Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-44

931 As országgyűlés 44. ülése 1948. évi február ho 12-én, csütörtökön. 932 bürokrácia ife. Ne «tanulják ezt meg- az új bü­rokraták, hanem igyekezzenek mértéket tartami ebben a tekintetbeíii is, amíg ja gyökeres, mély­reható reformok ebben az irányban meg szület­nek.­Említettem az előbb egyfelől annak szüksé­gességét, bogy tegy a bürokrácián kívül álló szerv, szakértőkkel kiegészítve, vegye a kezébe ennek a hosszadalmas munkának a végzését. (VÉSZY Mátyás (.pk): Ez .ujabb bürokrácia!) Ennek kiegészítéseképpen meg kell említenem azt, hogy ez a reorganizáció csak permanens­ként képzelhető el, mert laz élet (szükségletei ál­landóan változnak, s< ezeket a változásokat ál­landóan regisztrálni kell, ezekhez alkalmaz­kodnia keli a • bürokráciánaik és az ezt reorga­nizáló szervnek is. Angliában 1604-iben a Guy Fawkesrlőpor" összeesküvés óta, napjainkban is, mindennap laz ülés előtt fegyveres őrök mennek végig azo­kon iá bizonyos pincehelyeken, ahol annakide­jén a /lőport megtalálták, s keresdk ott fa, lő­port. Ugyanilyen évszázados ' lőporkeresés fo­lyik a hivatalokban, s fog folyni továbbra is» ha egy permanens revízió vaj járó reorganizá­ció elvét el nem fogadjuk. Ez azonban; önmagában véve még nem elég. Kiegészítendő egy másik, magátólérte-* üődő mozzanattal is- Ha ae emberek saját érde­kükben minden rosszra képesek, nem hihető-e és nem tételezhető-e fel az is., hogy a jót is ké­peslék megtenni saját jérdeküíkben? Nem hi-/ hető-e, hogy am a hivatalnok, aki egyébként van olyan jó, vagy olyan rossz- mint amilyen egy más rétegbeli ember, vagy mint amilye-* nék mi magunk is vagyunk, az újítások szel­lem ében fog eljárni, ha a helyzet megjavítása érdekében az ő érdekeit azonosítjuk a bürokrá­ciái érdekeíiveil és egy átfogó, szervező újítás megérteti vele at&t,' hogy előbbrehaladás, hiva­tali léte egyenesen attól függ, hogy a felelős­ségnek^a közösség irányában mutatkozó s ép­pen ezért eredményes átfogalmazásához leg­- aHább-is közeledjék? Nekem az a meggyőződé­sem, hogy ez eredménnyel 1 ' fog járni. Az a, meggyőződésem, hogy &m élet ilyetén való •megfogásával a bürokráciában fogjuk találni a legnagyobb segítségét ahhoz a gyö­keres megreformálásaihoz, amely a demokráeiá"­mak érdeke. Érdeke pedig azért, mert semmi sem képes annyi ellenséget szerezni egy rendszer­nek,, mint a rossz bürokrácia és semmi, sem 1 tud annyi meggyőződéses barátot szerezni, mint a jó bürokrácia. {Egy hang a k § gazdapárton: Ügy igaía!) Természetes, ha arra az álláspontra 'he­lyezkedünk, hogy a bürokrácia ügyébe pedig senki másnak nincs beleszólása, mert ez a szakszerűség kérdése, ha ezt a védő lepelt . mindemre kiterjesztjük amikor ez valójában csak igen vékony szektort illet meg joggal,' akkor más a helyzet. Amiként ezt Schiffer,, a/ német igazságügyi közigazgatási legjobb ismerője állapította meg, a .weimari korszakig soha nem volt oly hatalmas a bürokrácia, mint éppen abban, mert a kívülről jött jóhi­szemű hivatalvezetők befolyásolni engeidtéfe magukat a bent ülő hivatalnokok által abban az irányban, hogy ne szóljanak bele semmibe, mert nincs meg a szükséges szakismeretük. Andersen meséje jut eszembe azokról a takálcsokról, akik (a király udvarában