Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

j 837 Az országgyűlés 42. ülése 1948. mokrat-a polgár, akivel eddig heszélgetlterm, idáig- is tudott követni, ezt is megérti már. De ekkor hirtelen féleleim támad benne és azt mondja: »Akáírmlit 'M beszéljek, s ha meg is ér­tem, hogy történelmi szükségszerűség voft a népi demokrácia megszületése, jogos és okos volt ömvédelmi harca, ez a valami, amiiti ti népi demokráciának nevezitek, ebben* a báréban olyan irányban, fejlődött, hogy én. dolgozó, produktív, jó demokrata polgár nem találom többé a helyemet /benne. Vagy ha ma még úgy-ahogy meg is találom, amilyen irányban és amilyen tempóban eddig fejlődött, hamaro­san nem fogom megtalálni a helyemet. Mi lesz velem, mi lesz vélünk? Az, ami itt van, egyeines vioinialbam vezet, ta szovjet reaidszerhez,.« T. Országgyűlés! Mi radikálisok ezt a fé­» leimet alaptalannak 1 tartjuk, a népi demo krá; ciát pedig általában, de kivailtképpem a mi népi demokráciánkat, nagy perspektívája álr landó jellegű alakulatnak, mely különösen, ha a dolgozó polgárok és az értelmiség széles tö­megei jószívvel éis. fenntartás nélkül bele­helyezkednek, politikailag és gazdaságilag tá­mogatják, gyors tempóban a magyar nép nagy anyagi, szellemi és erkölcsi felemelkedésére vezet, nyugodt politikai légkört teremt és — ami a legfontosabb — további fejlődési irányát önmaga törvényszerűségeiből fogja meríteni. Hegy ez a fejlődés a szocializmus vala­mely fórmája felé visz, atekintetben nem­igen lehet kétség. De ha ez békés, fejlődés út­ján, a társadalomban bemn élő építőerőknek az új rendszerbe való szerves beépülése útján történik, lehet-e ez félelmet keltő kilátás egy olyan réteg számára, amilyen a tervezés! es szervezés funkcióját ellátó dolgozó polgárság és értelmiség, amelynek munkáját semmiféle társadalom nem nélkülözheti? Természetesen ennek a derű» perspektí­vája fejlődésinek sok előfeltétele van. t Az egyik a béke otnegmaradásia és a . mai_ tűrhetetlen nemzetközi feszültség csökkenése. Én a magam részéről ©tekintetben is optimista vagyok es optimizmusomat alátámasztó felfogásomat a külügyi tárca vitájában talán alkalmam is lesz elmondani. De mostani fejtegetéseimből,ezeket, mint olyan tényezőket^ amelyekre nagyon ke­vés befolyásunk van, kikapcsolhatom. A további feltétel — mondják egyesek — még ha megmarad is a béke, hogy a Szovjet néni akacre »gleiobsehaltolni« bannünket, mert ha igen, egyet füttyent a kommunistapártnak, -az meg á többi csatlós pártnak és -szokott erő­sziakosságukkal gyorsam elintézik. Szándékosan említem f el eat a suttogva, de a diplomáciai jólértesültség látszatával ter­jesztett malomalatti .vélekedést, mert a reak­ció suttogó propagandistái, — akiknek termé­szetesen sikerül ilyesmi vei sok. alapjában tá­lain nem reakciósi, de amúgyis félős polgárt még jobban megrémíteni és még jobban nieg­* zavarni — amikor fülbe súgják a proletárdik­tatúra közeli eljövetelét, azt mondják: ez ké­nyesí dolog,, nyíltan nem isi szabad róla be­, szelni, ment! a Szovjet megsértődik stb. Hát nem, azért nem bírja el az ilyen híresztelés a napvilágot, a nyílt megvitatást, mert kényes, hanem, azért, mert ostoba! (Egy hang a radi­kális párton: Ugy van!) Bármilyen hatalmas is a Szovjetunió, nem azt csinálja, amit akar, nem azt. amit kívül állók által feltételezett vágyai vagy szeszélyei diktálnak, hanem csakis a 'történelmi szükségszerűség határain, belül cselekedhetik és már szándékát is ez alakítja ki. Ez vonatkozik a Magyar Kommunista évi február hó 10-én, kedden. 