Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-44

§27 Az országgyűlés M. ülése 1948. hivatalnok éppen úgy képes elsajátítani,

taint a mégi. Amjikor az új bürokratának azt I y étik a szemére, hogy nem tudsz helyesen sem írni, hoigy névaláírásod kezdetleges, akkor ián szégyenkezem. De nem az új hivatalnok névéiben szégyenkezem, hanem amiatt az iskoláztatási rend miatt szegy eleim <m agaim, amely az elmúlt korszakban lehetségessé tette azt, hogy az emberek valamennyien itt és kint az országban ne iskoláztathassanak egységes feltételeik mellett. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekufcán még egy megjegyzést tégy elk az új bürolklráciával kapcsolatban. Azt is szokták: mondani,,hogy akinek az Isten hivatalt ad, annak étszt is ad hozzá. (Egy hang a néppárton: Csak ez nem igaz!) Abban a formában nemi igaz, (hogy akad valamilyen felsőbb hatalom, amely egy_ nürnlbjergL tölcsér segítségével beleeregeti az illető kobakjába azt a bizonyos észt. Más formáiban azonban igaz. Igaz abban a formában, hogy az a vezető hivatali állást betöltő egyén, akiben érdeklődés* ambíció, buzgiailoim, tudásvágy van, referenseinek faggatása, azok állandó referátumának meghallgatása után a legrövidebb idiő alatt íkikupálódik. A régi bürokráciában is így történt a klikupalódás és az új bürokráciában is így történik. Az előbb említettem, hogy az új büroikráeiánál leginkább azt hibáztatom) — ebiben a itekintértiben nem tér el ia régi bürokráciától —, hogy nagyon hamar és nagyonjkömnyem veszi át azokat a hibákat, amelyek a régi bürokráéSfeti mindannyiunk szemében annyira hibáztathatóvá tették. Ez ellen keld küzdenünk ta primer okok elleni harciban. De előbb fel kell ismernünk ezeket «• primer okokat. Nem szia/bad a bürokráciát úgy tekintenünk, hogy aiz valamilyen Isten büntetése rajtunk é® olyan dolog, mint a betagíség, amely ránkszalkiadt, amelyet el kell viselnünk és amely miatt még csak panaszkodnunk sem szabad túlságosan hangosan. Volt idő, amikor a betegségekkel szemben is ilyen ádláspointot foglalt »el nem egy ember. Ma már azonban megtanultuk, hogy a betegség neim felülről jön, hanem a baktériumok okozzák lés á báktéiriumiok elleni küzdeni klelfl Itt íis meg kell tehát ikeresnünk azokat a baktjéirinmokat, amelyek a biajt okozzák. iHJa ezeket megtaláljuk, akkor megtaláljuk a gyógyulás út ját-módját lis' .<..•" Szokás még máskép is küzdeni a bürokrácia ellen, nem csupán siraimokkiak Szokás úgy lis küzdeni ellene, hogy a közigazgatás egyszerűsítéséről beszélünk, amint ezt igen t. Kabakovits képviselőtársam tette tegnap és amint áfiamdóan, kötetekre menően és ankétokon evr tizedeken keresztül teszik — mondihatiiíáan nyugodtan — minden országban. Pedig kik teszik ezt? Bürokraták tesziik. És az eredmény mindemkor az: a közigazgatást egyik szerint centralizálni, másik szerint ^ 'decentralizálná kell, az f instamöiameneltet rövidíteni kell, vagy 'további lépésként be kell veszetni a szóbeliséget. Ha átgonidoloim, hogy mindezek unit jelentenek reékupakiolva a ma meglévő bürokráciára, akkor rövidesen arra az eredményre kell jutnom, hogy ezek esak fokoznák a meglévő hibákat, még elviselhetetlenebbé itennék azokat, a terheket, amelyeket a bürokrácia mai értelmezéséiben mindenkire egyaránt rárak. lÉn tudom, hogy ez a kormányzat, amely maint koalíciós kormányzat viszi az ország ügyeit felszabadulásunk óta, nemcsak állandó iküadteévi február hó 12-én, csütörtökön. 