Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-42
835 Az országgyűlés 42. ülése 1948. hallgatunk, akkor menthetetlenül visszazuhatnnánk, ha nemi is a, fasizmusba, de mindenesetre a polgárháborúba. Azoknak azonban, akik aveszélyt látják ós mégis erkölcsi aggály októl gyötörve nem tudnak meiglbarátkozni a mai magyar élő népi demokráciával, mert nem tudják összeegyeztetni a deimioíkráciáról alkotott régi eszményeikkel, azoknak azt mondjuk: fogadják et segítőkezünket és kövessenek bennünket ia demokráciáról való eszmélodés út" j ám, amely az, elmúlt 25 esztendő alatt, amikor a klasszikus demokrácia elveihez dogmatikusan ragaszkodó demokráciák egymásután hullottak el a fasizmus fejszeesapásai alatt, alapvetőéin átértékelte a demokrácia fogalmát és módsaereált. Amilyen feávár és kudarcos volt «hibán az időiben a demokráciák jelene., olyam termékeny munka folyt akkor az eszméhez hű maradt demokraták titkos koinvenitikulumaiban. A magyar! radikális párt büszke lehet arra, hogy a polgári pártok közüli elsőként vetette fel azt a, gondolatot, hogy az erőszakméHküliség problémáját a, demokráciáiban revizió ala kell venni és aktív szerepe volt a radikális pártnak a modern demokrácia elveinek kidoO iglozáBábatQ. Mai felifogásunk szerint nines úgynevezett abszolút demokrácia. A klasszikus demokráciák a nyugati demokráciák sem ilyenek. Az egyéneknek az állammal szemben való szabadságjogai, az eimber úgynevezett természeti jogai nem valami társa dalom feletti misztikus elvként kezelendők, hanem nem egyebek célszerűségi szempontokat szolgáló konvencióknál. (Egy hang a néppárton: Valamivel több!) A politikai szabadságjogok csak azokat a személyeket illetik meg, akik a demokrácia, szabályaiig őszintén és önmagukra, abszolút kötelező» módon elfogadták. (MATHEOVITS Ferenc (dn): Melyik az az objektív szerv, amely ezt megállapítja?) Hogy egyes országokban, különösen egyes: régi demokratikus államokban ezeket a kritériumokat nem teszik előzetes vizsgálat tárgyává, annak esiak gyakorlati okai vannak. Ott ahol a demokráciának évszázados nevelő hatása már érvényesült, csak kivételes szellemi aberrációként fordul elő egyes embereknél a demokratikus konvenció elleni lázadás. A modern demokrácia az erőszaknélkülli séget végcélnak, tudományos kifejezéssel élve limesnek, határértéknek tekinti, amely felé közeledni! kell, de amelyeit teljesen elérni nem lehet. A modern demokrácia azon az állásponton van, hogy egyrészt jogosult megválasztani, kiket fogad 1 be magába, kiknek ad ja meg az [állampolgári jogok teljességét, másrészt éppenúgy, imimt ahogy az egyes ember önvédelmim esetében ennek mértékéig- élhet az erőszak eszközével az egyetemes emberi erkölcs sérelme nélkül, a demokrácia is a maga védelmeiben élhet az erőszak eszközével, sőt ©ppe n az erkölesiii elv értelmében kötetes élni vele, szemben az egyes emberrel, aki, ha akar, lemondhat e jogáról. Kötelesek lettek volna élni vele a fasiszták általi) elpusztított demokráciák is. Ez tulajdonképpen visszamenőleges tanulságként alakult ki, de egyúttal prtogTíamnnot adott a jövőre is. (MIHELICS Béla Vid (dn): Halljuk!) A jövőre vetítve ez a tanulság így íhiasngziik : a fasizmus bukása után a demokratikus erőknek iaz államhatalmait forradalmi úton kell kezükbe venniök és fórra dalniiL eszközökkel kí&U) a hatalmat mindaddig kézben tartamok, amíg a idiemoknacia meg nem teremti azt a demokratikus/ légkört és azt a demokratikus évi február hó 10-én, kedden. 