Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-41

725 Az országgyűlés 41. ülése 1948. évi február hó 6-án, pénteken. 726 » temes emberi, közegészségügyi, nemzeti és nemzetközi szempontot, amely megvilágítja azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával milyen hatalmas lépést teszünk azok felé a célok felé, amelyek mindannyiunk előtt lebegnek és mindannyiunk számára rendkívül fontosak. Hogy a- betegségek kórokozói, á baktériumok, nem tartják tiszteletben az országhatárokat, az minden ember előtt nyilvánvaló. A járványok nemcsak a középkorban söpörtek végig az egész emberiségen, hanem ma is megtartották, megőrizték romboló, pusztító erejüket, és ha a régi járványokat le tudtuk győzni, akkor újabb betegségek léptek fel és lépnek fel, amelyek az egyetemes emberi életet és sorsot veszélyeztetik. De nemcsak a betegségek elleni küzdelem miatt van szükség nemzetközi együttműködésre, hanem szükség van erre azért is, mert az új felfedezések az «gesz emberiség közkincsét képviselik. A napisajtó tele van azokkal az újabb felfedezésekkel, azokkal a gyógy el járásokkal, módszerekkel, amelyek alkalmasak arra, hogy betegségeket küzdjenek le, űz emberi szenvedést enyhítsék és az emberi életet könnyebbé tegyék. Amikor tehát egy ilyen nemzetközi szerv alakul meg, akkor hatalmas lépést teszünk az egészségügyi tervgazdálko" dás felé« Ennek a fontosságát, és jelentőségét nein, lehet eléggé aláhúzni, mert akkor, amikor lát.iuk és örömmel állapítjuk meg, hogy van együttműködés tudományos, közegészségügyi téren, kutatóink • járnak különböző külföldi kongresszusokra, figyelemmel kísérjük a különböző országok tudományos vívmányait, ezt az egyéni kezdeményezést és egyéni erőfeszítést össze kell fogni, egy célszerű, tervszerű keretbe kell felölelni és intézményesen kell megszervezni azt, hogv. a tudományos vívmányok kicserélése, a tudományos együttműködés, a kollaboráció egy nagy átfogó nemzetközi tervgazdálkodás keretein belül történjék meg.' E részről tehát nagy örömmel kell üdvözölnöm ^zt a törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat azonban még messzebbmenő perspektívákat is tár fel előttünk. Vannak olyan %yetemes emberi szempontok, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül Ha az emberiség kulturális fejlődését nézzük, akkor azt látjuk, hogy ezt a fejlődést bizonyos elkülönülés^ és kiegyenlítődés jellemzi. Egymásután következnek azok a korszakok, amikor az emberi életnek közösségi, társadalmi, gazdasági életnek minden síkjár. elkülönülési tendenciák lépnek érvénybe, amikor csoportok, osztályok alakulnak, s utána az elkülönülés után pedig mindig bekövetkezik a kiegyenlítődésnek, a nivellálódásnak a korszaka. (Elnök: KÉTHLY ANNA. — 12-11) A nagy forradalmakat mindig az jellemezte, hogy egy kegyetlen elkülönülési periódus után, amikor , hatalmas válaszfalakat emeltek ember és ember közé, amikor embercsoportok meg nem. értően, értetlenül, ellenségesen álltak egymással szemben, a forradalomnak az volt a vezető eszméje, hogy nivellálódást kell létrehoznunk, válaszfalakat kell lebontani, egyenlőségnek, testvériségnek, szabadságnak' kell bekövetkeznie. Ha az emberi egyenlőség feladat és eszménykép mindannyiunk számára, akkor lehetetlen elhallgatni azt a tényt, hogy amíg az egyenlőség megvalósítandó célkitűzés társadalompolitikai és szociális téren, addig van olyan része az életnek, ahol az egyenlőség tény és valóság, és ez az egyenlőség: a betegségben, a halálban, a szenvedésben való egyenlőségA "betegágyon, a műtőasztalon, a hala* árnyékában, a fájdalmak gyötrelmeiben nincs különbség ember és ember között, ott az egyenlőség olyan tény és olyan valóság, amelyet nem lehet letagadni és nem lehet észre nem venni. Ha tehát ez az egyenlőség közegészségügyi téren az élet végső nagy kérdéseiben ilyen megfellebbezhetetlen és egyetemes valóság, akkor nem hallgathatjuk ezt el, hanem igenis ki kell domborítani és ki _ kell emelni, hogy az az egyenlőség, amelyre mi társadalmi, kulturális, humanitárius téren törekszünk, már megvan^ ez a tény, ez'a valóság, ez adva van, mert minden ember egyenlő a betegségben, a szenvedésben és a halálban. És ennek az 'egyenlőségnek tudatából kellene kisarjadnia egy olyan szolidaritásnak, olyan emberi-összefogásnak, amelynek át kell csapnia a közegészségügy keretein és ki kell virágoznia az emberi élet egyéb területein is. Sajnos, ma az a helyzet, hogy a közegészségügyi kérdések, mint ahogyan a mellékelt ábra mutatja, (A szónok Ug ülésteremre mutat.) nam nagyon érdeklik az embereket', márpedig ez alapvető hiba és tévedés, mert ez a fundamentuma az életnek. Ha az egészséget, az életet nem.becsüljük meg, nem értékeljük és ha ennek nem tulajdonítunk fontosságot, akkor tulajdonképpen minden, amit fel akarunk építeni, alapnélkülivé, légvárrá változik. A biológiai alap az, amelyre felépül minden egyéb, úgyhogy éppen ezt a biológiai alapot kell komolyan venni s ennek a biológiai aiapnak megbecsülése érdekében szükség van a nemzetközi összefogásra. És ha végre egy területem sikerül a nemzetközi összefogást biztosítani, ha- országhatárok, érdekek, egyéb széthúzó és eltávolító szempontok fölött fel tudjuk építeni az egyetemes emberi szolidaritás hídját, akkor könnyebb dolgunk lesz a nemzetközi törekvések, kötelességek, célok és eszmények propagálásánál más téren és más vonalon is. Még egyetlenegy dolgot szeretnék ezzel a törvényjavaslattal s ezzel a nagy nemzetközi erőfeszítéssel és összefogással kapcsolatban kiemelni. Ez egy kicsit metafizikai természetű gondolat, de nagy mélységeknek es nagy igazságoknak hordozója. Azt szeretném ugyanis kiemelni, hogy az emberi természetnek alapvető jellegzetessége az, hogy a hibákból tanul. Minden előrehaladásnak módszere, technikája, az, hogy a tapasztalatokból kell okulni, a hibáknak, a tévedéseknek konzekvenciáit kell levonni. Nemcsak az orvostudomány alapvető állítása az, hogy mortui vivos docent, hogy a halottakból halad előre, okul az orvostudományhanem a nevelésnek, a pedagógiának, az önkiteljesítésnek is az a módszere, hogy az ember — akár az egyén, akár a közösség — nekifeszül egy feladat megoldásának és ha ez az első nekirugaszkodása nem sikerül, ha tévedés, hiba, kudarc követi ezt a nekirugaszkodást, akkor az ember a hibákból okulva másodszor, harmadszor jobb eredménnyel próbálja megoldani a vállalt feladatot, és így a tévedéseken, a hibákon, a kudarcokon való okuláson keresztül halad előre az ember. Ha már most a hibákból való okulás jellemzi az egyetemes emberi fejlődést, akkor azzal is tisztában kell lennünk-, hegy ezek a hi-