928 lemben van a demokrácia megvalósítása felé vezető úton, hanem állandó hátvéójharcot is , kell folytatnia a reakció ittmaradt erőcsoportjai ellen és iminidan újabb támadást lel kell hárítania. Azt is tudom, hogy ezekben a harcokban, sajnos, a demokráciának nem áll imég elég ember a remdelkeziésére, ezért nem veheti fel minden fronton egyszerre ás egyforma erővel a iküzdelmet. De ha ezt koneedáloim is • és ha ennek eredményeképpen természetesnek tartom, hogy a súlypontképzés stratégiáját alkalmazza, azaz egyszer itt, másszor ott tömöríti össze erőinket kemény csapásra, mégis azt kell mondanom, hogy a bürokrácia kérdésével-már előbb kellett volna foglalkoznunk^ most pedig szinte itt van az utolsóipere, hogy i * foglalkozzunk vele. Uj profilt és új élt nyer ez a kérdés azáltal, hogy az államosításnak egy jelentékeny . gazdasági szektorra történt kiterjesztése folytán újabb hatalmas feladatok hárulnak a hr vatalnokságra. Ez a hatalmas új feladattömeg természetesen állandó komniunikáeióban, öszszefüggésben maradt a régi közigazgatási és egyéb (állami feladatokkal, s mindezeknek megoldására, nem lehet a mai hibákkal terhes bürokráciát még inkább kifejleszteni és ezzel a bürokráciában lévő hátrányokat még elviselhetetlenebbekké fokozni. De vannak más okok is, amelyek nagyon égetővé teszik ennek a kérdésnek rendkívül sürgős és a gyökerénél való megfogását, radikális kezelését. Ezek a következők. Azok a még meglévő reakciós gócok, amelyek á bürokráciában itt is, ott! is — sajnos, több helyen mint kellene — jelentkeznek, állandó védelmet jelentenek nemcsak ja maguk» hanem a velük együttérző rétegek számára is. Ezért is igen sürgősen meg kell kezdenünk a bajok eliminálását, mert az az új hivatalnokság, miinél to~ vább hagyjuk reformláilatlanul a' mai bürokráciát, annál bizonyosabban fog ugyanebbe a tanmenetbe beleilleszkedni, ugyanabba» szinte , gyógyíthatatlanul beleíhasonulni. Mindezek előrebocsátásával legyen szabad megállapítanom, — és itt (térek vissza Vészy Mátyás mélyen t.. képviselőtársamnak közbeszólására — hogy a túlméretezés 'megállapítása önmagában még semmit nem jelent, ahogyan az sem jelent semmit, ha! azlt mondom, hogy kevesebb hivatalnokot akarok, de jóval magasabban kell őket megfizetni. (LITKÁGS Vilmos (ind): Jól dotált kevés tisztviselőt!) Ezzel sem megyünk semmire, mert nem kétlem, hogy ha! a hivatalnokok felét ma szélnek boesáthatjuk és a másik felét arra kapacitáljuk, hogy fogadja el a dupla fizetést: az eredmény az lenne, hogy a bürokrácia ma észlelhető hibád nem esötíkenmének, esialk a zűrzavar növeked

1nék és fokozódnék. .. . • A hiba ott van, hogy a bürokrácia nem eszközie a'hataloimnak, — ezt a felismerést nem N szabad mellőzni — hanem a bürokrácia maga ^ ;a hatalom. A bürokráciára aprózódik széjjel a hatalom és akire valami bízaltik- abban torkoskodik. A hatalomban való torkoskodás pedig a hatalmaskodás, ha nem fékezem, ha nem korlátozom, ha nem gátolom. Elz az egyik hiba. A másik alapvető hiba, hogy ha egyszer felismertük, űiogy a, bürokrácia mit jelent, és azt mégis elmulasztjuk pórázon taritiami. A bürokrácia úgy ahogyan ma jelentkezik, a felelőtlenségnek fellegvára nálunk is, máshol is. Ez a bürokrácia, amelyeit) mai kiteljesef diésében, gyakorta iszonyattal szemlélünk,,