Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-42
795 Az országgyűlés 42. ülése 1PÎS. évi február hó W-én f kedden. 1% inentumokon keresztül is kell vizsgálni, nagyon kívánatos lett volna, ha akár a költségvetés narratív részében, akár az ő expozéjából értesültünk volna bizonyos körülményekről, vgy például arról, bogy a múlt költségvetési évben kivetett adókból mennyi nem folyt be és mennyit tesz ki &z az összeg a különböző adónemeknél. A második tétel, hogy a földbirtokrendezéssel érintett öt és fél millió hold földnek mennyi volt korábban a tényleg teljesített adófizetései és mennyi jelenleg. További kérdés, hogy az államosított javakkal a nemzeti vagyonnak hány százaléka ment át az állam tulajdonába. (SZEGEDI Albertné (kp) : Ez fáj, képviselő úr?) ennek a vagyonnak mi volt korábban a jövedelme és mi most, vájjon ezek a vagyonok az elmúlt esztendőkben menynyi adót fizettek és mennyit fizetnek most? Végül, hogy ezek az államosított intézmények a Nemzeti Bank áltál nyújtott hitelnek hány százalékát vették igénybe és ez az igénybevett hitel hány százaléka annak a pénzmennyiségnek, amelyet a Magyar Nemzeti Bank kibocsátott. (VÉRTES István (md') : 50!) Erre vonatkozóan sajnos, nélkülözzük az adatokat és így nem is lehet a következtetéseket levonni, mát csak azért sem, mert hiszen esak egy óra beszédidő áll rendelkezésre. Kétségtelen, t. Ház, hogy amikor a nemzeti vagyonnak bizonyára már ötven százalékot meghaladó része az állam tulajdonába ment át, akkor a törvényhozásnak jogcíme van ahhoz, hogy az ezzel az állami vagyonnal való gazdálkodásra vonatkozóan teljesen kimerítő adatokat kapjon és ezeknek az üzemeknek a működése felett ítéletet tudjon gyakorolni. Sajnos, a költségvetés ebben a tekintetben nagyon keveset ad. Az államosított üzemekre vonatkozóan a költségvetés — tiszteletére .legyen mondva — megmondja azt, ami a legjelentősebb, hogy nagy ráfizetéssel dolgoznak. Az ilyen határozott kijelentésért csak tisztelettel adózhatunk a pénzügyminiszter úrnak- Ahoi pedig a költségvetés az obligát tájékoztatót adja. például az állam mezőgazdasági és erdőbirtokainál, ott az államosítás kép© egészen lehangoló. Ami elsősorban az állami bányák működését illeti, ezekre vonatkozóan a pénzügyminiszter úr és a közkézen forgó statisztikai közlemények sok érdekes adatot nyújtanak. így azt mondják, hogy a széntermelés a békebelinek már 117 százaléka és ha nem, is ilyen nagyfokú, de hasonló nagyméretű emelkedéssel találkozunk a vas- és acéltermelésben is. Amikor azonban ezeket az értékes adatokat olvassuk, sajnos, ezeket a tételeket követi az a bizonyos sötét lovag, az atra cura, még pedig azért, mert azt olvassuk, hogy ugyanannak a szénmennyiségnek kitermeléséhez 60 százalékkal több munkásra van szükség és hogy a kitermelés költségei végeredményben nem 60 százalékkal hanem jelentékenyen nagyobb mértékben szaporodtak, aminek az a következménye, hogy széntermelésünk hihetetlenül drága. (OLÁH Mihály (kp): Annak a következménye, hogy olyan bányatulajdonosok voltak, mint maguk! — VÉRTES István (md) gúnyosan: Régi szénbányász!) A széntermelés az ipar alapja, mégpedig nemcsak a belföldig fogyasztást szolgáló iparnak, hanem sok tekintetben a kivitelnek is- Ha tehát most az a helyzet, hogy olyan drágán termeljük a szenet, hogy a költségvetéssel kapcsolatban meg kellett