Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-39

627 Az országgyűlés 39. ülése 1948. méltányosság szerint is való lenne az a kérétsünk a pénzügyminiszter úrhoz

v hogy a, kétszeresen befizetett, adózás folytán keletkezett igazságtalanság tűnjék el olyanformám hogy az adózónak minit túlfizetést írják a javára. Még* ennél is kirívóbb igazságtalanság ésaránytalanság a mezőgazdaság felé a következő. Az inflációs időkben — emlékszünk rá — az adókat adópengőben tartották nyilván. Az utolsó betekben az adópengő maga is inflálódott» r úgyhogy miré a forint bejött, az adópengő is elértéktelenedett. Minden más foglalkozási ág adóhátraléka az inflációval elveszett, nem hozták át a stabilizáció után .forintban, egyszerűen teljes mértékben törölték. A mezőgazdaság adója azonban, amelyet búzában vetettek ki, nem veszett el az inflációváb áthozták forintban is és nyilvántartják mind a mai napig évi 36%-os kamattal. (Köz" bekiáUás a néppárton: Fizessenek a parasztok! A gazdagok! À parasztok! — Közbeszólás a kommunistapártcm: A kicsik úgyis fizetnek!) Mélyen tisztelt Országgyűlés! Súlyos aránytalanságról, igazságtalanságról van itt szó. Az eseteknek százait láttam» amikor az adózó számára a kétévi aszálykár, amit minden téren megállapítottunk, lehetetlenné tette, hogy egyszerre kifizesse egész hátralékát kamataival együtt, a befizetett összeget viszont az adóhatóságok kamatban és behajtási illetékben számolták el, ami összesen évi 36%'öt tesz ki, úgyhogy a tőke úgyszólván semmit sem fogyott ©3 mindmáig fennáll. Hitünk szerint az egész _ parasztságnak jogos kérése, hogy amint minden foglalkozási ágnál eltűnt az infláció idejéből származó adóhátralék» a mezőgazdasági adózókífál is töröljék a forint bevezetése előtti időkből származó adóhátralékokat kamataikkal együtt. A másik nagyon súlyos kérdés az, hogy az elmúlt 1947. évben rendkívüli aszálykárok voltak országszerte. Ebben az esztendőben a legeslegnagyobb jóakarattal sem tudta kifizetni adóját az adózó. De fennáll itt még egy másik aránytalanság, igazságtalanság is. (BÚZÁS! Sándor (du): Mondjon le a pénzügyminiszter! Kisgazdapárti!) De minek mondjon le! Segítsen rajta! (BUZÁSI Srcidor (dn): Mondja meg neki a pártban! — KISS László (kg): Hogy maga menjen a helyére?) De hogyan jön ahhoz más, hogy megmondja, mit mondjak meg neki a pártban? Az az én szuverén jogom» hogy mit mondjak meg neki a pártban! (Taps. — Közbekiáltás a kisgazdapárton: Okos ember!) Ez azonban nem tréfa tárgya, t Országgyűlés. A földadó alapja a kataszteri megállapítás, amely a talaj minősége szerint országszerte egyforma. Értem ezalatt azt, hogy azonos minőségű talajnak ugyanannyi a kataszteri tiszta jövedelme az ország legcsapadékosa'bb vidékén, mondjuk a Déldunántúlon» és ugyanannyi Pest környékén is, és ugyanannyi a Tiszántúlon, az ország legaszályosabb vidékén is. A múltban is számtalanszor sérelmeztük ezt mi, tiszántúli parasztok és az akkori pénzügyi hatóságoktól» — volt eset rá, hogy a pénzügyminisztertől is — azt a választ kaptuk; lehetőség vau rá, amikor aszálykár van, az aszálykárt bejelenteni és így az adótörlés lehetősége fennáll. Az aszálykár az elmuH évben tényleg megvolt, azonban az aszálvkárokkal kapcsolatos adómérséklések régi, • békebeli módját a 800— 1945-ös kormányrendelet hatályon kivül helyezte» majd később az 1700—1946. számú renew február hó i-én, szerdán. 628 delet" módot adott arra, hogy aszálykár címén adótörlésnek legyen helye, ha legalább 50 százalékos az aszálykár. A kérdést végül a 7450— 1947. számú pénzügyminiszteri rendelet szabályozta. Ennek a, rendeletnek azonban hiányosságai vannak. Nem- vonom kétségbe a pénz" ügyminisziter úr jóhiszeműségét, de kötelességem rámutatni ennek a rendeletnek gyakorlati hibáira. Sérelmezzük azt, hogy a pénzügyminiszternek külön kell rendeletet kiadnia, amelyben feltünteti, hogy mely községekben van aszálykár, címén jadótörlésnek helye, ezekben a községekben lehet aszálykárt jelenteni és a pénzügyi hatóságok megállapítják a károsodás mértékét. Amikor'a pénzügyminiszter ezt a rendeletet kiadja, az illető községben, amely a rendeletbem fel van véve, az elöljáróság közhírré teszi, hogy aszálykárt lehet jelenteni Ennek az adózóik eleget is tesznek. Az elöljáróság előbecslést végez és azt jelenti be a . pénzügyigazgatóságinak. Azután száll ki a pénzügyigazgatóság megbízottja» megállapítja, a helyszínen a kárt, dülőről-dülőre. Ezután a legutóbb említett rendelet szerint az elöljáróság közhírré teszi a kárbecslés eredményét é

