Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-44

929 'As országgyűlés íi. ülése 1948. évi február hó 12-én, csütörtökön. - 930 egyenes Seszármaaottja, gyermeke a porosz bürokráciának, arról másolódott le nálunk, osztrák közvetítéssel. Ez a porosz bürokrácia pedig. a szó deaaaokratífcas érteimében vett felelősséget netm ismer. Egyféle felelősséget ismer: a felelősséget a felettesnek. Az a felet" tes megint felel a mjaga, felettesének, az a felettes pedig a porosz királynak, aki meg felel annak, akinek a kegyelméből uralkodik. Ennek eredménye természetesen, az, bogy ez a felelősség

1 is korlátokba szoríttatik. De hogyan? Mikép? Abból laa elgondolásból eredőle^, amely a német és különösen porosz abszolutista monarchák agyában született meg, bogy az ember nem ember, hanem sróf a gépezetben s ez, a sróf megkapja &i maga utasításait és fejelőssége tarra- a formális pontra szorítkozik, bogy ezeknek az utasításoknak bíven, pontosan ás mindenben tegyen eleget: « de az eredményért nem felel. (LUKÁCS Vilmos (ind): Ez az »unbedingte Untier werfung«!) Ha; a választás lehetősége a hivatalnoknál a között van meg, hogy vagy rossz eredményt utasítás szerűen érjen el, vagy pedig a jó és: helyes, a kívánatos eredményt úgy érje el. hogy az utasítást megszegi, akkor a hivatalnoknak ez a mágia felelősségérzete azt fogja mondani, hogy igenis, a rossz eredményt válassza, de a szabályt betartsa. A demokrácia a felelősséget annak materiális értelmében kívánja és ez együttjár (azzal, hogy átszövegezzük a hivataloskodásról való egész elgondolásunkat. Ez az átszovegezés szükségképpen magával hozza, hogy meg kell keresni azokat az erőket azokat a segédforrásokat, amelyek ^alkalmassá tesznek bennünket ama, hogy tényleg a gyökerénél fogjuk meg ezt a problémáit. Amíg bürokratákra fogjuk, bízni a bürokrácia reformálását, a re" form is bürokratikus lesz. Kutyaharapást szőrével kell gyógyítani, de bürokráciát némi bürokráciával. Ez az első felismerés, amelyet feltétlenül akceptálnunk kell ahhoz, hogy a bürokrácia kérdéséhez eredményesen hozzányúljunk. Ugy kell cselekednünk, ahogyan másutt is ^megcselekedték, hogy magának a, törvényhozásnak, a népszuverenitiálsnak -kell a maga kebeléből delegálnia egy bizottságot, amely független — de nem bürokrata — üzemtechnikai szakértőkkel szereli fel magát, amely hivatalról-bivatalra niegy és megállapítja mindazt.'ami megáll ap íth a tó. Rengeteg m egállapí tani val ója lesz, mert a bürokráciának lényegéhez tartozik az Öncélúsálg, amiért ismét nem lehet a hivatalnoknak szemrehányást tenni. Senki sem ellensége önmagának, pláne akkor, ha ezt az álláspontot veszélytelenül képviselheJti, olyanformán, hogy ezzel csak egy magasabb elvet sért, de nem sért semminő kötött szabályt utasítást, nemj serit előírást. A bürokrácia mai szervezetében természetes módon elégítheti ki a minden emberben benne lakozó önzést anélkül, hogy ezzel bárminő kockázatot is vállalna mjaigára. Kiegészíti ezeket |a hibákat és hátrányokat még egy másik körülmény is és pedig az, hogy bürokráciánk szervezetiénél fogva főleg idő kérdése. ;— bár taláín említhetnénk más tlényetaőket is — hogy ki mikor jut vezető pozícióba, jamikor pedig jól tudjuk, hogy a vezető pozícióba jutás Azután igazán nem lehet egyedül a rutinnak függvénye, ehhez veleszületett adottságok &•» kellenek. ^Azzal a felfogással, mintha a rutin elegendő