Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-39
611 Az országgyűlés 39. ülése 1MB. évi február hó íén, szerdán. 612 fogva képtelenek voltak kifizetni azokat az összegeket, amelyeket az ilyen elemek számára» megítéltek. Interpellációm tulajdonképpeni célja azonban az, hogy feJhívjam az igazságügyminiszter úr figyelmét Tószeghy Emilre, aki a Kőbányai Polgári Serfőzőnek és a Szent István Tapszerműveknek volt vezérigazgatója. Ha közelebbről' meg- akarjuk ismerni Tószeghyt, akkor szükséges, hogy néhány adattal bemutassuk Tószeghy múltbeli magatartását. A hábt>rú fokozottabb kiszolgálása érdekében a munkások agyonhajszólásával, sokszor napi 10—12—14 órai munkaidővel szorgalmazta a termelést és igyekezett azlt emelni. Tószeghyt nem érdekelte az, hogy a munkások bírják-e vagy sémi azt a munkatempót, amelyet megkövetelt tőlük, mert ha valaki mem bírta ezt a munkatempót, azt könyörtelenül elbocsátotta munkájából. A háború fokozottabb /kiszolgálása érdekében — mint említettem —-lögész sor intézkedést tett és így többek között üzemeket, üzemrészeket egészen gyors rohamtempóban építtetett fel. 1938-ban éoíttette meg a s zapp ángy árat, 1939-ben a glicelringyárat, 1940-ben az extraháló üzemet, 1943-ban új hűtőházat építtetett, 1943—44-ben pedig új kazánházat. A katonai parancsnokkal, de a nyilasokkal is egészen rendkívül jó viszonyban volt és még akikor is nyugodtan ívégeZihette ezt a munkáját, amikor Szálásiék imér itt voltak és átvették a hatalmat. A munkások és alkalmazottak közül egyeseket éppen e kapcsolatain keresztül büntetőszázadokba is beajánlott és azokat a munkásokat, akikről spiclijein keresztül megtudta, hogy szervezett munkások és szakszervezeti ügyekkel foglalkoznak vagy szemináriumokat hallgatnak, vagy elvitette vagy a legjobb esetben munkájukból elbocsáttatta. A női tisztviselőiknek megtiltotta a férjhezmenést éjs ez^az 'állapot tartott egészein a háború kitöréséig. Azt a női tisztviselőt vagy alkalmazottat, aki ezt a tilalmat megszegni próbálta, irgalmatlanul eltávolíttatta, elbocsáttatta állásából. Én ismertem az akkori viszonyokat, magam is érintkezésben voltam a munkásokkal, akik sokat panaszkodtak Tó»eghyre, inert általánosságban a többi üzemhez viszonyítva, lényegesen alacsonyabb munkabéreket fizetett, viszont azt a munkást vagy tisztviselőt, aki panaszkodni mert volna, vagy magasabb munkabért kért, irgalmatlanul kitette^ elbocsáttatta az üzemből. Sztrájkok is fordultak elő, azonban a kihívott, kivezényelt rendőrséggel kíméletlenül szétverette azokat és kényszerítette a munkásokat a munka újra felvételére a korábbi feltételek mellett. Az erdélyi kölcsön jegyzését, amelyről nagyo^ jól tudjuk, hogy háborús célokat szolgált, nem törődve a tisztviselők alacsony fizetésével, szegénységével és nyomorúságával, rákényszerítette a tisztviselőkre. A háborús kölcsö-nből a GyOSz-on keresztül szintén jelentékeny részt vállalt. Tószeghy kimondottan németbarát volt. Felesége német származású (FILÓ Sámuel (kg): Zsidó volt!) és ő maga egészen 1944 végéig tagja volt a német mérnökegyesület-nek. Tószeghyt az ügyészség letartóztatta, a. NOT azonban később felmentette és szabadlábra is helyezte. Egy alkalommal házkutatás során Tószeghynél egy százdollárost találtak elrejtve, de az uzsorabíróság felmentette. Ez a felmentő Ítélet még jogászi körökben is nagy feltűnést keltett. Mindazok, akik Tószeghyt ismerték és ismerik, tudják róla, hogy legvadabb ellensége a dolgozóknak, de annál nagyobb barátja volt ,a németeknek és kiszolgálója a magyar reakciónakÉs ez a Tószeghy. ma a Polgári Serfőző igazgatósági ülésén elnököl, annak ellenére, hogy igazolva még a mai napig nincsen. Én azt szeretném megkérdezni, hogy ilyen Tószeghyek állhatnak e iiyen hatalmas nagyvállalatok élén, mint például a Polgári jSerfőző. Nagyon jól tudom és mindannyian tudjuk, hogy iparunk különböző helyein sokan vannak még ilyen Tószeghyek, hiszen éppen j ezért fordulhatnak elő azok a sorozatos szabotázs-büncselekményekj, amelyeket felderítenek szerte az _ országban különböző üzemeknél. ^ Amikor mi erőnkön felüli erőfeszítéseket teszünk, hogy a sír szélére taszított országunkat felemeljük és gazdaságilag talpraállítsuk, akkor azt hiszem, joggal állíthatjuk: nem engedhető meg demokráciánkban az, hogy nagy vállalatok élén ilyen, Tószeghyhez hasonló elemek álljanak és ezek vezessék iparunkat. ' Arra kérem az igazságügyminiszter urat, hogy válaszában közölje, mit kíván tenni annak érdekében, hogy ez a háborús bűnös ne állhasson tovább ennek a nagy vállalatnak az , élén. (Taps a kommunistapárton.) ELNÖK: _A Ház az interpellációt kiadja az igazságügy miniszter úrnak. Következik Kovács Dezső képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a. kisdohány termelők büntetése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. CZÖVEK JENŐ jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a pénzügyi hatóságok az 1946. évben 200 tői^' saját szükségletükre dohánytermelő kisparasztokra súlyos bírságokat ' szabtak kíC Hajlandó-e a miniszter úr ezeknek a büntetéseknek az eltörlésére rendeletet kiadni?« ELNÖK: Az interpelláló képviselő urat \ illeti a szó. ' KOVÁCS DEZSŐ (pp): T. Országgyűlés! À minden emberi képzeletet felülmúló háború alatt, amikor mindenki remegve várta, hogy mi lesz holnap, a parasztság, ha .remegve is, de szerszámát esy perere sem tette le (Közbeszólások: Halljuk! Halljuk! Hangosabban!) és a háborús cselekmények sem tudták kivenni szerszámait a kezéből. A parasztság ezer év óta többnyire éhesen, de mindig jogfosztottan küzdött, dolgozott, és ha nem is látta a jövő távlatait, .ha nem is értette meg a jövőt formáló történéseket és megrázkódtatásckat, azt tudta, érezte,, hogy ennek a nemzetnek sorsa megint azon múlik, mint ezer év óta annyiszor, hogy ő, a parasztság hogyan állja meg helyét. T. Országgyűlés! Hogy hogyan állta nieg -*" helyét, arra nem az én feladatom felelni. Érre a történelem fog felelni. Hiszem, hogy ez lesz történebnünk egyik legszebb lapja. De hadd legyen szabad megmondanom, hogy a parasztság előtt a szabad dohánytermelés volt mindig a felszabadulás jelképe. 1918-ban is ez volt számára a felszabadulás kézzelfogható bizo ny#éka, és hogy mennyire helyes volt ez az érzése, igazolja az, hogy ennek a rendeletnek visszavonásába akke 1 * kerülhetett sor, amikor