s az adózónak a termelési bizottság igazolásával újra be kell jelenteniök, hogy abban a dűlőben, amelyben a kárt megállapították. - neki mennyi földje van, abban milyen ter~ ' menyei vannak. Ez egy új rendelet, amely a múlt évben jelent meg» közvetlenül az aratás előtti ioo• ben, a legtöbb adózó erről nem is tudott. így előállt az a helyzet, hogy aki egyszer bejelen tette az aszálykárt az elöljáróságnál, abban a hitben volt, hogy a rendeletnek most \ már minden téren eleget tett, különösen, amikor látta, hogy a pénzügyigazgatóság kiküldöttje ki is ment a kárt megállapítani. De mert a másodszori bejelentést az adózók túlnyomó része-elmulasztotta, így a. most fennálló rendelkezés értelmében adótörlóst a pénzügyi hatóságok nem eszközölhetnek, a tizenötnapos határidő utáni bejelentést pedig nem vehetik figyelembe. Ezzel kapcsolatban a kérésünk a pénzügyminiszter úrhoz az, minthogy erről az új rendeletről a földmívelő lakosság» de különösen a tanyai lakosság, amely gyakran

r 15—20 kilométerre lakik a legközelebbi községtői, aratás idején semmiképpen sem tudhatott, a multévi aszálykárra való tekintettel tegye lehetővé, hogy ahol • ténylegesei megállapították a kárt a. pénzügyi hatóságok, még abban az esetben is megkaphassa^ minden mezőgazdasági adózó a törvényes adótörlést, ha a másodszori bejelentési kötelezettségnek mem te'tt eleget. Ttfc- kell megemlítenem azt, hogy hovatovább a termelés folytonosságát veszélyezteti az, ha fenntartjuk azt a módszert, amely eddig volt hogy a hátralékokat 36 százalékos " kamattal és behajtási illetékkel terheljük. Mégha eltekintenénk is egyébként ennek igazságtalanságától, méltányosságból* mégis figyelembe kell venni az .1947. évi rendkívüli aszálykárt. Nyomatékosan kérjük tehát a pénzügyminiszter úrtól, hogy a -36 százalékos kamatot vsgy tőrölje az 1947-es hátralékból vagy legalábbis jelentékeny mértékben csökkentse le és az eddig kamatban elszámolt összegeket tőkében számolják el. •- • Meg kei] még említenem egy másik súlyos ns szerintünk nagyoa igazságtalan dolgot. À jóvátételi szállításoknál amelyeket a mezőgazdaság teljesített, a kormányzatnak a legtöbb esetben nem volt módjában a bevitt áru