838 Pártra is. Bármilyen dinamikus erő van is bemmé, csak ugyanezek között a korlátok kö­zött cselekedhetik. Azok a politikai és gazda­sági okok, amelyek miatt Magyarországon a németek kikergietése és a szovjélcsapatok be­vonulása után nem lett proletárdiktatúra és szovjetrendszer, ma is fennállanak. Szerinteni az első és legfőbb ok — és a Magyar Kom­munista Párt számára és a másik munkáspárt számára is ez a legfőbb parancs — a proletár­ságérdeke. ^ Ezt ugyanis nem jól szolgáimá a pro­letárdiktatúra. A proletárság' anyagi és szel­' lemi életszínvonalának felemelése csakisi az ország összes produktív erőinek — ezekbe bele­értve a dolgozó parasztságot] és a dolgozó pol­gárságot, értelmiséget is; — együttes és harmo­nikus kifejlesztése útján lehetséges. Ez a döntő meggondolás vau a népfront politikai koncepció ja mögött,, és miután az 'ed­digi tapasztalatok különösem a termelés terem a politikai inehézséigek ellenére jók voltak» mely józan politikai tényező gondolna most ennek ia, politikáinlak, megváltoztatására? A Szovjeth uniónak, ha, be akarna avatkozlni Magyaror­szág^ ügyeibe, — amit nem tételezek fel — de nélküle is a két munkáspártnak bizonyára megvolna a politikai ereje ehhez, de mieigvan a politikai okosságuk is ahhoz, hogy ne élje­nek erejükkel haszontalanul, és ne próbálja­nak erőszakolni egy olyan rendszert, aimte­lyet 1919-ben már kipróbáltak és amely­ről tudják, hogy amiimi akkor nem vált be, most sem válnék be­Azt mondottam az előbb, hogy a magyar népi djelmokráciát tartós, nagy perspektívájú és további fejlődési törvényét önmagából me­rítő politikai alakulatnak tartom. Egy esetben állhatna be törés. Akkor, ha a klérusínak, — amely nem tévesztendő össze az egyházzal és amely ma az egyetlen Jkíomoly reakciós erőköz u pont Magyarországon — sikerülne a pártaszt­ságot elválasztania a proletárságtól, vagy ép­penséggel szembefordítani vele. (MIHELICS Béla Vid (dn): Nem is akiarja!) Akarta,, pró­bálta. {Ellentmondások a néppárton. — BÓ _ NAY György (dn): Dehogy próbálta!) Ez a veszély az elmúlt években néhányszor egé­szen ' fenyegető formát ' öltött, (Egy hang, a néppárton: A tankönyv óta?) Termé­sízietesem sikjer esetéin sem a reakció' uralma itlért volna vissza, hanem polgárháború tört volna kii, lamelyben a munkáspártok győz­t|ek volna, az ország pedig a, pro­letárdiktatúra felé sodródott volna. (RÓNAY György (dirr): Ha a »volna« ott nem volna!) Ez a veszély szerencsére elmúlt. A két pa­rasztpárt vezetői szilárdan állnalkl a népfront gondolata mellett, és a tömegeknél való hatá­suk kiibírja a reakció ostromát. (Közbeszólás a néppártton: Halljunk a költségvetésről vala r mit! — Felkiáltások ugyanott: A költségvetés­ről! Halljuk! Halljuk!) Majd a részletes vita során'; elég fontos ezekéit itt most elmondani. Amit a parasztságra mondottam, az bizo­nyos mértékben a dolgozó polgárságra is áll. {Egy hang a kommunistapárton a néppárt < felé: Nekikl ez mag'as!) Ennek a rétegnek har talmi súlya, mem olyan nagy, mint a panaszt­ságé és az ipari proletariátusé, a gazdasági pnoduktivitásbam való mikénti közreműködése azonban nagyjelentőségű. Ennek a rétegnek elképzelt egységes szembefordulása a népi de- , mokráciával (18.00}) — ez a klerikális reakció második célkitűzése — már mtem jelenteiné a népfront megrendülését, nem vezetne polgár­háborúhoz, de szintén komoly politükiai mehézr 53*

Next

/
Oldalképek
Tartalom