Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-41

727 Az országgyűlés 41. ülése 1948, bák, ezek a kudarcok veszedelmesek, tehát min­dent el kell követnünk, hagy ezeknek a hibák­nak, ezeknek a kudarcoknak veszélyes voltát csökkentsük. A sebészi technika fejlődése, az orvostudo­mány eredményei mind a kudarcokon való oku­lásból desstiillálódtak ki, tehát a hibák ós ku­darcok betegséget, halált és szenvedést jelen­tettek s jelentenek. Gyakorlati példa erre az, hogy amikor az egyik legnagyobb sebész fel­fedezte a golyva gyógyítását s azt, hogy a meg­nagyobbodott pajzsmirigyet, a golyvát műtéti úton el lehet távolítani, akkor a műtét követ­keztében egymásután léptek fel olyan beteg­ségek, amelyek kiderítették, hogy a pajzsmi­rigy életfontosságú szerv s azt teljes egészében nem lehet kiirtani súlyos következmények nél­kül. F4Z a kudarc vezette tehát rá az orvostu­dományt, a sebészetet egy helyes metódus ki­alakítására. Egész egészségügyi tervgazdálkodásunkat jellemzi tehát az, hogy tévedéseket követünk el, kudarcok felelnek az emberi erőfeszítésre, ezknek a kudarcoknak a tanulságait kell le­vonni és a tanulságok alapján lehet azután a következő eredményes lépést megtenni. Mennyi­vel nagyobb lehetőség van a kudarcokból fa­kadó veszélyek csökkentésére, ha ez az erőfe­szítés nem egy nemzet határain belüli terüle­tekre korlátozódik, hanem az egyetemes 'emberi szolidaritás akarja csökkenteni ezeknek a ku­darcoknak és tévedéseknek veszélyeit. Ez a törvényjavaslat iaz Egészségügyi Vi­lágszervezet Alkotmányának becikkelyezése — ahogyan az előadó igen t. képviselőtársain ki­emelte — óriási haladást jelent az egészség­ügyi tervgazdálkodás terén, haladást jelent a nemzetközi összefogás terén és haladást jelent az emberi sorsközösség átélése terén, úgyhogy, amikor ezt a törvényjavaslatot magam és pár­tom nevében örömmel elfogadom, úgy érzem, hogy most itt a magyar parlamentben egy tég­lával hozzájárultunk annak a nemzetközi em­. béri emlékműnek kialakításához, felépítéséhez, amely az emberi sors, az emberi élet haladását és fejlődését szimbolizálja. (Altalános tons.) ' ELNÖK: Kíván-e még vaJlaki a törvény­javaslathoz hozzászólni'? (Nein!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanács­kozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a -1. Országgyűlést, méltóztatnak-e az Egészség­ügyi Világszervezet Alkotmányának becikke­lyezéséről szóló törvényjavaslatot eredeti szö­vegében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) "Kimondom a hatá­rozatot, hogy az országgyűlés a törvényjavas­latot eredeti szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása- Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni POLÄNYI ISTVÁN jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és 1—5. §-át, amelyeket a Edz hozzászólás nélkül elfogad-) ELNÖK: Ezzel az országgyűlés a törvény­javaslatot részleteiben is elfogadta. T. Országgyűlés! Napirendünk anvaa'á val végeztünk, ezért javaslatot teszek legköze­lebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket a jövő hétén, ke*d den délelőtt 10 órakor tartsuk és napirendjére tűzzük ki az 1947/48, évi állami évi február hó 6-án, pénteken. 728. költségvetés tárgyalását. Méltóztatnak napi­rendi javaslatomat elfogadni! (Igen!) Az or­szággyűlés a napirendi javaslatot elfogadja. r T. Országgyűlés! Most áttérünk a leg­utóbbi ülésünkön bejelentett írásbeli minisz­teri válaszok felolvasására. Következik a vallás- és közoktatásügyi (miniszter••úr válasza Lukács Sándor képviselő úrnak az általános iskolákban tapasztalt pe­dagógushiány enyhítésére, valamint a nagy­mértékű beiskolázatlanság megszüntetése tár­gyában 1947 november 19-én előterjesztett in: terpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék a választ felolvasni. POLÄNYI ISTVÁN jegyző (olvassa): T. Országgyűlés! Lukács Sandte képviselő úr­nak az országgyűlés 22. ülésében az általános iskolákban tapasztalt pedagógushiány enyhí­tése, valamint a nagymértékű beiskolázatlan­ság megszüntetése tárgyában hozzám intézett interpellációjára tisztelettel az alábbiakban válaszolok. A képviselő úr adatokikai alátámasztott részletes helyzetképet adott az általános isko­lában mutatkozó nevelőhiányról. Ez a nagy­ímértékü nevelőhiány természetes velejárója a demokratikus nevelés alapvető terve, az álta­lános iskola megvalósításának. Az általános iskola sokkal alaposabb és magasabb színvo­nalú nevelést nyújt a 6—14 éves gyermekek­nek, mint a múlt rendszer népiskolája. Ehhez többek között több tanítóra van szükség. Az általános iskola teljes kiépítéséhez szükséges tanítók száma akkora, hogy annyit az állam egyiszerre nem bír alkalmazni, iA háború utáni nehéz gazdasági helyzet ellenére a tanítók szá­ma egyre növekedik s a közeljövőben is, a költségvetés megszavazása után, mintegy ezer tanítói, illetve tanári alkalmazásra nyílik le­hetőség. Ez jelentékeny lépést jelent az álta­lános iskola megvalósítása felé. A képviselő úr a továbbiakban szóvátette az úgynevezett beiskolázatlanság kérdését,, Ezen a téren valóban nem megnyugtató a helyzet s ennek orvoslására különböző intéz­kedéseket tettem. A jogszabályok lehetővé tennék,» hogy az iskolázási kötelezettség telje­sítésére büntető szankciókkai szorítsák rá az iskolaköteles korú gyermekek gondviselőit, fi­gyelembe kell azonban vennünk, hogy a há­ború utáni nehéz gazdasági viszonyok, a ^ren­geteg újjáépítési feladat, a mostoha mezőgaz­dasági lehetősiégek a munkaerőt annyira igénybevették, hogy — különösen a mezőgaz­daságban — a felsőbb osztályos gyermekek munkájára is szükség volt. A háború romjait újjáépítő nemzet lenyűgöző erőfeszítése rész­ben indokolta a gyermekek elvonását az isko­lától, de a nemzet jövője szempontjából ezt to­vább nem helyeselhetjük. Népünk életbevágó érdeke, hogy a gyermekek a megszabott Isko­lakötelezettségnek eleget tegyenek. A helyzet felmérése után a törvényadta lehetőségek al­kalmazásával biztosítani kívánom az iskola­kötelezettség teljesítését. Tisztelettel kérem válaszom tudomásul vételét. Budapest, 1948. évi január hó 15-én. dr. Ortutay Gyula s. k.« ELNÖK: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Országgyűlést, mél­tóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úrnak az interpellációra adott vála­szát tudomásul venni 1 (Igen!) Az országgyű­lés a vála-szt tudomásul vette. Következik a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úr válasza Lukács Sándor képviselő

Next

/
Oldalképek
Tartalom