Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

f03 1^2 országgyűlés 42. ülése 1ÚÍ8, és gazdasági életünk, hogy a mostani költségvetés teljesen a realitásokon alapszik. A pénzügyminiszter úrnak ez a megállapítása minden tekintetben helyt áll. Neki már birtokában voltak a költségvetési év el&ő öt hónapjának közigazgatási bevételi adaitai, —. míg mi laikusok ebből csak három hónapnak a részleteit ismertük — tehát megállapíthatta, hogy ezen öt hónlappal kapcsolatosan az előirányzott bevételeknek 5

/i2 ré&ze folyt be és nyugodtan állíthatta, hogy biztosítva van a költségvetés egyensúlya. Biztosítva van nemcsak a költségvetés számadataiból kifolyólag, hanem azért is, mert minit mondotta, jelentékenyen fel fogja emelni az adókat, a vagyondézsma és a vagyonadó befizetése tulajdonképpein még csak most kerül sorra. Üj adókat kíván bevezetni, amelyeknek egyik változatát láthatjuk, a felújított, a házadót terhelő közmunkaváltságban, amely kétségkívül olyan nagy bevételeket biztosít az államháztartásnak, hogy ennek a költségvetésnek szilárd alapokon nyugvása biztosítva van. Nagy dolog ezt akkor mondani egjr pénzügyminiszterlneik, amikor ez a költségvetés olyan ugrásokat tartalmaz bevételi és kiadási részeiben, amelyekhez hasonlát a magyar költségvetések történetében aligha lehet látni, mert hiszen & bevétel 7500 millióban van elő" irányozva, a korábbi év 4 milliárdos bevételi költségvetési tételével szembon. Ez önmagában 85%-os emelkedést jelent. De még érdekesebb rámutatni arra, hogy míg az_ egyenesadókban, fogyasztási és forgalmiadókbaii» illetékekben, vám- és dohányjövedékben az előző költségvetésben a bevételi előirányzat 1500 millió volt, addig, ebben a (költségvetésben ez a bevételi összeg 4500 milliót ^tesz ki» tehát háromszor annyit mint az előző évben. Azt hisizem t. Ház, hogy ha valaki 1947 augusztus elseje előtti, aimikor átlagban az adminisztrációs' közigazgatási bevételek havi 220 milliót tettek ki, arrai mert volna gondolni, hogy a nemzet ennek hátromszorosát el fogja bírni, raem hittük volnia. eh És ez mégis elő állott, merít hiszen 1947 augusztusában a bevétel már 320 millió, szeptemberében 410 millió, okíóberébein 460 millió volt és folytatólag a pénzügyminiszter úr expozéja után már 'olvastuk az újságokban, hogy eiz az összeg jah nuárban 560 millióra emelkedett fel. és hogy már most a költségvetés 100 milliót meghaladó bevételi többlettel rendelkezik. Van .azután ennek a költségvetésnek emeltlett a hatalmas háromszoros emelkedés mellett még egy felette (tiszteletreméltó akrobatlamutatványa, éspedig az, hogy míg köziben — mondom — az adóterhek háromszorosára emelkedtek, addig az adózók köre, ia pillérek száma, amelyekre az adótétel ránehezedik, jelentékenyen csökkent. Hát kik azok, lakik az adózók közül kimaradtak? , Ä Elsősorban is itt vannak a földlbirtokréndezés által érintett 4 millió holdat kitevő in

1gatlanok. A pénzügy igazgatóságok közlése szerint ezeknek kataszteri és adózási viszonyai oly rendezetlenek, hogy talán éppen csak annyi adót hoznak be, mint amennyibe _ kerül ezeknek aiz ingatlanoknak az adőiadminisztrálása. Oítt van ugyancsak a földbirtokrendezés során, az államnak adott másfélmillió hold erdő. Eiz a másfélmillió hold erdő nem fizet adóit Aztán ott vannak a szénbányák, amelyeiket a törvényhozás szintén mentesített az adó- és illetékfizetési kötelezettségek alól és ezekkel

