Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-41

713 Az országgyűlés 41. ülése 1948. évi február hó 6-án, pénteken. 714 többi részt, amely a külföldiek kártalanításáról! intézkedik, Ezekután legyen szabad tisztelettel megkérnem az országgyűlést,, hogy az általános vitai lefolytatása után szavazza meg ezt az államosítási törvényjavaslatot. Legyen szabad a vitában résztvettek felé köszönetemet hangoztatnom. A felszólalók rendkívül értékes anyr —al gazdagították az egész bauxit- és aluminiumkérdést, amely meglehetősen elhanyagolt volt Magyarországon, az utóbbi években pedig keveset tudtunk vele foglalkozni. Rendkívül szakszerűen szóltak hozzá és énnél az alapkőletételnél úgy működtek közre- hogy mindaz, jamit elmondottak, értékes anyaggyüjteményt jelent ahhoz, hogy az indulásnál fel tudjuk használni, jól tudjuk hasznosítani. Kérem a "törvényjavaslat elfogadásait. (Taps a Ház minden oldalán.) ELNÖK: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Országgyűlést, méltóztatnak-e a bauxitbánya és az aiuminiumtermelés államosításéról szóló törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy az országgyűlés a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésébein általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a törvényjavaslat részletes

1 tárgyalása. Kérem a jegyző'urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. FARKAS GYÖRGY teamő (felolvassa a törvény javaslat elmét, valamint 1. és 2. §-ait, melyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Felolvassa a 3. §-t.) ELNÖK: Szólásra következik a 3. §-hoz feliratkozott szónokok közül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Vértes István. VERTES ISTVÁN (md): T. Képviselőház! Rendkívül örülök, hogy némileg- hozzájárultam ahhoz a magasnívójú .beszédhez

1

, amelyet most hallottunk, őszintén sajnálnám-, has a miniszter úr az általános vitában elmondott beszédemet félreértette volna. Ugy érzem, hogy a^ magyar parlament tagjának nem kötelessége minden alkalommal mintegy mentegetnie magát, ha birálatot mond és há az én beszédemből a miniszter úr ,a jószándékot. az építő kritikát nem érezte ki, az részemre rendkívül sajnálatos és bizonyára onnan ered,"

1 hogy talán nem mindig jól fejeztem ki magamat. Meg kell azonban állapítanom, hogy a konkluzióbamaz igen t. miniszter úr egyetértett velem, mert ő maga is azt mondotta: minden erővel azon lesz és -azon kell lennie, hogy az államosított üzemeknél előforduló jelentős deficiteket eltüntessük. Ami magát a paragrafust^ illeti, nem kívánom az igen t. Ház türelmét igénybevenni úgy, hogy mégegyszer elismételjem mindazokat, amiket az általános vitában mondottam, legyen szabad azonban rámutatnom arra, hogy a 3. § 02) bekezdésének második mondai tában veszedelmet látok, mert az a következőképpen szól (olvassa): »A vagyontárgyak kijelölése során az iparügyi miniszter állami tulajdonba vehet olyan vagyontárgyakat is. amelyeknek gazdasági egysége az állami tulajdonba kerülő vagyontárgyakkal olyan szoros, hogy ,a kapcsolat megbontása a term elén gazdaságosságát veszélyeztetné.« T. Ház! Már rámutattam arra. hogy a baiixit-eementtermelés a tudomány jelenlegi állása mellett teljesen kÜátástalan és ha a miniszter úr azt mondja, hogy ennek ellenére termelni, gyártani fog bauxit-cementet, akkor csak azt kérdezem, hogy ,a gyártott áruval a termelés eredményével mit fog kezdeni. (BALOGH József (kp): Valószínűleg fogja tudni, hogy mit kell vele csinálni!) Kénytelen vagyok leszögezni, hogy a veszedelmet ott látom, hogy ennek a négy falnak államosításával megvet ettük lábunkat egy olyan területen, amely tulajdonképpen az államosítási piogrammban és ebben a% államosítási törvényjavaslatban, amely most már elfogadott, nincs benne és ezzel lehetőséget adunk a miniszter urnák arra, hogy sem a bauxitbányászattal, sem az aluminrumkohá-zattal, sem a. kohósított aluminiumüzemmel összefüggésben nem »lévő és azokkal hasonlatosságot sem mutató iparágakat államosítson akkor, amikor más hasonló vállalatokat és ipart nem államosítunk. Ezért kértem a bizottságban is és kérem most is, hogy a miniszter urnák ezt a jogát korlátozzuk legalábbis annyira, hogy ha az igen t. Ház nem fogadná el beterjesztett indítványomat, amely szerint ez a mondat teljesen elmaradjon, akkor mondjuk ki, hogy a miniszter urnák sem a portliamd-cementet. sem a mészégetőt, mint a bauxit-cementüzemtől teljesen idegen és ahhoz csak földrajzilag közelálló iparágat, nincs joga államosítani. Másik kívánságom az, hogy az indokolásból kihagyandónak tartom azt a három szót: »mint a

f felsőgallai medencében.« Mégegyszer elmondom azt, hogy rendkívül .méltánytalan,,igazságtalan, az egyenlő elbánás elvével összeegyeztethetőnek mondható nem lenne, ha egyetlen vállalatot megfosztanánk annak a lehetőségétől hogy az 1946-.XIII. te. 7. §-ának (2) bekezdésében kontemplált fellebbviteli bizottságához fordulhasson panaszainak orvoslása érdekében. Mégegyszer. hangsúlyoznom kell ugyanis, hogy a felszólamlás elbírálásánál majd vizsgálat tárgyává kell tenni a törvényhozóknak és a törvényhozásnak az intencióját, ha pedig mi ezt az említett dolgot az indokolásnak a 3. §-ra vonarkoáó részében a második bekezdés harmadik mondatában nyiltan megmondjuk, akkor tulajdonképpen nem tettünk mást, mint ezt a jogot illuzóriussá tettük, ezt a jogot elvettük egytől akkor, amikor a másiknak megadtuk. A magam részéről nem kívánom ezt a vitát feleslegesen elhúzni. Ugy érzem, hogy elég részletesen kifejtettem az általános vitában a magam és pártom álláspontját. Mi azt látjuk, hogy bizionyoK tervszerűtlen-éget okoz ez a 3. § vagy peditr olyan tervszerűséget, amely magában a törvényjavaslatban és a törvényjavaslat indokolásában nincs őszintén feltárva. Nem kívántam ugyan a címhez hozzászólni, mert hiszen a címben magában is már egy bizonyos hiányosság foglaltatik, hiszen a cím nem beszél a bauxitcement államosításáról, hanem csak a bauxitbányászat és kohászat államosításáról. Ennek ellenére a 3. § m) portjába az csúsztatott be az előbb említett oknál fogva, hogy: bauxitcementüzem. A magam részéről tehát honorálom a miniszter úrnak azt a kívánságát, hogy lehetőleg simán menjen minden és ne folytassunk nagy vitát, öt percig vettem igénybe a t. Ház türelmét, de mégegyszer kérem a módo-