Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

19Î Az országgyűlés Í2, ülése 104$. talékot» nem fizetnek kamatot, nem fizetnek bért; a bányáknak jelentékeny terhe volt az iskola, az -iskola terhét egyszerűen # áthárították a kultuszminisztériumra, s ami a legle" uyegesebb, nem vállalják ,a jogelőd terhét. A magyar jog sarkalatos szabálya, hogy a jogutód felelős a jogelőd tartozásaiért. Ezt a bányák kizárták és előállott az a lehetetlen helyzet, hogy amikor az át nem vett munkások kérik végkielégítési járandóságukat, s ezenkívül felmondási járandóságukat. (LUKÁCS Vilmos (md) : Fel vannak függesztve a _ perek!) akkor ezeknek az igényeknek a teljesítését megtagadja az állam, megtagadja a bányai, közben megjelenik a rendelet, hogy a bányákkal szemben nem lehet érvényesíteni ilyen jogokat (LUKÁCS Vilmos (md): Munkások perei fel vannak függesztve!) Az állam pedig nem vállalja ezeknek az igényeknek teljesítését a rendelet értelmében. Ilyrnódon előáll az a helyzet, hogy amikor ,a bányák államosításainak elsődleges célja az volt. hogy a munkások minden tekintetben szociális elbánásban részesüljenek, magát ezt a célt a szó legszorosabb értelmében lábbal tiporják. (DÉNES István (md): Ehhez mit szólnak a munkáspártok? — SZEGEDI Albertné (kp): Ne fájjon ezért a fejük! — DÉNES István (md): Nem igaz! — SZEGEDI Albertné (kp): Maguk nem törődtek a munkással, most pedig ne beszéljenek a munkások érdekében! Most csak a kapitalisták érdeklik. — Zaj. — Az elnök csenget. — VAJDA Imre (szd) államtitkár (gúnyosan): A munkásoké volt a bánya, ugye? — Zaj.) _ Hogy mindent nem mondottam el, az nem jelenti azt. mintha többet nem tudnék mondani, de csak hatvan perc áll rendelkezésemre. (DÉNES István (md): Az a kérdés, iga.z, vagy nem igaz? — SZEGEDI Albertné (kp): Nem így igaz! — VÉRTES István (md): Az államosítás kapcsán huszonötmillió forint készáru volt. amire egy vasat sem adtak. A munkásnak egy fillér haszna sem volt abból. — Zaj. — Felkiál tások: Halljuk a szónokot!) T. Ház! Most nézzük az áilatmigazgatás pgy másik részét, az erdőgazdálkodást, amely összesen másfélmillió holdat te sa ki. Az állam másfélmillió hold erdőn gazdálkodik. A költségvetésből azt látjuk, hogy ennek tiszta jövedelme 552.000 forint, tehát egy hold erdőre összesen 80 fillér jövedelem esik, ami békebeli pénzben kifejezve, a 20 pengőfillért sem éri el. Amikor a régi erdőbirtokosok fizettek földadót, keresetiadót, forgalmiadót, vagyonadót, jövedelmiadót — nem folytatom tovább, mert kevés az idő — ugyanakkor az állam 80 fillér jövedelmet hoz ki egy hold erdőből. Del hogyan hozza ki ezt? Ugy, hogy nem fizet az erdő után adót, mert ha fizetne adót, akkor nyilván itt is ráfizetés kellene, hogy mutatkozzék. Itt van a kezemben egy igen sok adót fizető vármegyének az adóelszámolása, november hónapról. Azt mondja ez az elszámolás, hogy 1947 november 30-ig az együttesen kezelt adókból a kivetés 42 százalékai hátralék, legfőképpen azért, mert ,a bánya nem fizet adót. A bányát nem terheli más adó. csak a tisztviselők fizetése után illetményadó s még azt ^sem. fizeti ki. Azt mondja azután ez az elszámolás, hogy a földadókban a hátralék az évi kivetésnek 106 százaléka s hozzáteszi, azért, mert a MALLEED nem fizette ki az adójáit A MALLERD tudniillik a másfélmillió hold erdő igazgatósága. évi február hó 10-én, kedden. 