Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-41

7ll Az országgyűlés il. ülése 1948 tagjai vagyunk a nemzetnek. Arról van szó, hogy kik számára építjük az új Magyarországot. Ennek megfelelően alakul azután az adófillérek felhasználása is és ezért jelentkezik a kép úgy, hogy lett volna deficit akkor is, ha a bányákat .nem államosítjuk, a deficittérítést azonban nem a magántőkések kezeibe fizetjük, hanem az a jövő építésének a szolgálatában áll. A szénkincs a magyar nemzeté, a nehézipar a nemzet kezelésében van és a bauxit és aluminium bányászaia és gyártása a magyar nép kezébe kerül. Itt természetesen még meg lehet találni azt a megfelelő hajszálat, amelyet majd kifogásolni lehet és lobogtatni lehetne, azonban legyen szabad így mondanom: nem leszünk ennyire finnyásak, mert mi tudjuk, hogy a játék nem babra megy. Ez nagyon komoly fordulópont.. Ezt nyugodtan lehet forradalomnak nevezni, mert valóban az is. Mi ezt az utat konzekvensen tovább fogjuk járni. Ezért nem tudom elfogadni ezeket a kifogásokat. Utalok arra, hogy a bányászok éjt nappallá téve állanak ott a tárnák mélyén — egészen a gyárakban dolgozó munkásokig, a napvilág mellett dolgozó emberekig, akik el vannak telve a szándékkal, hogy ennek pedig sikerülnie kell. Érzik a történelmi jelentőséírét és ha így állítom fel *a: kérdést és nézem a perspektívát, akkor kötelességem és kötelességünk mindent megtenni, hogy ráfizetés ne legyen. Kötelességünk mindent megtenni, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, azonban az irányon és a lefektetett vágányokon semmit, egy hajszálat változtatni nem lehet. Méltóztatnak talán tudni azt is, hogy minden háború után meglazul a munkafegyelem, azt is, hogy az élő emberek és a gépek is kopnak a háborúban. Kopnak. Megbolygatják az egyensúlyt. Az emberek lelki egyensúlya nine« meg. A változott viszonyok közé úgy kerülnek vissza, hogy soká tart, mire megtalálják az egyensúlyukat. Ennek nem mi vagvunk az okai. ez a háborúnak a maradványa, ez a háborúban keletkezett és ezt kiegyensúlyozni egy bizonyos idő kell. Mi mindent elkövetünk hogy folytassunk egy olyan, már ma lehetséges szociálpolitikát' már ma lehetséges bérpolitikát és itt meg kell megint jegyeznem, hogy bár akarunk egy ilyen szociálpolitikát, egy ilyen egyre javuló és jobb szociálpolitikát, egyre javuló és jobb bérpolitikát folytatni a dolgozó emberek felé, gazdasági helyzetünk arra késztet bennünket, hogy áldozatokat követeljünk a dolgozó embermillióktól és ezeket az áldozatokat az emberek eddig számolatlanul adták. « Parasztságunk, ipari munkásságunk, a dolgozó emberek százezrei számolatlanul adták ezeket az áldozatokat és járultak hozzá ehhez a nagy műhözehhez a nagy átalakításhoz, ehhez a nagy újjáépítéshez. Nem lehet tehát arról beszélni, hogy a stabilizációnkat a nyakló nélküli államosítás veszélyezteti, mert stabilizációnk — mint ahogyan beszéltem róla — a nemzet vállán nyugszik. Van egy konkrét kérdés, amelyet kifogásol Vértes t. képviselőtársam» és ez a felsőKiallai bauxit-cementgyár említése a taxativ felsorolás végén. Nem tudom, miért kell éhből külön kérdést csinálni. A bauxit-cementgyár így vagy úgy ebben a bauxitvonalban benne fekszik. Annakidején, amikor a szenet államin február hó 6-án, péntekeri. 