voltna, szakítanunk kell. (LUKÁCS Vilmos ' (md) : ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ TT. ; Van olyan ember is. aki 16 éve miniszteri tanácsos.) Meg kell értenünk végre azt„ hogy a vezető pozició az eredményért a munkásságért való felelősséget jelenti egyfelől, másfelől pedig a fokozottabb képességet arra, hogy a szükségletek helyes felismeréséveil mások munkásságát irányítani, helyesen, gazdaságosan, racionálisan beosztani tudjuk. Ha mai végignézünk a városon, itt is, ott is látunk csoportosulásokat, sorbanállásokat. Megengedem, vannak olyanok, amelyek semminő ^ figyelmet nem érdejïielnek. Ha ma valiaki kiszórja azt a hírt, hogy holnap az egyfilléres bélyegnek százszorosára megy fel az ára ilyen vagy amolyan okból, bizonyos, hogy az összes trafikok előtt, hosszú • sorok fognak állni. Az ilyen hisztérikus sorbaállás természetesen kíméletet és figyelmet nem érdemel. Az ilyeoi azonban olyan elenyészően ritkán fordul elő és vele szemben olyan rettenetesen gyakran fordul elő az, hogy az emberek elemi szükségleteik miatt, bizonyítványokért és egyéb nélkülözhetetlen cikkekért (KISS Ferenc íféjlegyházi) (md) : Cipőtalp, lakás, krumpli!) kénytelenek sorban állni, és akkor bent ül a hivatalfőnök, aki legfeljebb boszszamkodik azért, hogy olyan hosszú sorban állanak. Engedelmet kérek, a'z ilyen hivatalfőnök a bürokráciának általam előbb vázolt s azt hiszem helyes, demokratikus értelmezése mellett nyomban, amikor az első sortállás egy órán belül meg nem sízűnik, kipöndörftendő a helyéről, vagy legalábbis kioktatandó arra, hogy »Te azért ülsz itt, hogy ezek la. szeren; osé ti en emberek ne lopják a munkaórák ezreit azzal, hogy állnak, várnak — és hiába várnak!« (KISS Ferenc (félegyházi) (md): Textilt aizért nem kapnak!) A demokrácia nem nélkülözheti ezeket a munkaórákat és nem nézheti szó nélkül azt a sérelmet sem, amely mindegyikünk önérzetét éri akkor, amikor egy hivatal előtt egész tömeg áll sort napokig, sőt hetekig. Annak a hivatalfőnöknek, ha tényleg rendelkezik a hivatalvezetéshez szükséges és joggal megkívánható adottságokkal, elemi kötelessége, hogy a sorfalképződésnek első órájában segítsen a bajon, segéderők odavetésével, vagy iá munka helyes adminisztrálásával, de mindenesetre gondoskodjék a sorfaltáilók felvilágosításáról, hogy az ő diszpozíciója sízierimt, ki mikor kerül sorra. Ezer és ezer más példát említhetnék, de ugyebár ennélj sokkal egyszerűbb megfogadni annak "az öreg bürokratának anekdotabeli tanácsát, aki fiatal barátjának azt mondotta: (13.30) »Az akták alintézlésével pedig sohasem lehet eléggé késedelmeskedni. A legnagyobb bajok történhetnek akkor, hogy ha nem késedelmeskedsz, például elintézed az aktát és kiderül, hogy az illető már egy nappal előbb meghalt. Vagy eMntézedi az aktát, másnapra az épület leég, és benneég az akta. Megint hiába dolgoztál. Vagy megtörténhet az is, hogy^ mar gad halsz meg, miután elintézted az aktát és akkor ugyancsak hiába dolgoztál.«. Nem. az az akta nem halott papíros» abban az aktában benne él, benne nyöszörög emberedi, családok sokszor nag-yon jogos kíyálnsága, (Egy häng a pártonkívüliek között: Például a lakásügy!) indokolt vágyakozása, reménysége, biztonságszükséglete, s mindezt alzízal a hidegvér" rel intézik el, hogy a bürokrácia felfelé felelős, kifelé azonban nem felelősi, amit sajnos nagyon könnyen hajlamos megtanulni az új 59