Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-44
963 Az országgyűlés 44. ülése 1948. fitot sizedmi?) Képviselő úr, a tőkénél haza" fisági (GRÓH József (nt): Elsősorban is: nincs tőke! Ez a legfontosabb! — TÖRÖK János (kp): Eddig ők voltak a hazafiak!) T. Országgyűíee ! Ezt a kérdést meg kell oldaná. Méltóztassék megnézni külkereskedelmi forgalmunkat, • Megállapíthatják, hogy még ia békeidőben is, 1938-ban' is 50 millió pengő ment ki külföldre épületfára, épületanyagra, ezzel szemben a tavalyi behozatali 20 millió forint voit épületfaanyágban. (KOLBERT János (pk); Hol itt azj (atnáiny?) A kormány nem tudja megfizetni ezt a drága anyagot. (SEREGÉLYI János (kp): Talán azt takarja mondani, hogy az jobb volt?' Talán magának jobb volt! Többet', kellene fordítani arra, hogy legyen épületfa. — KOLBERT Jásaos (pk) : Hogy ne legyen 2000 forint &gj köhmétlBír fa!) A miniszter úr kiadta ezt az »Érdemes építkezni« című ügyes füzetet. Nagyon ügyes dolog, nagy eredménye is lesz bizonyos vonatkoízásokban, de nem megoldják. A megoldás talán az lenne, ha először lehetővé tennék, hogy Jugoszláviából» Romániából, Csehszlovákiából és máshonnan az épületanyag olcsón, vámmentesen tudjon bejönni éhbe az országba. Ehh©jz az kell, hogy mi is leszállítsuk velük szemben a vtájmokat. Végre-valahára értelmes gazdasági magállapodást kell velük kötni, mert láthatjuk, hogy be viaigyunk kerítve, magas vámfalaik vesznek körül bennünket, elzártuk saját magunkat a külföld felé minideinlben. (NAGY 5 Károly (kp):^ Csak voltunk elzárva!) igaz, képviselő úr, 1924 óta vagyunk elzárva, de most demokráciában vagyunk, most mi csináljuk a politikát, a gazdaságii szerződéseket, mean a grófok. Tehát ha ntefcem nincs fám, nincs építőanyagom s ha csak drágán, tudom behozni és így nem tudnak vele dolgozni itt az emberek és teljesen lééül az építkezés, aiz építőmunkások éheznek, munka nélkül vannak, akkor leülök és gondolkozom: mi a megoldás útja, s akkor én. mint t magyar kormány, letárgyalom Jugoszláviával, Romániával, Csehszlovákiával, Lengyelországgal a kérdéseket, és lehetővé teszem, hogy lebbe az országba necsiak az állam, a kormíátny hozhasson be nyersanyagéit', amelynek nincs rá pénze, mert egyébre, kell neki a pén#;, hanem lejhetőleg magánosok is tudjanak behozni olcsó nyersanyagot, faanyagot. Higyjék el nekem, nem lehet az államnak mindent pótolnia. Tudom, hogy megvan a legjobb akarat az illetékesekben, akarnak alkotni, termelni, de szűk körre van szorítva az egész minisztérium, szűk anyagi adottságokkal,, tehát ha megfeszülnek, sem tudnak többet csinálniEngedjék tehát az embereket szabadon dolgozni! Engedjék meg, hogy behozzák olcsón az árut és induljon meg az építkezés. (NAGY Károly (kp): Majd a szövetkezetek! — KOLBERT János (pk) '. Ausztriából 1600 köbméter fát hozhattunk volna be és nem engedélyezték! — Egy hang a kommunistapárton: Hogy a vállalkozók ne keressenek! — Az„elnök csenget.) Hogy ne keressenek az építési vállalkozók? Mire való a pénzügyminisztérium hadserege és finánekara? Engedjék a, vállalkozókat dolgozni, és azután fejjék meg őket, de ne gátolják meg, hogy behozzanak anyagot. T. Országgyűlés! Méltóztattak olvasni Gerő Ernő miniszter úr beszédét. Ö maga állapította meg, hogy a legszigorúbb állami irányítás és évi február hó 12-én } csütörtökön. 