712 mosítottuk, a karbidgyárral volt ekkora bájunk. Állandóan hangoztatták, hogy ez nem jó» ezt nem úgy kell csinálni, és azóta még nagyszerűen megvagyunk a karbidgyárral. Ilyen nagyszerűen megleszünk majd a bauxitcement rryárral is. Nem akarok arról vitatkozni, hogy ott bauxit-cementet 1942 óta valóban nem gyártanak, mert őrölnek bauxitfestéket és csinálnak egyebet, ami ebben a vonalban fekszik. Azt kérem a mélyen t. Országgyűléstől, hogy a részletes vitánál ne állomásozzunk soká ennél a problémánál» és Vértes t. képviselőtársamat is arra kérem, legyen nyugodt ebben a tekintetben, más baj itt sem fog történni, mint ami a karbidgyárnál történt. Ha az egész vonalat nézem, semmi hiba nem fog történni. Dolgozni fog a gyár» termelni fog és rendben leszünk vele. Nem kell attól sem tartani, hogy végleg el fogjuk dolgainkat rontani a svájci tőkésekkel. (VÉRTES István (md): Erről én nem beszéltem!) Vértes képviselőtársam erről a plénumban nem beszélt, (Mozgás és zaj a kommunistapárton.) én azonban megemlítem, _ mert hozzám levelek jöttek, nálam intervenciók történtek» és én csak azt tudom mondani, amit a szénbányák államosításánál mondottam: majd mi megállapodunk azokkal, akiknek a felszólamlásra, okuk lesz és 'majd mi elrendezzük a dolgot. Elrendezzük a dolgot úgy» ahogyan elrendeztünk minden, egyebet. Azt tapasztaltain» hogy a külföldiek meglehetősen nagy megértést mutatnak általában a Magyarországon folyó államosítások iránt, azonkívül a m agy s r gazdasági helyzet jelenlegi állapota iránt. Nem tartom sem ilyen, veszedelemnek, ha mi nyugodtan megyünk to* yább és nyugodtan beszélünk arról, hogy az az úgynevezett gazdasági egységre való törekvés, amely a másik kifogás tárgya, volt» szintén nagy veszedelem. Ez lehet magánkapitalisita álláspont, amely azt mondja, hogy ez nem esik államosítás alá, mert most bauxitról és alumíniumról beszélünk, azonban utalok arra» hogy erről a szén államosítása óta szó van, ott jelentkeztek már differenciák, amelyek azóta sem szűntek meg, — erről talán ne vitatkozzunk. Én kérem a törvényhozást fogadjuk el azt a paragrafust, hosy másra átruházható. Ne méltóztassanak ezt úgy értelmezni, hogy mi egyszerűen majd gazdát cserélünk. mert kiadjuk a koncessziókat, másra ruházzuk át és ezért helyén való az a követelés» hogy akkor talán iegelsősorban a régi tulajdonosokra ruházzuk át. Nem, nem. Ez nem ebben a vonaliban fekszik. Másról van itt szó. Ez egy formaság és semmi egyéb, amely a vegyes vállalatainkkal függ össze és teljesen rend ben lévő dolog. Tehát nem arra kell gondolni, amire annakidején gondoltak, amikor azt akarták» hogy a kártalanítás kérdését a szénbányáknál úgy oldjuk meg, hogy azokat végső konzekvenciájában adjuk vissza a régi tulajdonosoknak addig, amíg ki nem tudja őket fizetni. Azonkivül Vértes képviselőtársam böszés dében van egy tévedés, amelyet én kénytelen vagyok helyreigazítani. Valószínűleg az előadó úr is feljegyezte. Ez a 9. § (2) bekezdésének kérdése. Méltóztassék talán megnézni az új szöveget, amelyet a bizottsági jelentéssel együtt kapott meg képviselőtársam» amelyben a (2) bekezdés egyetlen mondatból áll. Tudvalévőleg a bizottság határozatával törölte a