Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

799 Àz országgyűlés 12. ülése Í9Í8, hoz, ami a legl-én y egesebb nesze a cementgyár tásn ask. Amikor Wekerle bizonyos vonatkozásban államosította a bányákat, akkor az volt célkitűzése, bogy »olcsón fogom adni iá szenet, hogy legyen kivitelem különböző olyan áruban, amely sok »szenet kíván — és ma 'odajutottunk, hogy mi nem vagyunk a cementben exportképesek külföldön, mert a külföld, miként a cementet, az alumíniumot és a Stockholmba vitt vegyes árut nem tudja megvásárolni, .mert neki drága. A mi termelésünk tehát olyan drága, hogy nem lehet vele boldogulni. T. Ház! Minden gazdasági elletnek éltető eleme a hitel, ami. ha nincs, akkor a gazdasági élet elsorvadása következik be. (GYURID OVITS Károly (szd): Azért a szaktudás sem árt! — SEREGÉLYI József (kp): Részére főleg az amerikai hitel! — VÉRTES István (md) : Nem ez a szakmája uram! — Zaj.) A pénzügyminiszter úr nagyon helyesen a következő három forrásban jelölte meg a hitelszerzési lehetőségieket. Elsősorban is arra utalt, hogy miután az államháztartás nem lesz veszteséges, az állam nem lesz kényt elem a Nemzeti Biamktól hitelt igénybe venni és ez a hitel ia magángazdaságnak rendelkezésére fog állni. Ez mindenesetre nagyon megnyugtató, de ezzel kapcsolatban két kérdés merült fel. Az egyik az, vájjon a pénzügyminiszter úr és általában a kormány az államosított vállalatokat a hitel igénylése dolgaiban magánvállalatoknak minőisíti-e vagv sem, mert ha a magánvállatokmak minősíti őket. akkor nyilvánvaló, hogy ezek az államosított üzemek mai szorongatott helyzetükben a Nemzeti Bank által nyújtott egész hitelkeretet igénybe fogják vermi (VÉRTES Tsván (md): Igénybe is veszik!) és ia magángazdaságban semmi sem marad. De van itt még egy másik szempont, amelyet közgazdasági és pénzügyi szempontból fel kell említeni, és ez az. minden _ Nemzeti Banknak, — helyesbítek — minden jegybankinak sarkalatos statuális rendelkezésié, hogy a jegybank az államnak vagy állami intézményeknek bankszerű fedezet nélkül hitelt nem adhat. Mármost mi lesz akkor, ha ezek a különböző államosított vállalatok hitelt fognak igényelni? A Magyar Általános Szénbánya fogja prezentálni a váltóját a Kereskedelmi Banknak, a Kereskedelmi Bank ezt fogja forgatni és visszlesízámitoljia a Nemzeti Banknál. Ez merőben súlyos megsértése lesz ennek az általános jegybanki normának, hogy az állam nem vehet igénybe bankszerű fedezet nélkül hitelt. Hiszen a Masryar Általános Szénbánya is állam, a Kereskedelmi Bank is állam és a Magyar Nemzeti Bank is állam. (GYÜRKOVITS Károly, (szd): Akkor becsukjuk a boltot.,) Egy ilyen hitel tehát tökéletesen olyan volna, mintha én. mint gyakorló ügyvéd, hitelt vennék fel saját magamtól, az országgyűlési képviselőtől és azután ezt a váltót, amelyet én adtam, leszámítolnám önmagámnál, annál az embernél, akinek jelentékeny vagyona van elértéktelenedett pengőre szóló betéteiben. (VÉRTES István md): Kétség tel en, hogy igaza van! Ez ia veszedelem fennáll!) Nyomatékosan keli hangsúlyoznom, hogy ez az a kapu, ez az a nyílás^ amelyen keresztül áz országot az infláció bármikor elöntheti, (Ugy van! ügy van! a néppárton évi február hó 10-én, kedden. 