostoba és erX köücstelein hierarchiát, a polgári szemléletnek ezt a torzszülöttjét A belterjes gazdálkodás porobiémáját megoldó paraszt, ,a termelés eme* llését újítással, találmánnyal elősegítő munkás-technikus éppen olyan fontes munkát végez a maga területén, mint a betegség okozóit, a gyógyítás módját kereső professzor a laboraóriumbí m vagy a jó művész a, maga területéin. Nem az a döntő ~ és demokráciánk fejlődését jelenti az, hogy erről ma már nemcsak beszélhetünk, hanem egy olyan előkelő területen, mint a Kossuth-dij területe, meg is valósíthatjuk —, hogy. ki milyen területen dolgozik, hanem, hogy munkájának eredménye mennyire emeli a dolgozók anyagi és t. szellemi színvonalát. Rög,ön itt rá kell mutatnom a törvényjavaslatnak egy másik szempontjára; ez a nívó szempontja. Hadd mondjarn meg. hogy irodalombrn, művészetben és tudományban is egyre igényesebbek akarunk lenni és leszünk is, s a nívó nagy szempontját nem engedjük semminek sem alárendelni. Elég volt a reakció idejében a tialmi ér'ékek üzleti szempontból történt kolportáiásából. Az igazi művészek, írók és tudósok érdeke a nivó kérdésében is tökéletesen egyezik a dolgozók érdekével, amit röviden így lehetne kifejezni: minél tökéletesebbet, minél magasabb rendűt nyújtani az egyik oldalon, minél tökéletesebbel, minél magasabbrendűt kapni a másik oldalon. T. Országgyűlés! Mielőtt befejezném, engedjék meg, hogy — Ígéretemtől eltérően^ — a törvényjavaslat egyetlen részletkérdésére, ha csak röviden, néhány szóban is, mégis kitérjek. Tanító vagyok és bár demokráciánk szelleméből és törekvéseiből egészen természetesnek, magától értetődőnek tartom, hogy a nevelés kérdésének előmozdíására — ha jól tudom — öt díjat állapít meg a javasùa*, mégi s hadd mondjam meg, hogy ez a figyeleim különösen jólesik. A pedagógusok igen népes tábora, de ezen belül is a tanítóik a reakciós idők legmostohábban kezelt szellemi tömeg* munkásai voltak. Nagyon jólesik az elégtételadás és hogy elismerés, említés történik róluk. Egészen biztos, hogy a nevelés elhanyagolt kérdéseinek megoldásánál ez az elismerő figyelem jótékonyan fogja éreztetni hatását. Amikor kijelentem, hogy a javaslatot pártom és magam nevében örömmel és büszkeséggel fogadom el,mert. ez népi demokráciánk fejlődésiének, izmosodásának újabb bizonyítéka, hsdd fejezzem ki azt a reményemet, azt a hitemet is, hogy a Kossuth-díj népünk felemelésének egyik ösztönzője, a szellemi és a fizikai dolgozók tnaigy egységének biztosítéka lesz. (Na-aii tavs.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt * szónokok közül! CZÉH JÓZSEF jegyző; Csali István! CS ALA ISTVÁN (kg): T. Országgyűlés! Most, amikor 1848 március 15-nek századik évfordulóját készülünk megünnepelni, minden magyar ember tisztában van ennek a napnak jelentőségével. Mindnyájan tudatában vagyunk ^ annak, hogy ha méltók akarunk lenni, 48~as őseinkhez, akkor nekünk, a mostani nemzedéknek hősöknek kell lennünk mindenféle tudóévi február hó 13-án, pénteken. 998 mányban, szervezésben és az újjáépítés terén is. Ha bizonyságát akarjuk temini annak, hogy mi méltók vagyunk a 48-as ősökhöz, akkor meg kell mutatnunk azt hogy az a ki® magyar nép, amely lélekszámban, kicsi, csak lélekszámban kicsi, de minőségbeli, kultúrában, művészetben vagyunk olyan nagyok, mint a világ bármelyik népe. Ha rágondolunk a romokból felépített hídjainkra, a romokból felépített vasútainkra, ha rágondolunk bevetett szántóföldjeinkre, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a magyar nép, e kis magyar népnek majdnem minden tagja csodát művelt, majdnem minden dolgozó tagja egyegy művész. Amikor a Kossuth-híd építésénél megnéztem a doilgozó munkásokat, hogy mit íhoztak magukkal ebédre és láttam, hogy egy kis darab fekete kenyerem és néhány sültkrumplin dolgoztak itt, s amikor kezembe vettem a ceruzát és megállapítottam, hogy mennyi kalóriatartalma v a n annak a kis élelemnek, csodálkoztam rajta, honnan veszik ezek a munkások azt a nagy erőt. amely szükséges nekik munkateljesítményükhöz. Amikor elmemtem vidékre és megnéztem az én paraszt gazdatársaiimat, láttam lerongyolt gazdasági felszerelésüket, nem tudtam. eihinná» hogy ezek be fogják vetni a földet Nem tudom hogyatn, de az ©rszágbain majdnem annyi volt a vetésterület, mint békében- Volt tehát valami különös lelki ereje enjnek a pépnek, valami hősiesség, ami méltóvá tetté a 48-as hősökhöz. Volt benne valami lelki erő, amit nem tudunk megmérni sem kalóriával, sem centiméterrel, nem tudunk megmérni semmiféle mértékkel. Ez volt az a tudat» talán az a gondolat, hogy mi ezt az országot magunknak fogjuk felépíteni, hogy mi folytatjuk azt a szabadságharcot, amely 1849-ben elbukott, tovább folytatjuk azt a, küzdelmet, hogy ezt £ kis népet naggyá tegyük mindenben, amiben egy kis népet naggyá lehet tenni. T- Országgyűlés ! Évente egymillió forintot fordítunk a kiváló, az alkotó munkateljesí tményeknek javadalmazására. Ha azt nézzük, hogy mennyien végeztek ebben az országban kiváló munkateljesítményt, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezek jutalmazására egymilliárd forint isem voilinai elég, tudom azonban, hogy azokat, akik dolgoztak ebben az országban annak talpraállításáért, nemzetünk felemeléséért, a magyar kultúra műveléséért, nem is anyagi érdekek vezették, mert hiszen ha ezeket <am embereket az anyagi érdekek vezették volna, inkább elmentek volna feketézni s így sokkal többet kerestek volna, (Ugu van! a magyar demokratapártról.) Ezek csak egyet tartottak szem előtt, hogy ezt a kis népet, amely lélekszámban kicsiny, de amelyiknek minőségben nagynak kell lennie, .naggyá tegyék. A paraszt, a bányamunkás, a gyárimunr pedagógus megtette a kötelességét. Nem lehet mindenkit jutalmaznunk, mem lehet mindazokat jutalmaznunk, akik rendkívüli teljesítményt vitték véghez. Az országnak anyagi helyzete ezt még nem engedheti nifig, hisszük azonban, hogy azok, akik jutalmakat fognak kapni- — s akik talán többet érdemelnének annál, mit kapnak és szükségük js van rá — nem a Kossuth-díjnak az anyagi értékét fogják jobban felbecsülni, hanem > inkább az erkölcsi értékét s ezt az erkölcsi értéket mejg fogják osztani minden olyan magyar ember63*
