Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-44
893 Az országgyűlés 44. ülése 1948. (Ugy van! Ugy van! — Ta%s a néppárton.) A vaJótlanságok állítása, az egymás igaztalan megrágalrnazása. a háború után még mindig elég gyakran előforduló szánalmas emberi bűnök feltűnő tálalása, szinte napi témája egyes lapoknak. (SEREGELYI József (kp): Ki vele, hogy melyik az!!) Tessék elolvasni a lapeímeket. Nem akartam behozni. (SEREGELYI Jó..... zsef (kp): A Hazánkban is az volt, hogy 200 hold föld eltűnt Szatmármegyében! — BARANKOVICS István (dn): Több is eltűnt azóta! — MATHEOVITS Ferenc (dn) Seregélyt József felé: Iratkozzék fel! — Zaj. —Az elnök csenget) T. Országgyűlés! A munka hősei, akik az> í 0 * újjáépítés vonalán most nap mint nap csodákat művelnek, igazán megérdemelnék, hogy minden lap nekik szentelje főcímeit. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) s nem azt, hogy egyes lapok teljesítményeiket eldugják hátul a lényegtelen hírek közé, a főcímekben pedig a rablógyilkosoknak és egj^éb ilyen szánalmas gonosztevőknek csináljanak propagandát. (Ugy van! Ugy van! a néppárton. — SEREGELYI József (kp) : A munka hőseit majd megvédik azok. akik dolgoznak értük! — BARANKOVICS István (dn): Ö . is dolgozik! Nyáron még aratott! — Az elnök csenget.) Igazán nem címeztem ezt a kijelentésemet senkinek, csak azoknak a lapoknak^ amelyek ezt csinálják. Nem is olyan régen volt, aanikor Sántából és Hekus Döneiből sztárokat faragtak ezek a szeinzációéhes lapok, amelyek a. demokrácia sajtójában is csak az üzletet keresik Akikor néhány jobbérzésü lap tiltakozott is ez ellen. Kétségtelen a munkáspárti lapok részéről is hangzottak el tiltakozások. (BARANKOVICS István (dn): A Népszava is tiltakozott!) Ez azonban néni akadályozta meg azt, hogy amikor újból feltűnt az emberiségnek egy szégyenfoltja, — történetesen a hűvösvölgyi gyilkos személyében ••— élelimies újságírók mindennap új formában írták meg ezt azoknak a beteglelkü és torz gondolkodású szerencsétlen embertársainknak, akik az ilyen emberi gonoszságok különböző tálalásaiban még mindig bizonyos örömöt lelnek. Sajnos, el kell ismernünk, elég sokan viuinftik ilyenek. Ezt a lapkiadók is nagyon jól tudják. (GYURKQVITS Károly (szd): Jó iskolán mentek keresztül nyolc éven át! — Zaj a néppárton.) De akkor sem helyeselhető. Egy percig sem lehet vitás, hogy azok vannak többen, akik megutálták a háború gyilkosságait és undorral fordulnak el minden olyan cselekedettől, amely a gyűlöletet táplálja az emberekben. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Az sem lehet vitás, hogy népréteg a biztosabb alapja az állaimnak, amely a napisajtóval szemben is bizonyos fokú erkölcsi igényt támaszt s bizonyos újságírói r becsület megtartását követeli. (Helyeslés a .néppárton.) T. Országgyűlés! Én nem vagyok újságíró, csak egyszerű parasztember és éppen azért, amikor ezt mondom, nem kioktatni aka- rok, csak kérni szeretnék. Magyarország népének igen nagy százaléka ma — hála Isteninek — becsületesen dolgozó ember, aki azonblan megkívánja a szellemi táplálékot is. Ezeknek a nevében fordulok én most az újságírókhoz és a kiadókhoz á következő kéréssel. (VÉRTES István (imid): Halljuk!) Ne higyjék azt, hogy ha a dolgozó ember fáradtan hazamegy a műhelyből, a gyárból, az irodából vagy a évi február hó 12-én, csütörtökön. 