19 8 De még érdekesebb rész az állani mezőgazdasági birtokairól szóló jelentés. A költségvetés nem mondja, de a statisztikai könyvecskéiben, amelyeket kaptunk, benne vanhogy az állam 140 000 hold birtokon — valami föle is van — folytat gazdálkodást. Mit hoz ki erre a költségvetés? Egy nullát. Ez a 140.000 hold nem jelent jövedelmet az államra. Az ember ezt nem akarja elhinni és keresi a költségvetésben az adatokat, bizonyosan istállókat, cselédliakásokat építenek, nagy invesztíciók vannak. " Megállapítható, hoev erre a célra összesen 86.000 forint van előirányozva. Ha az állam 140.000 hold mezőgazdaságig birtokból — bizonyára' a legjava van a kezén —. nem tud jövedelmet kihozni, akkor semmi panaszunk sem lehet arra az 5—6 holdas új gazdára, aki keservesen vergődve sem tud abból a jövedelméből, amelyet neki a föld hoz, megélni. (VAJDA Imre (szd) államtitkár: Kilencmillió forint a beruházás!) A szén és a vas ártartás mellett van azután még egy új fogalom, amellyel meg kellett ismerkednünk, a külkereskedelmi árkiegyenlítés. (Zaj.) Nem kívánom zavarni, akik diskurálni óhajtanak, — részemről ez nem illik. Mit jelent a külkereskedelmi árkiegyenlítés? Azt jelenti, hogy a külföldre kivitt áruk egy részét olcsóbban kellett adnunk, mint amennyibe nekünk kerül. Ez nyilvánvalóan nemzetgazdasági veszteség- Ha én- teremtek magamnak valamit és az többe kerül, mint mennyit ér, ez kézenfekvő veszteség. (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Kell a jó öreg valuta!) A pénzügyminiszter úr azt mondta, ennek oka abban keresendő, hogy külföldön mindig erősebb lesz a verseny és nem vagyunk versenyképesek. Ez a megállapítás nagyon helyes. Ebből azonban nagyon súlyos következtetéseket kell levonnunk a mi nemzetgazdasági termelésünkre vonatkozóan. Azt jelenti ez, hogy a drágán termelt vassal és szénnel nem tudjuk fenntartani külkereskedelmi kivitelünket. Ezt plasztikusan mutatják azok a számok, amelyeket a Statisztikai Tudósítóban olvasunk és amelyekről részben a pénzügyminiszter úr is említést tett. Míg 1946 utolsó öt hónapjában Magyarország külkereskedelmi mérlege 4.2 millióval volt aktív, addig 1947 november 30-án 430 millióval voltunk passzívak. Az igaz, — a pénzügyminiszter úr hozzátette — hogy decemberben viszont már 18 milliós aktívum mutatkozott. (PÁBRAHÁM Dezső (md): De az egy kivételes hónap volt!) Csak az a kérdés, hogy ez mibe került, mert ha ezt úgy értük el, hogy olcsón vittük ki a mi terményeinket, akkor ez csak szemfényvesztés, amely látszólag szépet mutat, de belülről súlyos károsodást jelent, T. Ház! A legutóbbi stockholmi kiállításon sajnálattal kellett megállapítani, hogy kiviteli mintaáruink olyan^ drágák voltak, hogy azokat a jó valutájú Svédország nem tudja megvásárolni. A bauxit- és aluminiummüvekkel kapcsolatban köztudott dolog a benfentesek között, hogy (15.00) egy kilogramim alumínium 13 forintba kerül és 8 forintért tudjuk eladni. Komoly tárgyalások voltak Belgium és Magyarország közt cementszállitás dolgában és a cementgyárak készek lettek volna szállítani, mert évtizedeken keresztül nagyon meg voltak kinn elégedve a magyar cementtel. A dolog azonban tazon múlott, vájjon tud-e a bánya olcsóbb szenet adni a cementgyártás-