8ÓÓ és a magyar demokratapárton.) éppen úgy, mint ahogyan egy rossz gáton keresztül a Tisza elöntötte a Felsőtisza vidékét. A másik dolog, amiben a pénzügyminiszter úr hitelforrást lát, a betét. Nem volt még Magyarországon, aki ne helyezett volna nagy súlyt a betétre és ne szorgalmazta volna ennek állandó szaporodását, mégpedig azért, mert a betétszaporodás tulajdonképpen a netmizet gazdasági életének fája, amely minden évben felvehet egy gyűrűt, ha egészséges. A magyar társadalomnak mindig volt egy rétege, amely akármilyen életet élt, azt az elvet vallottaf ha négy hagyma is a napi jövedelme, egy hagyma felét félreteszi; ez a réteg- mindig takarékoskodott. Bár igaza van a pénzügyminiszter úrnak, hogy à nagy adóztatási és ezenkívül a beruházások, amelyekre minden ember kényszerül, nagy akadályai a betétképzodésnek, de még mindig hatalmas volumenje lehetne a betétnek, ha ezt egyéb körülmények nem akadályoznák. A pénzügyminiszter úr a betétekkei meg „van elégedve. Azt mondja, hogy egymilliárd forint betétállomány volt 1947 december 31-én a bankokban (VÉRTES István (md) : A folyószámlákkal együtt.) és örömmel állapítja meg, hogy ez a követelményeknek megfelel. Ez valóban megnyugtatónak látszik így messziről). Ha -azonban az -eimiber előveszi azokat az átkozott statisztikai közleményekéit, akkor mit állapít megl Azt, hogy az 1039 millió forint betétből 771 millió volt folyószámlán és 268 miltió forint volt betétkönyvön. (VÉRTES István (md) : Na, ehhez mit szólnak? — Zaj. — VÉRTES István (md) : A folyószámla nem betét! — P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Nem állandó befektetés, mert szombaton kiveszik a bankból — Zaj: — Az elnök csenget.) ELNÖK: Kérem a képviselő urakfat, hallgassák meg a szónokot. GRÓH JÓZSEF (nt): Ebből a 268 millióból 85 millió volt a, postatakarékpénztárban, 143 millió volt a pesti és 39 millió volti a vidéki intézeteknél. Aki tudja azt, jhogy a folyós-záimiliaíbjetét ez a 771 millió, semmi egyéb, mint asz ipar és kereskedelem, mozgó tőkéje, (Úgy van! Ugy van! a néppárton és « magyar demo* kratapárton.Ji az tudja azt is, hogy ez az öszszeig mia benn van a bankiban, holnap kiveszik. (Ugy van! Ugy van a néppárton és a magyar denwkratapárt oldalán.) Ez a bank szempontjából mindig súlyos tehertéterj, olyan, mint egy kellemetlen vendég, akit szívesen kell látni, de akit mindig' el kell erjeszteni» mieüőtit dolgoznia. Aki tudja azt, hogy a folyószámlabetét nem betét, hanem a gazdaságii élet mozgó tőkéje, az ezt az összeget egyszerűen nem is nevezi betétnek. Marad tehát 268 millió, amelyből 85 miKió van a Postatakarékpénztárban. A Postaitakarékpénztiári 2.5—3 százalék kamatot fizet. Nála olyan betétek vannak, amelyeik bizonyos kényszerű rendelkezések következtében kelü, hogy * legyenek, tehát ez sem az a pénz, amelyet a közönség tesz félre. Mariad csupán az a 143 millió Pestéin, 39 niiMió vidéken. De ha hozzáveszszük ehhez azt, hogy az OT-I, a M ABI, város, a, vármegye, az árvaszék ebből milyen összeggel reindeikezáfc, akkor meg kell állapítanunk, hogy az a megtakarított pénzecske, amelyet a közönség szélesi rétegei betehetnének, nem betét lesz, hanem totó-játékba megy. (Derültség.) Azt hi-