961 gazdálkodás mellett évi 300 millió forint kóbortőke van- Miért kóborol ez a tőkei (öav. BOTYÁNSZKY Paláé (szd) : Keresni akar magas százalékot! _'. ZBNTAI Béla (kp) : Nem úgy mondotta! Csavargó tőkét mondott! — Egy hang a néppárion: Ezt Révai mondotta!) Igen, csavargó tőkét mondott, tehát 300 millió csavargó tőkét termelt ki a rendszerünk- Ezt a szörnyű összeget nem tudják megfogni. Lehetővé kell tenni, hogy (KOLBERT János (pk): Előjöjjön!) ez a tőke ne kóboroljon, nie csavarogjon és né kosztkamatra adják, ki, hanem kezdődjék el az építkezés, mert én mindig csak azt mondom: az állam kormánya, az állam minisztériuma bármilyen eszes, tehetséges,^ ügyes, értelmes, abszolút tiszta, jósizándékú emberekből áll is, nem tudja megoldani azt, amit sok tízezer intelligens, értékes építési vállalkozó, építőmunkás közös erővel meg tud oldani. Lehetővé kell tehát tenni, hogy ezek az emberek be tudjanak hozni építőanyagokat és hozzá tudjanak fogni az építkezéshez- (NAGY Károly (kp): Tehát arra kellene javaslat a kormánynak, hogy ez a csavargó tőke miképpen menne oda vásárolni!) Hogyan szármázhátik 200 millió forint csavargó tőke: ez a probléma, képviselő úr! Hogyan történhetik meg az, hogy amikor a dolgozók éheznek, a kérges tenyerűek nyomorognak, akkor az enyveskezűek 200—300 millió forintot tudnak keresni ebben az országban? ÍZENTAI Béla (kp): Enyveskezűek?) Enyveskezüek bizony, mert tisztességes ember nem tud ilyen óriási összegcket keresni. Mélyen t Országgyűlés! Engedtessék, meg most nekem, hogy a kormányzat figyelmét felhívjam arra, hogy mindenekelőtt mi most a legsürgősebb teendő. Ebben a szörnyű lakásínségben a legsürgősebb teendő, amit a kormányzat meg tud. tenni, az, hogy azt a sok épületet, lakást, amelyet a különféle egyesüle" . tek ezrei lefoglalva tartanak, vissza kell venni tőlük és oda kell adni lakások céljaira» (NAGY Károly (kp): Ez egészen jelentéktelen!) A falvaktól kezdve egészen Budapestig mindenféle egyesület, amelynek csak öt tagja is van, egyegy gyönyörű házat, gyönyörű lakást tart lefoglalva. Engedjék meg, vagy ez fontos, vagy pedig a demokrácia becsülete, hogy lakást tudjunk adni a munkásoknak. El kell dönteni ezt a kérdést- Ez az egyik dolog. A másik dolog, t. Országgyűlés, a következő. Kétségtelen, hogy demokráciánk termel, alkot, produkál, az ország- épül,, halad és fejlő-' • dík. Naponként látjuk, hogy újabb és újabb) autóbuszjáratok, vonatjáratok indulnak, minden halad előre. Ez kétségtelenül így van. Mi ennek a következménye? Az, hogy ahogyan szaporodik a lakosság, ahogyan fejlődik a technikánk, a kultúránk, a civilizációnk, a telkek, a házhelyek ! értékei, azonmód gyönyörűen emelkednek. És amit Marx gyönyörűen állapított meg munkájában!, a Das Kapitálban, (SZABÓ Imre (kp) : Rosszul értetted!) a telekérték -emelkedést zsebrevágja a telektulajdonos' (Szabó Imre (kp) felé:) Valami kifogása van. a képviselő úrinak? Mondotta Marx, vagy ne'm mondotta! (SZABÓ Imre (kp) : Mit?) Amit én mondottam. (SZABÓ Imre (kp): Csak rosszul! értetted imég!) Ön értette rosszul? (SZABÓ Imre (kp): Te!) Én? Akkor a képviselő úrnak felolvasom, hogy i megértse. (Derültség. •— Halljuk! Halljuk! —