1 íaz adózásnak csak egy egészen szűk évi február hő lÖ-én, kedden. ^04 kis gyalogúitjára szorította, tehát jelentéktelen összeg az, amely ma ezeket a bányáikat terheli. Ott vannak a különböző államosított vasművek, az egyéb vasipari vállalatok, hogy ne mondjunk többet, ott van a MÁV AG, amelyre vonatkozóan a költségvetés is megállapítja, hogy nemcsak az adóját nem; tudja fizetni, de miég az államháztartásból is kellett adni a részére 40 milliót hogy kiegyensúlyozott költségvetéssel tudjon operálni. Amilyen reálisan állapította meg a pénzügyminiszter úr ezt a költségvetést, nyilvátn olyan realitással sízámollti azzal is, hogy az időközben államosított intézmények sem fognak adót fizetni, ami egyébként kézenfekvő. Hiszen

1 a bauxitot és az alumíniumot azért álliamosítioltiták, mert termelésük és feldolgor zásuk pénzügyi vonatkozásban abszolúte nem volt rentábilis. A bankokra vonatkozóan a, pénzügyminiszter úr tudja legjobban;, hogy mind deficites, tehát adóit ezek sem fognak fizetni. Kétségtelenül úgy áll tehát a helyzet, hogy amikor az lálliaimháztartás épületének terhét megháromszoroztuk, ugyanakkor a tartópillérek számát jelentékenyen leapasztottuk, vagyis éppen azoknak az adózóknak köre apadt- jielemtókenyen, (amelyek a 'legnagyobb adót fizették. Legye t; Fzabad egy pillanatra visszatérneni a szénbányákra. A MÁSz és a Salgó évenként adóban legalább 24 millió forintot fizetett. Az ember ennek láttára; önkéntelenül megkérdezi, vaj join nem kell-e félni attól,

# hogy amikor ezeket a tartó oszlopokat megritkítjuk és megvékonyítjuk, viszont a terhét háromszorosára sokszorozzuk, akkor ezek az oszlopok egyszer csak össze fognak roskadni? (BUCHINGER Manó (szd): Jobb félni, mint megijedni! — Zaj a kommunistái párton.) A pénzügyminiszter úr bölcsen mutatott rá, hogy egy ország gazdasági életét nem lehet csak a költségvetésen keresztül vizsgálni. Tökéletesen igaza van. Ebben a teremben 1928 március, április vagy május havában Bud János beszámolt az ő költségvetéséről, amely már biztosította a körülbelül 300 millió pengő felesleget és. utalt arra, hogy az előző évből vagy talán hosszabb időből a budapesti pénzintézeteknél 800 millió pengő félretett pénzfelesleggel rendelkezett. Egy milliárd és egyszázmilió pengő állott tehát rendelkezésére akkor pengőben. (MALASITS Géza (sad): Bud Dárius!) Mi történt? Az történt, hogy amikor ezt a helyzetet az országban mindenki pompás eredménynek találta és amikor ez ellen a rendszer ellen egyedül és kizárólag a Nemzeti Bank főtanácsa tiltakozott és logikusan rámutatott arra, hogy -ez neim helyes, ez egészen beteg állapot, az állampolgárok teljesítőképesséigét kimeríteni az adófizetéssel, — akkor nem sok időre rái, 1931-ben bekövetkezett a magyar gazdasági életnek az a tragikus összeomlása, amelynek nyitánya a bankzárlat volt- és amelyeit hosszú időn keresztül keservesen nyögött a magyar mezőgazdaság, az ipar és aiz intelligencia, egyaránt, s amelynek rettentő szálkáját valójában neim is önnön erőnk és takarékosságunk, hanem a második világháború konjunkturális fejlődése húzta ki. (LUKÁCS Vilmos (md): Azért volt ez budizmus!) Éppen azért, mert a pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy az^ állam gazdaságig életét nemcsak a költségvetésen, hanem egyéb my-