836 apparátust, amely aj demokrácia öaiienntartás át ezután forradalmi eszközök [igénybevétele nélkül automatikusan biztosítja. (KERESZTES Sándor (dn): Miért niem mennek be a koalícióbal) Majd azt is megmondom. (MIHELICS Béla Vidi (dn): Más az elmélet és más a gyakorlat.) Az átmenet zsarnokságból a demokráciába forradalom nélkül még «óiba sehol sem ment A T égbe. A forradalmi átmenet gondolata tehát nnaga nem új. Uj csupán annak felismerése, nogy^ a forradalnii átmenet ideje alatt, amilyet ínosit, élünk, az úgynevezett demokratikus forradalmi eszközöket nem szégyenlősen, Mkiismereltifurdalások közepette, miiint önímagunk eszméivel meg nem egyezőket kell alkalmazni, hanem tudatosan, mint rendszerünkbe tarto^ zókat, a mindenkorig bellyzetnek megfelelő mértékben és erővel. És új volít az a, felismerés, hogy ha a forradalmi úton utalómra került - demokratikus csoportok más korszakokban is követtek el hibát a tekintetben, hogy a forradalom érkötési legalitását túlgyorsan igyekeztek átváltani az ellenforradalmi erők által szuggerált formai fegalitásra, ez a, módszer fokozott mértték'bein hibás, sőt! végzíetes volna, a zsarnokságnak lama különllegeis megjelenési formája után, ami a fasizmus volt. Végzetes volna iái demokráciára egyrészt azért, mert soha zsarnokság; olyan mélyen mem mérgezte meg a nép Mikéi, mint a fasizmus, tehát a demokráciára való átállításhoz sokkal több idő kell ma;, másrészt egy r elképzelt fasiszta eUleniforraídalom — fasisztáink mindennap erről álmodnak! — nem a ráigi forradalmak és ellenforradalmak . párbiajkódexei • szerint folynék le, hanem sokkal! pusztítóbb módon. A forradalmi időszak tartamát tehát a nio" dérn demokráciában nem a hagyomány által előírt vagy aiz ellenforradalom szószólói által! szuggerált menetrend szabja, meg, hanem szuverén módon a; forradalmi demokrácia szükségletei. A demokráciának ez az új koncepciója tette illehetővé a demokratikus pártok szoros együttműködését a kommuniiistapárttal, aínely a maga, részéről viszont a proletárdiktatúra gondolatát revideálta, a forradalmi demokrácia javára. Nálunk ennek az elgondolásnak az, eredetileg öt demokratikus pártból alakult nemzeti front s a reáépültl koalíciós kormány volt a megvalósítási formája. Aki ennefc az alakulatnak forradalmi jellegét és, funkcióját sízem elől téveszti, az nem tudja 'történelmi perspektívában nézni az eseményeket, nem latjai & fáktól az erdőt; az, ha, jóérzésű demokrata létére etiketthibákat ró fel, szem elől téveszti saját nagyobb érdekeit. Aki azonban; az áltálam vázolt történelmi beállításban nézi az elmült három év eseményeit, megérti, hogy az, a politikai ' válság, amely az 1945-ös választás óta egymásbafonódó epizódok sorozatában rázkódtatta meg az országot, a forradalmi és ellenforradalmi erők élet-halálharca volt, amelyben csak most, a Efeiffer-pártniak a politikai életből való kiküszöbölése után jutott a forradalnii'deimokráscia hosszabb lélekzetvóteli szünethez. (KISS Ferenc (md): Még Peyer is elment!) Döntő győzelemről még most sem lehet beszélni, de most rnár »ok, a küzdelem hevében elintézetlenül maradt kérdést elő lehet venni és lehet beszélni az ellenforradalmi ve. szély felidézése nélkül az elkövetett hibákról is. Feltételez.eim, hogy az a képzeletbeli jó de-