894 szántóföldről, otthon a családi körbe n pihenve, esetleg kis családjával eljátszogatva a Sánták, Hekusok ési egyéb elisizabadult emberi torzok gonoszságairól kíván olvasni. (P. ÁBRAHÁM Dezső (ind): így van!) Az emberek ma — és azt hiszem, ebben mindenki egyetért velem — a békét, a megértést keresik. Nem gyűlölni, hanem szeretni akarnak; nem az emberi gonoszságokat, hanem az erényeket fogadják mintaképül. (Úgy van! Ugy van! a. néppárton-) Szeretném, ha az, aki ezt nem hajlandó tudomásulvenni és aki mindennek, ellenére még mindig más irányban szeretne a szellemi termékekből gazdagodni, az az ilyen irányú termékeket másutt keresné, nem nálunk. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Meg kell mondanom, hogy aki ez után a sok embertelen szenvedés és* kínlódás után' még minidig kedvvel olvasgatja, nézegeti vagy akár írja vagy terjeszti az ilyen dolgokat, nem sokban különbözik hősétől, aki a témát szolgáltatja neki. (Ugy van! Ugy van! — Nagy taps a néppárton és a magyar demokratapárton.) Aimikor az erkölcsrazziákkal kapcsolatban olvasunk 13—14 éves leányok lebukásáról, ez okvetlenül rá kell, hogy terelje figyelmünket az ilyen irányú sajtóra is, amely az erkölcsrombolásnak egyik előhírnöke. Nem állítom, hogy a ma ezen a térem megnyilvánuló szomorú jelenségek az ebből a szempontból kifogásolható sajtótermékek hatására történtek. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy ezek nagyrészt még a háború-, szociális nyoimorámak s a szétdúlt családok pusztulásának szülemenyei. Állítom azonban, hogy a ma meglevő és ebből a szempontból komolyan kifogásolható sajtótermékek előkészítői az erkölcsi züllésnek. (Ugy van! Uű%i van! a néppárton.) Szomorú látvány az, amikor á diákvonatokon 14—15 éves gyerekek összebújva kuncognak egy-egy sikerült kép felett vagy nevetgélnek egyes kétért címűnek egyáltalán nem nevezhető mondáson. A múltkor olvastain a MIOT köszönő levelét a belügyminiszter úrhoz, amelyben örömüknek adnak kifejezést, bogy betiltotta az amerikai filmeket és kérik. hogy vaskézzel akadályozza meg a miniszter úr minden ilyen erkölcsromboló, fasiszta film terjesztését. Mindannyian tudjuk és elismerjük, hogy semmiféle erkölcsromboló filmre, sem sajtótermékre nincs szükség nálunk. r (Ugy van! Ugy van! a néppárt sorajban.) Éppen azért nagyon csodálkozunk, hogy az ebből a szempontból kifogásolható sajtótermékek, az illetékesek által sokszor hangoztatott kevés papírból még mindig bőséggel kaphatnak. (Helyeslés és taps a néppárton.) Nem tudom milyen megokolással történik ez, mert ezek, véleményem szerint, sem a szellemi, sem a fizikai újjáépítést, sem pedig a közérdieket nem szolgálják, tehát a demokráciának nincs rájuki Ezüksége, de még kevésbé^ van szüksége rájuk a ma még egészséges és életerős és egy jobb, egy (tisztább és emberibb jövőt remélő magyar jiijóságnak (Helyeslés és taps a néppárton.) Éppen azért az a kérésem az illetékes té^ nyezők felé, akik a magyar demokrácia sajtójának kialakításainál bármi szerepet is töltenek Jje, vigyázzanak a maguk őrhelyein arra,liogy a má*gyar demokrácia sajtója méltó legyen a demokrácia eszményéhez. (Helyeslés a néppárton.) Egyenlő elbírálást, tisztultabb, nemesebb hangnemet akarunk és azt kívánjuk, hogy a sajtó ne a rombolásnak, az emberi go>-