jelent­keztek azzal, hogy ők egészen csodálotos, még soha nem látott szöveteket tudnak előállítani, amelyeknek azonban az a sajátosságuk, hogy ostoba ember nem látja azokat. Az ered­mény természetesen az volt, hogy mindenki látta ezeket a soha meg nem .sző tit szövete­ket, így vagyunk sokszor sajnos a régi hiva­talnokok és az táj, még be nem edződött hiva­talvezetők viszonyával is, akik nem merik magukra vállalni azt, hogy ők bizony nem látják itt a szakszerűséget, ahol legfeljebb rutint kell látni és ahol a józan ész, ha műkö­désbe hozzák, sokszor ennek a rutinnak a hibáit is perceken belül felleli. Én azt hiszem, t- Ház, ha a felelősség fogalmát ujjáfogaímazzuk és kiküszöböljük egyenlőre az egyes országokban már realizált, nálunk ez idő szerint is, bővebben nem rész­letezendő okokból még nem realizálható azon moldjját az állandó felelősségi kontaktusnak, amely abban nyilvánul meg, hogy a tisztvi­selők helyére választott hivatalnokok lépnek, ha ettől a megoldástól eltekintünk, nincs más kiút, mint amelyet az előbb voltam bátor jelezni, hogy egyfelől a parlament kiküld egy bizottságot, aniely önmagát szakértőkkel egészíti ki és ez a bizottság válálná a Pro­gramm kidolgozását, a helyszínen való ellen­őrzését, másfelől pedig a bürokrácia a maga saját érdekeivel angazsáltassék bele a reform­munkába. A költségvetést a részletes tárgya­lás alapjául elfogaidoni. ELNÖK: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet: 13.37—13-40) ELNÖK: Az ülést újból megnyitom. 'Bejelentem a t. Országgyűlésnek, hogy a házszabályok 79. §-ának (2) bekezdése értelmé­ben Nógrádi Sándor államtitkár úr, mint miniszteri megbízott kíván a tárcához hozzá­szólni. NÓGRÁDI SÁNDOR (kp) államtitkár: Engedjék meg, hogy röviden reflektáljak a miniszterelnökségi tárca költségvetésének l vi­tájában elhangzott beszédek egyes részeire. Mindenekelőtt ' legyen szabad megjeigyeznem áltadánösságbanj aizt, hogy a koalíciós kor­mányban résztvevő pártok felszólalói meg" felelően méltányolták azt a munkát, amelyet nemcsak a miniszterelökség mint olyan, ha­nem az ország, a miniszterelnökséghez kap­csolt egyes rendkívüli fontos gazdasági és közigazgatási szervei is végeznek. Ha megnézzük a miniszterelnökség költ­ségvetését és taglaljuk azt, megállapíthatjuk, hogy ez az ennyir» szétágazó munkát kifejtő miniszterelnökség az egész költségvetés kere­tében összegszerűen nem játszik valami külö­nös nagy szerepet. Egyes felszólalt képviselő­társaim méltatták már ebből a szempontból például a Gazdasági Főtanács és a Terv­hivatal munkáját és kifejtették, hogy a demo­Ikratikus álllam'élet.nek ezek iaz új., szervei kis apparátussal milyen nagy munkát tud­nak' végezni. De a költségvetés tételei szem­pontjából a mai vitában még a másik oldal­ról sem hallottam különös kifogásokat­Voltak azonban olyan felszólalások, ame­lyekre kénytelen ' vagyok válaszolni. így egyik képviselőtársam ,<a Barankotviiesrpiáirtí padokból (Felkiáltások a néppárton: Néppárt! Néppárt!) egyrészt) szeműinkre vettette azt, hogy a papirellátás kérdésében a jniniszter­elnökség nem jár el igazságosan, másrészt azt a vádat emelte a demokratikus kormányzat ellen, hogy nem tartja be a sajtószabadság szabályait. ; . ,_,-• _. !

Next

/
Oldalképek
Tartalom