Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-42
753 Az országgyűlés 42. ülése 1948, gazdasági kisbirtokos, a kisiparos és a kiskereskedő már elérkezett közteherviselési képességének ahhoz a legvégső határához, (Ugy van! Ugy van! a demokrata néppárton.) amelyet teljes anyagi összeroppanásának veszélye és imunkakésziségének jelentős csökkenése nélkül át n«m léphetünk. (Ugy van! Ugy Van! — Taps a demokrata néppárton. — TÖRÖK letvan (kp): A csendőröknek mégis nyugdíjat követeltek!) Egy szociális állammal nem fér össze az olyan adópolitika, amely a munkájukból élő kisemberektől folyamatosan jövedelmüknek olyan nagy hányadát veszi el, hogy egy fél vagy egész munkás élet. árán sem, gyűjthetnek annyi felesleget, hogy legalább egy kis családi ház megszerzésére futná abból, illetve nem gyűjthetnek annyi felesleget, amennyi a mezőgazdasági és ipari kisüzem minden külső segítség nélkül való korszerű színvonalon tartásához szükséges. (Ugy van! Ugy van! — Taps a demokrata néppárton.) Mi. t. Országgyűlés, a, személyes szabadság súlyos veszélyeztetését látjuk) abban, ha az állampolgárok a teljes anyagi kiszolgáltatottság állapota felé sodródnak az állam irányában. (Ugy van! Ugy van — Taps a demokrata néppárton.) Az ember nem azért dolgozik, hogy az államot eltartsa; nem is azért dolgozik, hogy munkaerejét megőrizze; hanem azért, hogy szabadon élve, a benne rejlő képességeket harmonikusan kibontakoztathassa. (Ugy van! Ugy van! — Taps a demokrata néppárton.) A személyes szabadságtól pedig gyakorlatilag elválaszthatatlannak tartjuk annak a lehetőségnek a biztosítását hogy egy kis magántulajdonnak munka által való megszerzése, illetőleg megtartása minden szorgalmas é« takarékos ember számára lehetővé váljék. (Ugy van! Ugy van! — Taps a demokrata néppárton.) Egy olyan közteherviselési politika, amely ettől a lehetőségtől megfosztaná a kisembereket, nem volna szociális, hanem határozottan antiszociális volna. (Ugy van! a r demokrata néppárton.) Ezt a szempontot az állam bevételi gazdálkodásának még nehéz körülmények között is kötelessége szem előtt tartania. A kormányzatnak főbenjáró r kötelessége, ilyen nagy közteher láttán, az állami feladatok ellátásának racionalizálásával, körültekintő és szigorú takarékossággal, (Helyeslés a demo# krata néppárton.) a közpénzek felhasználásának drákói ellenőrzésével mindent megtenni a közterhek csökkentése érdekében, illetve — amint már r első felszólalásomban mondottam — a kormánynak főbenjáró kötelessége lett volna mindent megtenni a közterhek ilyen arányú emelkedésének megakadályozására. (Helyeslés és taps a demokrata néppárton^) A közteherviselési képességgel kapcsolatban azt a kérdést is taglalni akarom, hogy az állam a bevételi gazdálkodás terem le tudta-e végre vetni egy jogosan ostorozott korszak «antiszociális adópolitikai jellegzetességeit, (Közbeszólás u demokrata néppárton: Nemcsak nem vetette; le, hanem túltett rajta!) és rá tudott-e már térni a szociális állam adópolitika" jánák új útjaira. Elismerem, hogy ez nehéz kérdés, amelyet a kormánynak egy vagy két év alatt nem sikerülhet megoldania- Már az első világháború előtt» — jóllehet a közteher jóval kisebb részét; vette el a nemzeti jövedelemnek, mint ma, .— az adó- és köztehermegioszlás a legantiszociálisabb és legnépellenesebb volt, mert az adózó szegény nép a köztehernek aránytalianul nagyobb hányadát viselte, viszont az állami gondoskodás segítségéből alig ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ II. évi február hó 10-én, kedden. 754 jutott neki valami, és már akkor is, — 1914 előtt. — az egyenesadók terhéhez^ képest amelyet természetesen a vagyonosok és a tehetősek fizetnek, igen súlyos volt a munika jövedelmet terhelő adó. „_ A két világháború között, a Horthy-korszakban még antiszociálisabb és népellenesebb jellegűvé torzult az adópolitika képe. hiszen az egyenesadök hányadát jelentősen túlhaladta a széles néprétegeket aránytalanul sújtó közvetett adók terhe és az igen számottevő vámteher, amely nemcsak az állam, hanem iái kapitalista magánérdekeitek profitja javára is megt e rheilte a népmilliók szerény jövedelmét, természetesen közvetett módon, a fogyasztási cikkek széles körének áremelése és a vámpolitikai protekcionizmus útján." A legsúlyosabb és legantiszociálisabb adóterhek közül az általános forgalmiadót és a fázisadót az első világháború előtti Magyarországon általában még esak pénzügytani tankönyvekből ismerték, a Horthy-korszak azonban e közvetett és a népmilliók életét megdrágító adókban már valósággal tobzódott, és a pénzügyminiszteri leleményesség versengett a népadóztatási fortélyok Meszelésében. Különösen a Gömbös-Darányi-Imrédy korszakban emelték a munkajövedelmet terhelő adókat. A d e mokrácia szociális adópolitikájának még ilyen nehéz körülmények között is tanúságot kellene tennie arról, hogy a legkomolyabban törekszik arra. hogy a dolgozó kisemberek vállairól átem e lje az adóterheket a tehetősek és vagyonosok vállaira, vagy adópolitikai nyelven szólva, az adózás súlypontját a közvetett adókról az egyenesadókra tolja át. A közvetett adók terhe azonban ma is aránytalanul nagyobb, mint az egyenesadóké. (11.30.) Elismerem, hogy a kormány itt nagyon nehéz feladattal áll szemben, hiszen iaz államosítások sorozata, a lakbérkötöttség és egyéb kezdeményezések elsorvasztották azoknak az adóalanyoknak a jelentős részét, akik nem munkából származó, hanem vagyonból eredő jövedelmek, vagy vállalkozói kereset alapján fizethették volna az egyenesadókat. A már bevezetett vagyondézsma is sokszor teljesíthetetlen kötelezettségek elé állítja az adózókat mert fizetési kötelezettségüknek sokan csak akkor tudnak eleget tenni, ha vagyonuk egy részét piaci áron alul váltják át pénzzéi. E nehézségek azonban, t. Országgyűlés, mégsem mentenek fel bennünket és a kormányt az alól a kötelezettség alól. hogy a szociális szempontoknak megfelelően a régi adópolitika kiigazítására törekedjünk, illetőleg egészen új szociális adópolitikát igyekezzünk kimunkálni. (Ugy van! a néppárton.) T., Országgyűlés! A legalapvetőbb kritérium, amely egy költségvetést jónak minősíthet, az. hogy a költségvetési legyen teljes, áttekinthető és reális. De teljes-e az előttünk fekvő költségvetés! Mivel a MASz és a NIK csupán a deficitet jelző egyetlen tétellel szerepel a költségvetésben, ezért meg kell állapítanom, hogy ebből a költségvetésből teljesen hiányoznak az államnak azok a magángazdasági jellegű bevételei és kiadásai, amelyek az elmúlt évekb e n államosított üzemekkel és egyéb vállalatokkal kapcsolatosak., amelyek egyenest állami kezdeményezéseknek köszönhették már a múltban létüket, vagy már alapításuktól fogva állami érdekeltségekként jöttek létre. 48