ismerkednünk a szén- és a vasártartás fogalmával, (VÉRTES István (md): Már nem tartják, már felemelték!) ha az a helyzet állott elő, hogy miként 1931-ben a földmíves búzájának árát kellett az államháztartásból megpótolni a bolettával. •. (Mozgás a kommunistapártow. — Kováts László (dn) közbeszól.) ELNÖK: Kérem Kováts képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! m GRÓH JÖZSI^F (nt): ...ha mondom, az a helyzet,- hogy a szén árára fizetünk rá, hogy a fogyasztó fel tudja használni, hogy az ipar tudjon belőle valamit produkálni, (Mozgás.) akkor ez a gazdasági életnek igen szomorú képét mutatja. Éppen azért, mert, ilyen terhes adatok állnak rendelkezésre ma, amikor két év elmúlt, amikor tehát már a második mérlegnek kellene a kezünkben lenni, — hiszen egy jól adminisztrált intézetben december 31-én nincs az a főkönyvelő, aki ne tudná produkálni a nyers mérleget — és mi most már a huszonötödik, huszonhatodik hónapban még abszolúte semmi tájékoztatást nem nyertünk arról, igaz-e, hogy a bányákra havonkint 120 millió forintot rá kellett fizetni, (VÉRTES István und) : És mennyi a fedezetlen tartozás?) igaz-e, hogy a bányáknak a piacon már nem hiteleznek, igaz-e, hogy a bányák óriási hiteleket vettek igénybe, .de nem tudni hol, — akkor végeredményben azok a források, amelyekből kiindulva meg tudnók állapítani ennek a költségvetésnek nem számszaki, hanem gazdasági szempontból reális voltát — e zek az adatok teljesen és minden vonalon el vannak zárva szemeink elől. Ez a körülmény nemcsak abból a szempontból fontos, hogy ezek az adatok nem állnak • a törvényhozás rendelkezésére, hanem abból az alkotmányos aggodalomból kifolyólag is, hogy ime, ezek a vállalatok, amelyek , bejegyzett' részvénytársasági formában dolgoznak és amelyekbe nincsen az állami számszéknek semmi betekintési joga, végeredményben teljesen ellenőrzés nélkül végzik munkájukat. Ugyanez áll természetesen a különböző vasipari művekre is. (VÉRTES István (md): Fokozottabb mértékben!) Ezeknél a vasipari műveknél szintén abszolúte nem vagyunk tájékozódva a dolgok felől és a kormány vonakodik az üzleti működésről szabályszerű üzleti jelentést, mérleget és nyereség-veszteség számlát adni. Mi csak azt látjuk, hogy rá kell fizetni a vasra is, meg a szénre is. Azt hiszem, ha valamikor a régi korszakban Choránék. vagy Vidáék azzal jöttek volna a törvényhozás elé, hogy állapítsanak meg részükre prémiumot, minden métermázsa után egy vagy két forintot, a nemzet közvéleménye elsöpörte volna őket. P. ÁBRAHÁM Dezső (md) : Nagyon helyesen tette volna! — VÉRTES István (md): De nem is jöttek!) De azért is fájdalmas ez nekünk, mert olyan konkrétumokat • észlelünk, mint amelyeket t. képviselőtársam említett, hogy egyezer csak felemelik a szén áfát tizenkét forintról huszonöt forintra» azután visszatáncolnak. Ezek a jelenségek együttvéve azt mutatják, hogy ebben a széngazdálkodásban nincs kiegyensúlyozott, biztos alapokon nyugvó pénzügyi és gazdasági rendszer. (LUKÁCS Vilmos (md): Valami nincs rendben!) T., Ház ma nem szabad a szénbányák üzleti működését úgy elbirálnd. mintha az, azonos volna a múlttal, mert ma ai szénbányák minden teher alól mentesítették magukat. ' Nem fizetnek adót, nem fizetnek illetéket, nem^ fizetnek terráigiumot, a, bányákban száz év tőkebefektetése van,-de ezután nem fizetnek osz 1
